Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-42
360 Az országgyűlés képviselőházának U2. kívül azonban a földmíves embernek földhöz való jogát még más egyéb kívánalmak is vitán felül állóvá teszik. A szociális igazságok kötelező kielégítése jelenti ezeket a kívánalmakat.^ A ' világháborúban, mint annak egyik aktív részese, három és félesztendeig feküdtem a lövészárok porában, sarában, azokkal az emberekkel együtt, akiknek odahaza még egy kis hajlékuk sem volt, de eljöttek a haza hívó szavára és nyitott szemmel haltak meg a hazáért. Már másodszor és harmadszor szólalt meg a haza hívó szava, és ez az osztály mindig híven teljesítette kötelességét. Ugyanez a néposztály most is újból az első hívó szóra zokszó nélkül tette le a kaszát és kapát, elment a hazát szolgálni és ha kell, érte meghalni, otthon hagyván sokszor nagy családját, öt-hat rongyos kisgyermekét és keserű, bánkódó asszonyát. Mond fák meg nekem, i Ház, miféle honoráriumot kapott idáig ez a szegény munkásember azért a roppant nagy áldozatáért, amelyet nemzete érdekében hozott 1 ? Ezért mondottam én, hogy most itt a váltó, mert ez a törvényjavaslat egy olyan váltó, amellyel a nemzetnek most véglegesen kell törlesztenie. Ezek a mindent áldozó és minden áldozat hozására képes és kész emberek megérdemlik, hogy nekik teljesítményüknek megfelelő mérték szerint mérjünk, azoknak pedig, akiknek föld nem jutott, mert hiszen nem jut mindenkinek, megbecsülést, egész darab kenyeret, hajlékot és megélhetést kell biztosítanunk, mert ez nem alamizsna, hanem kötelesség és az igazság érvényesülése. Ezenkívül nem kisebb szempont az, amely ennek a törvényjavaslatnak idehozatalát szinte kötelezővé tette, mint a nemzet egyetemes érdeke. Én ezt kétféle szempontból fogom fel. Az egyik szempont a nemzetgazdasági érdek, a másik a honvédelem érdeke. Érdeke a nemzetnek, hogy minden, a nemzet egyetemét, a nemzet testét képező embernek legalább el viselhetők legyenek az anyagi körülményei. Nemcsak a lélek nyugalma szempontjából szükséges ez, hanem azért is, mert a jobb sorsban, jobb körülmények között élő ember jobban táplálkozván, jobban élvén, erŐsebb testben, erősebb lélekben és minden más, a családhoz fűződő követelmény tekintetében is Azt talán már mondanom sem kell, hiszen nagyon sokan említették előttem szólott t. képviselőtársaim közül, hogy az a katonaember, aki tudja azt hogy hajlékot véd, aki tudja azt, hogy egy kis messryét véd, egészen más lélekkel és önfeláldozással, más buzgalommal és lelkesültséggel végzi legfontosabb kötelességét, mint az, aki tudja, hogy nem maradt otthon semmi más, csak 5 vagy 6 rongyos gyerek. Előttem felszólalt képviselőtársaim is felhozták, sokat beszélgettünk erről, méltóztassanak azonban megengedni, hogy én is felhozzam a többtermelés kérdését. Azt mondották képviselőtársaim pro és kontra is, hogy a kisbirtok termel többet, hogy a nagybirtok termel többet, hogy a kisbirtokokra felaprózódott naevbirtok elveszti Wméskénességét. mert a statisztika azt mutatja, hogy a nagybirtok többet termel. Legyen szabad nekem ezekkel szemben rámutatnom arra, hosry mind a kettő tud többet is termelni és mind a kettő tud kevesebbet is termelni. (Úgy van! Ügy van!) Maga a törvényjavaslat is azzal kezdi, hogy az a nagybirtok, amely nem termel, vétessék ülése 1930 október 20-án, pénteken., el a tulajdonostól, vagyis fosztassék meg a tulajdonos a tula : donjogától. Hogy a nagybirtok többet termel? De Istenem, hát nem természetes volna, még ha úgy is volna 1 ? Azt elismerem, hogy árpában és zabban a nagybirtok többet termel, ellenben veteménvben, élőállatban, aprójószágban, állati termékekben, gyümölcsben, zöldségben a kisbirtok termel többet. Lehet-e csodálkozni azon, ha a nagybirtok többet is termel, hiszen a nagybirtok számára minden adva^ van, amit a kis koldusbirtokos nélkülözni kénytelen. Adva van a forgótőke és tudjuk azt, hogy egy gazdaságnál ez milyen lényeges kívánalom, adva vannak a szerszámok, adva van az igaerő, szóval minden, ami_ arra képesíti, hogy produktív termelést tudion vésrezni. Természetes dolos:, hogy az ideiében jól mesrmunkáH. iól előkészített föld, ideiében bevettetvén, többet termel, mint a kisbirtokosnak kéiholdas nadrágszíj földje. Ezzel szemben a kisbirtok sorsa — mondjuk mep- őszintén — szánalomraméltó. A kisbir f oknak nincs forr^tőké-e. hiányo? a felszerelése, hiánvos az állatállománya, biánvosak a szerszámai, a műtrágyát is csak hírből isj meri. mert hisz°n ha felismerné is annak áldó értékét, jelentőiégét, csak utópia szárnárpfc mert vagóntételben nem tudia megszerezni, mivel ismerjük a magyar ember természetét, hogy nem szívein társul másokkal, hogy vagóntételben rendelien valamit. (Egy hang a baloldalon: Ez csak régen volt.) Szomorúan k°ll beismerni, t. Ház, hogv a kisbirtokossásr állapota ma. napyou elmaradott, ezért kell tehát rajta segítenünk. erÁri kell felkarolnunk, hogy mindazok a lehetőségek, amelyek a nagybirtoknál megvannak, nekik is lehetővé tétessenek. Hatványozott mértékben kell a kisgazdákon segíteni és ennek első lépése az, hogy állattartását feltétlenül biztosítsuk, mert aki kint jár faluhelyeken, nagyon iól tnp*ja, bo«"v "iH jelent a kisbirtokos embernek az állat. Eb^ől van bevételének majdnem kétharmad része, de legalább a fele. Hozzá kell juttatni tehát ahhnz, hogy ez az állattartás minél terjedelmesebbé és minél nagymértékűbbé tétessék. Éppen ezért üdvözlöm én a törvényjavaslat 29. §-át, amely lehetővé teszi a közlegelők alakítását, a közlegelők bővítését, ahol szűkek, és lehetővé teszi az állatállomány sikeres tartását. Szószerint idézem a 29. § (2) bekezdését (olvassa): »A rendelkezésre álló ingatlanokból (köz-) legelők létesítése vagy kiegészítése cél^á' ól legeltetési társulatot, közbirtokosságot, volt úrbéres közösségeket és községeket is lehet birtokban részesíteni*. Tehát már a birtokosság és a község is részesíthető közlegelőkben, ha nem volna neki. Legyen szabad ezzel a kérdéssel kapcsolatban a fcldmívelésügyi miniszter urat tisztelettel figyelmeztetnem arra, hogy ennek a földbirtokjavaslatnak megelőző vitája során a bizottságban elhangzott az, hogy a közbirtokosságoknak legelőbirtokot adjunk és a leerelőtársulatok és az úrbéres birtokok kivétetnek az igénylés lehetősége alól, vagyis kimondanánk vele, hosry azok nem lesznek igénybe vehetők. A földmívelésügyi miniszter úr megisrérte ezt és valószínű, hogy feltétlenül teljesíteni is akarja, de tisztelettel bátor vasyok rámutatni arra, hogy az új birtok.iavaslatból ez valahogy nem tonik ki elég tisztán. Nehogy az utókorra az idők múlásával ebből zavar és vita származzék, tisztelettel kérem a
