Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-42
358 Az országgyűlés képviselőházának 42. ülése 1939 október 20-án, pénteken. venne, és nak a mai nehéz időkben — tudomásul , •hogy .ilyen esetek . százával fordultak elő < intézkednek, hogy az ingatlanárverések revízió f™ vetessenek; azokat, ha kérik, egyénenkint kell elbírálni s ha visszaélés történt, a z ősi földet vissza kell juttatni. (Helyeslés bal felől) Ugyancsak szó volt a megváltási árakról is. Természetesen nem a forgalmi értéket kell alapul venni, mert akinek pénze van. annak nem kell földjavaslat, annak nem kell semmi, az benyúl a zsebébe, kiveszi a pénztárcáját, megveszi a földet. Itt áldozatot kell hozni a nagybirtoknak, méltányos áron kell adni a földet és a zsidóbirtokot még méltányosabban kell kisajátítani. A zsidót ne sajnálják képviselőtársaim, az behozta a rebacbtot az évek folyamán százszorosan, (Palló Imre: DélAmerikában biztosította!) sőt tovább megyek: nemesák behozta, hanem amikor híre ment, hogy itt föld javaslat készül, hogy itt zsidótörvény jön, — mert nálunk az a baj, hogy előre megmondjuk szándékainkat, ahelyett, hogy ne tudjon senki semmit és legyen egy kész rendelet, amely a zsidókérdést elintézi — a zsidó mit "csinált'? Azt mondotta: sicher ist sieher, elment a bankba, ott Vűlt a hitsorsosa s megterhelte a birtokát. Túlterhelt zsidóbirtokokkal állunk szemben. Ezzel szemben javaslom foívnf^oX' .»Ut ásítsa n t. Ház a magyar királyi földművelésügyi miniszter urat, hogy az úgynevezett második zsídótörvényiaVaslat bfnvrr* tása óta a zsidók ingatlanaim bekebelezett jelzálogjogok vizs futassanak felül és a-menpvi\)ér* * törvény kij£tc.7 < ísár»a> gryanúja fe 1 'm"T-'"l, a . h-vrtnkaikat megterhelt tulajdonosok köteleztessenek a régi telekkönyvi állapot visszaállítá«árax< (Lázár Ir^re: Ez helyes!) Van itt sok helyes dolog, mert ezzel én éppen 30 éve foglalkozom, ez szívügyem, fajtám iránti szeretettel mélyedtem bele és amint látják, kerülöm a pártpolitikát az egész kérdésben, — már amennyire lehet. (Derültség.) Van még egy javaslatom, hogy ezzel végezzek. Az 1920-as földbirtokrendezésnél roszszul járt, aki földet kapott, mert mint az adatok mutatták, — az Omge. gyűjtötte össze az adatokat — 10 kilométer távolságra adtak egy kis sávot; úgy adták, hogy aki kapta, az több csizmát koptatott el, mire kiment, mint amit a föld megért, nem volt benne köszönet. Szidta a törvényt, aki kapta és akkor az ügyvédképviselők örültek ennek, mert ők azután valóban földet szereztek. Ne vegye ezt senki személyes dolognak tőlem, de a múlt tapasztalatai alapján indítványozom, illetőleg beterjesztem a következő határozati javaslatot 'olvassa): »Üj szakasz beiktatásával mondja ki a t. Ház, hogy földbirtokrendezési tárgyalás folyamán megváltást szenvedő birtokosokat a tárgyalásokon országgyűlési* képviselő nem képviselhet s az illetők érdekében semmiféle vonatkozásban nem járhat el.« (Helyeslés.) Űgyis annyi becsületes keresztény ügyvéd van Magyarországon, üresek az irodák, mert tudjuk nagyon jól: nem az ügyvédhez mennek, hanem a képviselőhöz. Már pedig a képviselőség nem errevaló. Közi-Horváth mélyen t képviselőtársam egy szerintem nem szerencsés közbeszólásra, amely az egyházi birtokokat kezdte itt hangoztatni, hogy mi lesz az egyházi birtokokkal, igazán szívem szerint korrektül válaszolt, amikor azt mondotta, hogy az egyház s a magyar püspöki kar nem kíván egyebet, csak azt, hogy az egyházi birtoknak az a célja, amelyért alakult, amelyért létesült, amelyért van biztosíttassák. Száz százalékban aláírom ezt. Osoor t. barátom is nagyon helyesen cselekedett, amikor emiatt a keret törvényhez mm nyúlt hozzá. Majd eljön az ideje, de addig nem engedünk hczzányulni, amíg a katolikus autonómiát meg nem csinállak. Leszek bátor majd a kultusztárca költségvetésénél errevonatkozó javaslatomat benyújtani, amelyet annakidején már Apponyi kultuszminisztersége alatt is benyújtottam. Majd egészsn más elbánás, elgondolás és elbírálás alá esik az egész kérdéskomplexum, ha meglesz a katolikus autonómia, ha a becsületes, hithű katolikus hívők is beleszólhatnak az egyháziak dolgába (Malasits Géza: Öreg ember lesz maga, amíg ezt megcsinálják! — Derültség.) A javaslattal kapcsolatban befejeztem mondanivalóimat. A javaslat adna is, meg r>em is. Amit az egyik kézzel ad, azt a másikkal visszaveszi. Én két embertípust ismertem meg életem folyamán határozottabb körvonalakban. Az egyik adna, de a szerencsétlen nem tud adni. A másik tudna adni, de a ravasz nem akar adni. A miniszter úrban egy harmadik típust ismertem meg. mert figyelem őt, itt állandóan figyeltem működését.s a kamarában és a faivédelem terén is állandóan. Ö egy harmadik típus: tudna is adni, akar is adni, de nem engedik adni. (Derültség.) Szegénynek megfogják a kezét, mint Nagyatádi Szabóét, de ő a^hoz az osztályhoz tartozik, ő könnyebben kiránthatja hébe-hóba a kezét, mint Nagyatádi Szabó. Én ezeket a kezeket keresem minden sértő szándék nélkül. Nem is kell sokáig keresnünk Az egyik közeli tanácskozó teremben megtaláljuk azokat a kezeket, amelyek még mindig nyúlkálnak a szociális reformokat alkotni akaró miniszterek keze felé, megkapják azt, mondván, hogy fékre van szükség. Én azt mondom, hogy motor nélkül nincsen haladás, fék nélkül árokba megy a gép, de olyan fékezőre N nincsen szükség, aki minduntalan ijedten kapkod a fékhez. Az ilyet be kell vinni az ideggyógyintézetbe. (Derültség.) Mélyen t. Képviselőház! A javaslaton meglátszik, hogy egyezkedés, aiku tárgya volt Kiegyeztek 20 vagy 30%-ra. Az egyezkedés mindig a nagybirtok javára ment, mindig azt nézték, hogy amit adtak, azt visszavegyék. Nem állom meg, — hiszen sokáig számadatokkai untattam a t. Házat, — hogy egy kis vígságot bele ne vigyek beszédembe. Ügy vagyunk ezzel a földjavaslattal, hogy azt, amit az egyik kézzel ad, a másik kézzel visszaszippantja, ha nem is az egészet, de az adottból sokat. Az egyszeri földbirtokos, amint a régi patriarchális időben nem egyszer előfordult, úgy vacsora után — hazai csendes alapon — leült a ferbli-asztalhoz. A mi barátunk aznap sokat veszített ferblin és amikor pénzét elvesztette, felkiáltott: becsületszavamra mondom, hogy én többet az életben nem kártyázom, — de itt eszébe jutott, hogy sokat mondott, vissza kell szívni belőle, tehát így folytatta: nem kártyázom, ha csak vendég nem vagyok, vagy vendégeim nincsenek vagy egyéb körülmények nem kívánják. (Derültség.) é Ennél a javaslatnál azt látom, hogy itt a körülmények, még pedig a felsőházi körülmények, vagyis a nagybirtok érdekeinek körülményei sokat kívánnak, az adottból sokat viszszaszippantottak. Én nem nézem a jószándékot, hiszen a po, ,,.- . unnTriiffi.ttiiífiíliiilMlili
