Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-41

Az országgyűlés képviselőházának 41. ülése 1939 október 19-én, csütörtökön. 349 det és miután a magyar nemesi birtok eladósodott, a felszabadított jobbágy nem szokott kellőképpen az önállósághoz és a korábban évszázadokon keresztül függőségi viszonyhoz hozzáidegződött szervezeténél fogva nem tudott hirtelen beleilleszkedni a szabad versenynek ebbe a nagy iramába s így a föld kicsúszott a magyar faj lába alól. (Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Meskó Zoltán: Kihúzta alóla a zsidó!) Igen, kihúzta a zsidó, de kihúzták azok a bankok is, amelyek munkájának — csak egyetlen történelmi dokumentumra hivatkozom — eredményeként az ősi erdélyi föld a trianoni békeparancsot megelőzően körülbelül félszázaddal már idegen kézbe került. (Meskó Zoltán: Maga szebben mondja! Én zsidót mondtam, maga bankot mondott! — Derültség. — Felkiáltásoíc jobbfelől: Nem, a zsidókról van szó!) Az nem zsidó, hanem oláh bank volt. Ezek után a közismert bajok után következett a világháború és a világháború után az 1918. évi földbirtokreform. Ennek az eredményeit ismerjük. Most, 20 év után, itt állunk egy új földbirtokreform hajnalán. Jelenlegi követelésünk az ősrégi magyar követeléssel teljesen harmonikus, ma is változatlanul a hon, afaj, a családvédelem, a nemzetnevelés, valamint a többtermelés, tehát a gazdasági szempontok érvényesítésével kell elénk kerülnie ennek a javaslatnak. Ha a javaslatot nem a maga elszigeteltségében vizsgáljuk, akkor meg kell állapítanunk minden ellenkező látszattal szemben, hogy ez a javaslat a józan lehetőségek figyelembevételével, mind az öt szempontot törekszik érvényesíteni és az adott körülmények közöt érvényesíti is azokat. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Az 1936 : XXVII. te. 1. és 46. §-aira hivatkozom, amelyek szinte pontokba összefoglalták mindazokat a szempontokat, amelyeket az eddigi szakirodalom követelt és amelyeket a földbirtokreform-kérdésnek eddigi vizsgálói szóban és írásban hangoztattak és sürgettek. Természetes, hogy a javaslat nem jöhet azoknak a vágyaknak a teljes kielégítésével, amelyeket ezek a szavak és írások sürgettek, mert hiszen akkor nem számolna azzal a józan realitással, amelyre építve minden reform megvalósítható és keresztülvihető és mert akkor az 1848:XV, te.-hez hasonló elvi magaslaton álló törvényjavaslat maradt volna ez a javaslat. Valószínű, hogy abban az esetben sokkal nyugodtabb lelkiismerettel és őszintébb lelkesedéssel megszavazhattuk volna ezt a földbirtokpolitikai javaslatot és egy illúzióval távoztunk volna el, azzal, hogy jó munkát végeztünk, de a kérdést végeredményben nem juttattuk vtolna közelebb a megoldáshoz. Igen t. Képviselőház! Állítom, hogy ez a törvényjavaslat az előbb hangoztatott általános föídbi^íokpoJidkai szempontokat érvényesíti; érvényesíti pedig legfőképpen az ősi ezeréves magyar alkotmány alapján állva, akkor, amikor az ősi jószágot fokozottabb védelemben teszi a kedvezmények tárgyává, szem előtt tartva ezeket a követelményeket, másodszor annyiban, hogy.az intenzívebb gazdálkodásra ju vonatkozó kedvezményeket felállítja és azokat biztosítja, harmadszor — és ezt különös hangsúllyal és nyomatékkal szeretném itt szóvá* tenni — a nem magyar állampolgárokra r vonatkozó megszorító intézkedések bevezetésével, amit csak azok tudnak kellőképpen értékelni, akik tudják egyrészről azt, hogy — Meskó Zoltán igen t. képviselőtársam kedve szerint fejezve B magamat — az idegen zsidók mennyi KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ II. magyar földet szereztek meg (Meskó Zoltán: Ha nem látnám őket, akkor lenne kedvemre! — Derültség.) élők közötti jogügyletek révén, másreszt pedig, hogy mennyi-mennyi sok magyar birtok, latifundium éppen úgy, mint kis magyar birtok került törvényes örökösödés útján idegen kézre, főleg külföldi állampolgárok tulajdonába. De negyedszer: ez a törvényjavaslat azért is szem előtt tártja a követelményeket, mert az ellenőrzés és felügyelet kimondásával és megkövetelésével hangsúlyozza azt az ősmagyar elvet, amely szerint a földbirtok nem egyszerű magántulajdon, hanem a nemzet köztulajdona, (Meskó Zoltán: Úgy van! A Szent Koronában gyökerezik!) a Szent Korona tulajdona és éppen ezért mindenkivel érzékelteti ez az intézkedéscsoport azt, hogy aki ennek a magyar földnek akármilyen vonatkozásban, haszonbérlőként, kisbirtokosként vagy nagybirtokosként részese, annak kötelességeket is kell hordoznia a nemzet egészével szemben. (Ügy van! > Ügy van! jobbfelől.) De legfőképpen örömmel kell üdvözölnie minden igaz magyarnak ezt a törvényjavaslatot azért, mert igenis, minden ellenkező látszat ellenére kétségtelen tény, hogy lebontja azokat a sziklafalakat, amelyek a legutóbbi rosszul sikerült földbirtokreform óta — értve ezalatt a száz esztendővel ezelőtti földbirtokreformot — áthatolhatatlan akadályokként meredtek a társadalmi kapillaritás törvényszerűsége útján feltörekvő magyar kisember százezrei és milliói elé. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ha ezelőtt száz esztendővel rést ütött az ' ősiség eltörlése az ősiségnek Széchenyi és többi nemzeti nagyjaink által annyit ostromolt sziklafalán, akkor ez a törvényjavaslat igenis rést üt azon a liberális eszmeáramlat eredményeként kialakult másik sziklafalon, amely a hitbizíományokkal, egyházi birtokokkal és egyéb megkötött birtokokkal szemben igenis érvényesül és itt is lehetővé teszi a kisemberek részére, hogy azon a bizonyos irodalmi művekben sokat hangoztatott »nagybirtokok halálgyűrűjén« át tudjon vergődni. Igen t. Ház! Sok kifogás hangzott el ez ellerí a törvényjavaslat ellen. Ezek közül én csak háromra térek ki. Egyik szerint ez a törvény-> javaslat keveset ad, a másik szerint késői és lassú, a harmadik kifogáscsoport szerint pedig bizonytalan és árakban és bizonytalan a kisbirtok tulajdonba juttatásában. (Meskó Zoltán: Ez így van!) A mennyiség kérdésére vonatkozólag legyen szabad nem ellenvetés, hanem csak ténymegállapításként idéznem Latinovics József uradalmi intéző emlékiratából egy részt, amely szerint (olvassa): »Ha figyelembe vesszük, hogy normális gazdálkodás mellett a nagybirtokok átlagban minden kétezer holdra egy intézőt és egy segédtisztet alkalmaznak, továbbá átlagban körülbelül 30 holdra tartanak egv cselédet, akkor a másfélmillió hold« — amennyi a törvényjavaslatban szóba kerül — »felosztái sával 750 kezelőintéző, 750 segédtiszt, ispán, i számtartó, irnok és 50.000 gazdasági cseléd válik feleslegessé.*:. (Meskó Zoltán: Földet kapnak nagyrészt!) Ha már most egy intéző családját négytagúnak, egy cseléd családját öttagúnak vesszük, — ami a cselédség nagy szaporaságát ismerve, egészen minimális szám (Ügy van! jobbfelől.) — akkor arra az eredményre kell jutnunk, hogy 253.750 személy válnék a földbirtokreform azonnali végrehajtásá54