Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-41
Az országgyűlés képviselőházának Ul. Elnök: Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház hozzájárult. Tauffer Gábor: T. Ház! Ha azt nézem, hogy a pénzügyi fedezet egyáltalán ad-e alapot arra, hogy új községek létesüljenek, akkor azt látom, hogy e pénzügyi fedezet alapján, amelyet az ember itt körülbelül kontemplál és amelyet a javaslatokban talál, Ötven év alatt fognak talán 10—15 községet létrehozni, ha egyáltalában hozzá mernek nyúlni ehhez a problémához. A koncepció hiányzik ebből a javaslatból, az a koncepció, amely látja a feladatot ós megtalálja az annak a feladatnak megoldásához szükséges eszközöket. Ha nézem, mi az, ami ebből a javaslatból mint gyakorlati dolog kiemelkedik és megvalósul, akkor azt látom, hogy van ennek a javaslatnak egy 4. §-a, amely nagy kalandokon ment keresztül. Ez a 4 <j, úgy, ahogy eredetiben olvassuk, megdöbbentő volt, mert egy újabb kibúvót biztosított arra, hogy meg lenesen szabadulni a földreform céljára való földátengedéstől. Ez azt tartalmazza, hogy annál, aki részes művelésre adja oda földjét, anynyr földet, amennyit odaadott részes művelésre, egyszerűen mentesítenek az átbocsátás alól, azt beszámítják. Ez annyit jelent, hogy ha nem akarta volna a földbirtokos a kezéből kiengedni a földet, m&s„ is tarthatta volna, mert hiszen a részes művelés során az impériumot a földön mégis csak ő gyakarolja. Most már ez a 4. § megváltozott, de nem változtatta meg a dolgok lényegét. Mert mit jelent az, ha a földbirtokos a földterületnek egy részét részes művelésbe adja? Mentesül, — de az új szöveg szerint — a részes művelőknek jogukban van megváltást és tulajdonba bocsátást kérni. Mást sem kell tehát tennie a tulajdonosnak, mint egyszerűen ki kell válogatnia azt a népreteget, amely anyagilag nincsen abban & helyzetben, hogy valaha is kérhesse ennek a földterületnek részére való átbocsétását s ez zel tulajdonképpen mentesíti magát éppen azoknak a földrészeknek tekintetében, amelyek leginkább volnának alkalmasak arra, hogy kis emberek tulajdonába menjenek át. Szóval a 4. § ebben a megváltozott formájában sem vesztette el azt a jellegét, hogy fel lehet használni újabb kibúvóul. Ennek lesz azonban egy jó következménye is, ez pedig az, hogy a leg szegényebb néposztálynak is fog valami jutni. Sokkal kevesebb azonban ez a terület, semhogy ezeket az igényeket így ki lehetne elégíteni. Most rá akarok mutatni arra, hogy ezek a kisbérletek tulajdonképpen milyen változást jelentenek anyagilag, vagyonilag a tulajdonosra nézve. A kisbérletek rendszere azért is helytelen, mert egészen bizonyosan be fog kö vetkezni az, ami az úrbériségnél bekövetkezett, hogy azokat a földterületeket, amelyek már egyszer jobbágykézen voltak, természetesen nem lehetett visszavenni és azoknak ellenértékét fizették meg az úrbéri megváltásnál. A«t kérdem a földtulajdonosoktól, mi volna részükre helyesebb, ha a mai mentalitásunk szerint és a mi politikai és mezőgazdasági felfo gásunk és a tulajdonról vallott elveink alapján már most megállapítanánk az átadott föld * vételárat, vagy ha hagynók múlni az időt és a földet átengedve ezeknek a kisbérlőknek. az • teljesen hozzájuk nőne, amely esetben, ha elkövetkezik az az idő, hogy ezt a kérdést mégis véglegesen megoldják, előre megjósolom, ugyanaz a helyzet fog bekövetkezni, amely az úrbériségnél bekövetkezett, vagyis hogy nem a föld értékét vették a föld megváltásának alapülése 1939 október 19-én, csütörtökön. 347 jául, hanem azt a jövedelmet, amelyet abból a tulajdonos élvezett annakidején a jobbágyoktól. Ez mindenesetre lényeges különbség. De ez be fog következni, és ez is egy ok volna arra, hogy a tulajdonos is arra az álláspontra helyezkedjék, hogy ma kell megállapítani a földnek értékét és a megfizetés módját is már ma meg kell találni. T„ Ház! Aminek örülni lehet ebben a törvényjavaslatban, az a házhelyakció folytatása. Nem azért, mintha a korábbi házhelyakció zök kenésmente:-; lett volna, mert hiszen éppen ez a törvényjavaslat is utal azokra a házhelyekre, amelyeket eddig még nem építettek be és ezeket el akarja venni. Éppen azért, hogy egj 1 következő helyhelyakcióra vonatkozó törvény azoktól a házhelyhezjuttatottaktól, akik nem építették fei a házukat, majd megint vissza ne akarja venni a földet, felhívom a miniszter úr szíves figyelmét arra, hogy a házhelyakció nem fejeződik be azzal, hogy házhelyet adunk, (Maróthy Károly: Azzal kezdődik!) hanem csak akkor teljes és tökéletes, ha arra a házhelyre házat is lehet építeni. Hiába van valakinek telke, ha nincsen pénze arra, hogy felépítse azon c\ házát. Azt pedig ne várjuk, hogy annak a szegény embernek a zsebében, akinek házhely akció révén kell házhelyet szereznie, annyi pénz legyen, hogy egy házat fel is tudjon rá építeni. Ezt az egész problémát financiális szempontból alaposan meg kell oldani, A a megoldásnak csak egyik része a házhely átengedése, a másik, éppen ilyen lényeges, éppen ilyen fontos része a ház felépítésére szolgáló anyagi eszközök nyújtása. Ha a házhelyakciót úgy oldjuk meg, hogy az az egyszerű ember házat is tud majd építeni, ez nagy mértékben hozzá fog járulni annak az állapotnak megközelítéséhez, amelyet ez a törvényjavaslat céloz és akkor én ezt első, nagyon komoly lépésnek tekintem, mert az, aki fedél alá jutott, _ máinem olyan lázongó és nyugodtabban tudja bevárni az elkövetkezendőket. Arra kérem azonban a miniszter urat, hogy erre a kérdésre helyezze a legnagyobb súlyt, mert saját házában fedél alá kell juttatni azt a szegény embert, aki ma tíz-tizenkettedmagával szorong egyetlet szobában. Ezenkívül még mire jó ez a házhelyakció? Éppen népünk szaporodása szempontjából lényeges. Hadd tudja az az egyszerű magyar paraszt, hogy amikor házastársat választ maj gának és odamegy a templomba az oltár elé megesküdni, onnan egy tisztes, derűs otthonba érkezik, ahol azután ennek a nemzetnek erősítésére, gyermekeket nevelhet. (Ügy van! balfelől.) Nagyon kérem a miniszter urat, hogy a házhelyakció kapcsán ezt a kérdést lelkiismeretesen és alaposan szíveskedjék megoldani. T. Képviselőház! Befejezem beszédemet, mégpedig azzal, hogy nincsen nemesebb hivatás, mint a legszegényebb emberek sorsát előmozdítani. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Tauffer Gábor: Ennek a hivatásnak akartam eleget tenni és kérem a t. Házat, hogy ha e törvényjavaslattal nem is adatott alkalom arra, hogy a legszegényebb emberekről alapos gondoskodás történjék... Elnök: Méltóztassék befejezni, képviselő úr! Tauffer Gábor: ... mégis ebben a szellemben folytassuk működésünket. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Nagy_Ferenc jegyző: Somogyi Ferenc!
