Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-41
346 Az országgyűlés képviselőházának -4Í. ós hazaszeretet, hogy véget fog vetni ennek a kórnak, mert annak véget lehet vetni. Ennek pedig nincs más módja, mint az, hogy anyagilag, gazdaságilag kell megerősíteni a magyar parasztcsaládot; akkor majd fog szaporodni, mert tény az, hogy bizonyos mértéken felül a vagyon, gazdagság, a nagyobb igények kifejlődésével az egyént talán arra viszi, hogy szaporodásának útját állja. De az 5—10—15 holdas gazdáknál ez általánosságban nincs meg. Hogy ha mi megoldjuk azt, hogy a törpebirtokokat egészséges kisbirtokokká alakíthassuk és ezáltal megalapozzuk gazdaságilag a családnak létét, akkor szaporítani fogjuk a magyar fajtát, erősíteni fogjuk a nemzetet. Kérdezem, hogy ha igaz és helyes az, hogy ez az útja ennek, akad-e egyetlen magyar ember is, aki útját állja ennek, még akkor is, ha egyéni érdekeibe ütközik? De nem ütközik egyéni érdekeibe, mert hiszen azt akarjuk, hogy mindenki megkapja a^ maga tulajdonának ellenértékét. T. Képviselőház! Itt van a szociális szempont. Nagy feszültség van az egyes gazdasági osztályok között, sőt még a falun belül is nagy feszültség* van a nincstelen és a kisbirtokos között. Ez a törvényjavaslat pedig nem alkalmas arra, hogy ezt a falun belüli osztályfeszültséget enyhítse. Mert az nem a nincstelenről való gondoskodás, ahogy ez a javaslat félkézzel nyúl a problémához. Ez arról való gondoskodás, akinek úgy is van pénze. A legsze : gényebb azonban, aki nem tudja kimutatni azt, hogy neki gazdasági felszerelése van, hogy neki a gazdasági viteléhez szükséges egyévi pénzmennyiség rendelkezésére áll, akinek nincsen annyi pénze, hogy kimutathassa azt, hogy el tudja családját tartani legalább egy évre. (Szöllőssi Jenő: Adóhátralék nélkül!) az móg ehhez a kisbérlethez sem jut hozzá. És hány van olyan, akinek nincs adóhátraléka. Mit teszünk ezzel tulajdonképpen, t. Képviselőház 1 ? Azt tesszük, hogy azt a társadalmi réteget, amely úgy is megél valahogyan, meg akarjuk erősíteni, a legszegényebbnek azonban ezz"l nem nyúlunk a hóna alá és azt a társadalmi feszültséget, ami a falun belül van, még jobban élesítjük. T. Képviselőház! A földbirtokproblóma nem olyan kérdés, amelyet önmagában, egyedül meg lehet oldani. Ez kapcsolatos a falu összes szociális problémájával, de kapcsolatos a nemzet egész gazdasági életének problémájával is. Azért ezt a kérdést úgy kell megoldani, hogy a hárommillió nincstelen és törpebirtokos problémája egyszerre oldassék meg. Ha megtaláljuk erre az eszközöket és módokat, akkor az egész nemzet gazdasági életét nagy lendületbe fogjuk hozni. Éppen ezért helytelenítem azt a módszert, amire az indokolás utal, hogy csak a most jelentkező nagy 'földéhséget akarja erősebb tempóban kielégíteni — bár nem veszem észre ezt a tempót — és majd később azután, nyugodtabb időkben nyugodtabb tempóoan fogják folytatni — mondja az indokolás -a földbirtokprobléma megoldását. T. Képviselőház! Ha Németországra és Olaszországra tekintem, ott nem azt látom, hogy ilyen nagyon lassú tempóban nyúlnak a nroblémához, (szöllősi Jenő: Például Sziciliában!) hanem azt látom, hogy ott a nemzet teljes anyagi, erkölcsi és összes erejének megfeszítésével hozzá fognak egy problémához és azt máról-holnapra, egyik évről a másik évre megoldják. Hol tartunk ma már a technika fejlődése során! Olvassuk a lapokban, hogy a négy-öt-hatszáz éy előtti német telepeket máillése 1939 október 19-én, csütörtökön. ról-holnapra átszállítják, áttelepítik Németországba. Hova viszik őket? Beteszik a falvakba a többi földbirtokoshoz és háztulajdonoshoz és ott lesznek addig, amíg elhelyezik őket máshova. Ebből az látszik, hogy ott olyan teljes nemzeti összefogás, összeforrás van, amelyben az egyének hajlandók áldozatot hozni néptársaikért. Ilyen nagy lendülettel, ilyen nagy elhatározással, a nemzet gazdasági életének teljes igénybevételével, így a bankoknak igénybe vételével is, — amelyeknek annyi tőkéjük van, amivel nem tudnak mit csinálni — talán mégis nagyobb eredménnyel lehetne hozzáfogni ehhez a kérdéshez, amely már rákosodik a nemzet testén. T. Képviselőház! Miért kell megoldani a földbirtokproblémát? Azért, mert a magyar nép észrevette, hogy a szomszéd országokban új szellemiség alakult ki, amely átalakítja a politikai és a gazdasági életet és csodákat produkál. Mi azt akarjuk, hogy itt a magyar földön magyar élet legyen. (Ügy van! a középen.) Mi nem akarjuk az idegen szellemiséget szórólszóra átvenni, de nem tudjuk megakadályozni azt, hogy ez a szellemiség ide átjöjjön, ha a helyett friss, új magyar éltető szellemiséget nem adunk. (Ügy van! a szélsőbaloldalon,) Friss, új, magyar, gyakorlati, cselekvő, problémákat megoldó szellemiségre van szükség olyan szellemiségre, amelyben minden magyar testvérének érzi a magyart és ennek a testvériségnek konzekvenciáját hajlandó levonni áldozatok árán is. Hogy vájjon tulajdonba adju!k-e a földbirtokot vagy csak bérletbe, ez, azt hiszem, eldőlt kérdés, hiszen a tulajdonba adásnak más akadályát talán a kormány sem látja, mint hogy pénzügyileg nem tudja^ alátámasztani ennek a problémának megoldását, de azért mégis szeretném r megerősíteni ezt a meggyőződést mindnyájunkban. Zala vármegye követe, Deák Ferenc, a régi diétás időkben mondotta egyik beszédében a következőket (olvassa): Megyénkben is a Murának és Drávának partján néhány községek örökös^ megváltás által felszabadulva gondosan mívelt kies termő kertté varázsolták határaikat. Nálok a jobb föld holdja ma is 200—300 pengő forintonkint árul-, tátik, holott a közeli vidékeken még a közterhet nem viselő nemesi birtokoknak ára sem haladja meg holdankint a 40—50 pengő forintot. Nálok a népesedés, a faluk nagysága, csinossága és a lakosok vagyonossága folyvást növekszik. Nálok csak gondos iparkodást es az ebből támadó jólétnek kedvesen meglepő képét láthatjuk. Szóval aki ezen községeket közelebbről ismeri, ha csak a nemzet kifejlődése iránt minden érzés kebeléből ki nem aludt, lehetetlen nem óhajtania, hogy bár hazánkban minél több ilyen boldog községek támadjanak^ T. Képviselőház! Deák Ferenc szólt hozzánk a régi időkből, aki örömmel ós hazafias lélekkel látta, hogy a jobbágyok felszabadítása és tulajdonhoz juttatása, mit jelentett ak : kor a magyar hazának. Fejlődő, virágzó új községeket jelentett, amelyekben igazi új ma- * gyár élet fakadt. Erre megvan az adottság most is az országban. Van még, hála Istennek, földje és vannak dolgozni akaró polgárai, mezőgazdák, íme, itt van az alkalom, oldjuk meg a kérdést, hogy új, virágzó községek keletkezzenek. De fognak-e keletkezni ezen törvény nyomán új, virágzó községek? Kérnék 10 perc meghosszabbítást.