Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-41
338 Az országgyűlés képviselőházának -41. alatt Darányi Ignác még- mai szemmel nézve is szenzációs törvényjavaslatot dolgozott ki, de akkorra már elmúlt a kedvező politikai atmoszféra, elmúlt az illetékesek és érdekeltek félelme, Darányi Ignác nagyszerű törvényjavaslatát félredobták, s helyette megszületett a földkérdés megoldására Teleszky János Altruista Bankja. (Palló Imre: Jellemző!) A háború alatt Tisza István gróf konok ellenzője volt a komoly földbirtokpolitikának. Erdélyi viszonylatban látta a kérdés fontosságát — ezt elismerem róla — de nem látta, hogy ez nem- , csak erdélyi kérdés, hanem általános magyar kérdés, és egészen addig, amíg hatalmon volt, megakadályozott minden komoly kezdeményezést ezen a téren. De érdekes, úgy látszik, a hatalomról való lekerülés, az idők változása nyitogatja a szemeket is, mert a lemondás utáni első pártértekezleten, 1917-ben, a munkapárt értekezletén már sürgette a földkérdés minél előbbi megoldását. Ugyanezt lehetne mondani a következő kormányról, amelynek miniszterelnöke, azt hiszem, szintén, 1917-ben, vagy 1918-ban — már nem tudom biztosan, hogy mikor — azt mondotta: a földet azoknak kell adni, akik a harctéren vérüket ontják érte. Azután elmúlt ez is és nem történt semmi. Következett az 1918-as szomorú esztendő. Amikor az a bizonyos magyar ház, amelyről itt az előttem szólott igen t. képviselőtársam beszélt, a magyar életre már rászakadóban volt, akkor egyszerre a legkonzervatívebbek, a legkeményebb ellenzői a földkérdés rendezésének, a legnagyobb birtokosok a magyar élet minden területén a Búza Barna-féle értekezleten szinte Búza Barnát túllicitálva dobták oda a földeket, mert azt mondották: ezt meg kell oldani, a főidet oda kell adni, inkább ne maradjon semmi, csak mentsük meg az országot. Elmúlt ez az idő is ós ugyanaz a Rűbinek Gyula, aki ezen a Búza Barna-féle értekezleten a földbirtokreformnak egyik hangos követelője volt, megcsinálta az 1920-as satnya földbirtokreformot. (Falió Imre: Szegény Nagyatádi Szabó!) Nagyatádi Szabó nyújtotta be, de tulajdonképpen Kubinek Gyula agyában született meg és szegény Nagyatádi Szabót felhasználták arra, hogy ő álmának legalább egy foszlányát megvalósítva lássa. Ezért lett belőle földmívelósügyi miniszter közvetlenül a földbirtokkérdés rendezéséről szóló javaslat benyújtása és tárgyalása előtt. Utána hosszú ideig némaság következett az áldott konszolidáció korában, némaság következett ebben a kérdésben, csak lent a népben forrott tovább, sajgott tovább ennek a kérdésnek megoldatlansága. Csak írók kezdtek hozzányúlni, nem mondom, hogy mindig szerencsés kézzel (Meskó Zoltán: Sokszor zsidók megrendelésére!) ennek a kérdésnek feszegetéséhez és ha sokszor szerencsétlen kézzel nyúltak is hozzá, mégis elismerem róluk azt, hogy olyan időkben, amikor elterelődött erről a problémáról az érdeklődés, ráterelték és börtönt, megaláztatást is vállaltak azért, hogy ez a 'kérdés újra a magyar politika homlokterébe kerubon. (Meskó Zoltán: Sokszor magyar urak látták, de a zsidók nem vették észre!) Elnök: Meskó képviselő urat kérem, maradjon csendben. KÖzi-Horváth József: Azért mondtam képviselőtársam, hogy nem mindig szerencsés kézülése 19S9 október 19-én, csütörtökön, zel. Azt hiszem, egyetértünk. (Meskó Zoltán: A magyar urak látták, a zsidók nem!) Utána következett az 1935-ös választás. Választások előtt általában a nagy kérdések előtérbe kerülnek, (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Az 1935-ös választásnál ama bizonyos pontok között ott szerepelt a földkérdés rendezése is. Az eredmény nem is maradt el; a szavazatokban meg lett az eredmény, de elmaradt a tényekben. Megszületett a hitbizományi törvény, megszületett az 1936. évi telepítési törvény. Gömbös Gyulának én nagy tisztelője vagyok, de meg kell mondanom, hogy ő sokkal nagyobb volt a témák feldobásában, a kérdések meglátásában, nagy merészséggel csinálta ezt, de mindig megtorpant akkor, amikor ezt konkrété át kellett volna vinnie a megvalósításba. (Ügy van! Ügy van! bal felől. — Meskó Zoltán: Revízió!) Lehetne erre azt mondani, hogy... (vitéz, Hertelendy Miklós: Minden megmaradt a pártban, amit ő akart!) Minden magmaradt a pártban és igen sokszor minden meghalt a pártban, de én azt mondom, ha egy vezetőpolitikus azt látja, hogy minden megmarad és meghal a pártban, akkor legyen bátorsága ahhoz, hogy a közvélemény előtt erre rámutasson és ha kell, odadobja ezt a vezetőállást, mert esetleg egy ilyen gesztussal többet használ a nagy kérdésnek, mint egy részleges, semmit jelentő, a népet becsapó megoldással. (Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon.) T. Ház! Az 1939-es választásnál újra bekerült a pontok közé a földkérdés ígérete. Én elhiszem, hogy voltak olyanok, akik földbirtokreformot nem ígértek, de viszont azt hiszem, hogy a kormánypárton és az ellenzéken legalább 90%-ban voltak olyanok, akik komoly földreformot ígértek, (ügy van! balfelőí.) valamilyen formában és itt ne gondolják, hogy én ezzel a megjegyzésemmel bárkit sérteni akarnék, de valamilyen formában mindnyájan hirdettük, hogy ma nem őrgrófokra, hanem őrparasztokra van szüksége a nemzetnek. (Igaz! Ügy van! balfelől.) Hirdettük ezt anélkül, hogy bárkit a grófok közül ezzel sérteni akartunk volna. Csak arra a történelmi tényre és változásra akartunk rámutatni, hogy azok a feladatok, amelyek miatt valamikor az egyes országokban és Magyarországon is az őrgrófságokat alapították, átszálltak a modern időkben a magyar parasztság százezreire. T. Ház! Azt is kénytelen vagyok megállapítani, — legalább magamra vonatkozólag — hogy nem erre a földreformra, nem erre a földbirtokpolitikai törvényre gondoltam, amikor földbirtokreformról beszéltem (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) és éppen azért vonom le magamra vonatkozólag a konzekvenciákat, hogy jóllehet, a kormány iránt általánosságban bizalommal viseltetem, de ezt a javaslatot ebben a formájában nem tartom elfogadhatónak, mert akkor meggyőződésemmel, lelkiismeretemmel és azokkal az ígéretekkel jutnék ellentétbe, amelyeket a választások alatt tettem. (Ügy van! Úgy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Ez igaz! Megmondta most! Hallották az urak 1 ? Ez igen! — Zaj jobb felől. — Elnök csenget. — Maróthy Károly: Szenzációs! — Közbeszólás a középen.)
