Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-41

Áz országgyűlés képviselőházának ~d£L*. T. képviselőtársam, én csak a magam ígéretéről beszéltem. Én nem beszéltem a képviselőtársam, vagy a harmadik, vagy a negyedik képviselő ígéretéről, csak az volt a meggyőződésem, hogy az én ígéretem szerényebb keretek közt mozgott, mint a plakátokon megjelent ígéretek. (Taps a szélsöbaioldaton. — .Meskó Zoltán: »Kö vetélj ük!« Mi volt azokon a plakátokon! Agitátoriskolában ki lehet állítani! Mi volt azokon, Istenem! — Maróthy Károly: Gyönyörű volt! Azt mondottam: le ne tépjétek, jói olvassátok el! — Zaj.) T. Ház! Azoknak, akik megelégszenek azzal a suttogó ígérettel, amely mostanában gyakran elhangzik, hogy ez két-három esztendőre szóló birtokpolitikai javaslat, utána ion majd egy nagyobbszabású, ezeknek... (Ellenmondás jobbfelől.) Képviselőtársam talán nem olvasta ennek a javaslatnak az édesanyját, vagy úgy is mondhatnám: öreganyját — mert ez a javaslat már a harmadik formájában jelenik meg — és azt a beszédet, amelynek kíséretében ez a javaslat közhírré tétetett, hogy majd jönni fog két vagy három esztendő múlva egy, »a tájak szerint feldolgozott« földbirtokpolitikai földreform ja vaslat. Mondom tehát, én ezekre az ígéretekre gondolok, amelyeket még ma is hallunk. Azt mondóm, Magyarországon a nagy kérdéseket sohasem azért oldották meg, mert azok nagy kérdések, hanem mindig azért, mert valamilyen kül- vagy belpolitikai nyomás érvényesült. (Úgy van! Ügy van! balfelől. — Maróthy Károly: Sajnos, így van! Ez a baj!) A kérdések megoldásánál mindig inkább a félelem játszott közre, mint a helyes belátás. (Úgy van! balfelől.) Én azt gondolom, hogy há ma, amikor még az érdekből ellenzők is belátják, hogy tenni kellene, engedjük elszaladni á kedvező alkalmat, akkor két esztendő múlva a helyzet változtán vagy nem tudjuk már megoldani, vagy pedig nem is akarják már megoldani a kérdést. (Maróthy Károly: Elföldelték a földkérdést! Ez a helyzet! — Horváth Géza: Azt halljuk, hogyan kellene megoldani! — Zaj'balfelől. — Maróthy Károly: Ugyan kérem, ez mái- nem vitás! — Palló Imre: Miért mondjuk meg, úgysem fogadják meg! — Zaj a középén. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Közi-Horváth József: Horváth Géza igen t. képviselőtársam, én csak azt felelem erre, (Maróthy Károly: Ezen már túl vagyunk!) hogy nagyon szívesen beszélnék erről is részletesen, de képviselőtársamnak tudnia kell azt is, hogy nekem még meghosszabbítással is csak egy óra áll a nagyszerű, új házszabályok miatt a rendelkezésemre. (Ügy van! Taps a baloldalon. — Zaj és ellenmondások jobbfelől és a középen.) Ha képviselőtársam azt akarja, hogy ezzel a problémával részletesebben foglalkozzam, akkor olyat kíván tőlem, amiről ő maga is tudja, hogy nem lehet megvalósítani. ^ (Maróthy Káro"ly: Akinek nincs mondanivalója, annak 10 perc is hosszú. — Horváth Géza: A jó szónoknak elég! — Zaj. — Elnök csenget.) Én tudok * röviden is beszélni, képviselőtársam, de viszont az a véleményem, hogy akinek ilyen nagy témánál mondanivalója van, az lehetőleg * mondjon el mindent, ezt pedig nem lehet ilyen rövid idő alatt megtenni, különösen akkor nem, ha igen t. képviselőtársam itt is folytatja azt a régebbi gyakorlatát, hogy beszélni ugyan nem beszél, de minden szónok szavába beleszól. (Ügy van! Ügy van! Élénk helyeslés és taps a baloldalon. — Meskő Zoltán; Megyése 1939 október 19-én, csütörtökön. 339 kapta].'— , Pándy Antal: Mindig, mosolyog.) Nagyon szeretném, ha a, képviselő úr mondana egyórás beszédet és én szólhatnék közbe. (Derültség balfelől. — Horváth Géza: Én nem akarok hosszan beszélni!) Ha nem akar hosszan, beszélni, akkor viszont ne zavarja azt, akinek hosszan is van mondanivalója, (helyeslés balfelől. — Meskó Zoltán; Ne bántsd, mosolygós öreg bácsi!) Tovább megyek, t. Ház! Ezzel a javaslattal nincsenek megelégedve a nagyüzem hívei, — mert lehetnek meggyőződéses hívei a nagyüzemnek is — nincsenek megelégedve az érdekeltek. Azt hiszem, hogy a haszonbérbeadó földtulajdonosok egyesületének memorandum mát valamennyien megkapták igen t. képviselőtársaim. Jüz a memorandum azt mondja, hogy egyáltalán nincs szükség földbirtokpolitikai kérdések fesz égetésére. (Ellenmonuasok jobbfelől.) Én csak azt mondom, hogy az érdekeltek nincsenek megelégedve, amit bizonyítani is tudok. Ezeknek én csak annyit mondok: nincs szükség rá szerintük, de szerintem még kevesebb szükség van arra, hogy olyan eniuerek kezében legyen a magyar föld, akik azt haszonbérbe adják, főképpen zsidók kezébe. (Ügy van! Ügy van! Taps balfelől.) T. Ház! A Köztelek véleménye szerint, — mert én az ellen vélemény eket is ismertetni akarom — az 1906. évi teiepiíási törvény is megfelelően megoldja a kérdést. Azt hiszem, abban egyek vagyunk valamennyién, hogy nincs igaza. De itt van továobnienoleg a propagandának egy olyan apparátusa, amelyre már anyagilag sem képes egy mas társadalmi réteg, mint az érdekeiteke. íún ma reggel már másodszor kaptam meg Seherei.- Péter Pálnak »A nagy'bírtok« című könyvét tiszteietpéldauyképpen. (Maróthy ívaroxy: Borzasztóan terjesztik!) En ennek az érveire természetesen nem akarok válaszolni, de két egeszén' komisz érvet kénytelen vagyok megemlíteni. Az egyik az, Hogy a tqjuauragesiino Anno-t, XI. PIUS papa nagyszerű szociális KÖrieveiet állítja oda a nagyuirtok veüeimeuen. (Zaj balteiol. — Meskó holtan: Ez aztán haliatianl — Maróthy Károly: Ez aztán már igazán sok!) Az ő kiragadott monüata helyett legyen szabad röviden idéznem, hogy mit mond a Quadragesimo Anno errevonatkozóiag. [Halijaid Halljuk! balfelől.) Azt mondja XI. Pius pápa (olvassa): »A proletárok száma ismét hihetetlenül megszaporodott és keserves panaszuk áz égbe kiált. Számukat növeli a földmunkások óriási serege, akik a legalacsonyabb életszintre szorultak es a legkisebb reményük sincs, íhogy valaha is egy darabka földet a magukénak mondhassanak. Tehát örökre a proletár sorssal vannak eljegyezve, ha jobb belátás nem érvényesül és hatásos intézkedések nem történnek^ Ezt mondja XI. Pius pápa és még hozzáteszi a következőket: »Ha férfiasan es haladéktalanul nem vállaljuk a végrehajtást, ne. áltassuk magunkat azzal, hogy a iközrend, az emberi társadalom békéje és nyugalma a íelforgató hatalmak ellen meg védhető.« (Maróthy Karoly: Most mit mond a »nagy« Scherer?) Ez az egyik, amit válaszolni akarok ennek a könyvnek. A másik pedig a következő lesz. Azt írja ez a könyv, Scherer Péter Pál könyve, amikor a nagybirtok védelmével foglalkozik (olvassa)'. »Az újjászületett és naprólnapra erősebbé, hatalmasabbá váló, mind nagyobb politikai súlyú Lengyelországban ki beszél, földreformról?' Pedig •*>tt' hatalmas j