Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-41

Az országgyűlés képviselőházának 41. az az oka, hogy meggyőződésem az, hogy részleteiben lehetett volna ugyan tökéletesebb vagy még szebb javaslatot hozni, — és ez áll minden törvényjavaslatra — de ha a kormányzat mégis ezt a merteket volt kénytelen a törvényjavaslatnál megtartani, ezt elsősorban annak tulajdonítom, hogy az egyéb szociális íeiauatoknak oiyan átláthatatlan nagy tömegét kap«tuk szerencsetlen örökségül a nyakunKua, amely ielaaatokkai megbirkózni, úgy, hogy ezt a leiaüatot is maradéktalanul tuujuk ellátni, egyenlő a lehetetlenséggel, {ügy vara Ügy van! joOofelől. — Kossuth Fái: Jüz Komoly beszéd!) T. naz! iíegi iiaz az országul iueniexi ez az ország, a nepsórsok sodrában. Most megint, mint annyiszor, vihar tombol az usi haz lelett, pedig ennek a háznak — bevalljuk és látjuk magunk is — nemcsak a vakolatát rongálta meg az idő és a belül élők: civakodása, {ügy van! Úgy van!) hanem azt látjuk, hogy bizony megereszkedtek a tartófalai is; úgyszólván csak az alapja maradt megingathatatlan, nehéz terheket oiró, változatlan erősségű. Mas boldogabb nemzetek alkotó kedvükben talán talpig lebontanák a tetőket és a falakat és új házat építenének. Nekünk, ennek a történelmi nemzedéknek, sokkalta nehezebb feladat jutott osztályrészül. Úgy kell építenünk az orkán ideje alatt a régi alapokra új, nagyobb, szebb falakat, hogy a tetőt nem vehetjük le. Egyenkint kell kicserélnünk a falakat és ez, bár kevésbbé mutatós, de sokkal megerőltetőbb, sokkal nagyobb körültekintést kívánó feladat, mint az a másik, amelyet más népek végeznek talán széltől védettebb helyeken. De ezt a feladatot is vállaljuk. Vállaljuk, mert építeni, viharban, szélben, félkézben fegyverrel, félkézben szerszámmal dolgozni, mindig magyar feladat volt. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik^ Spák Iván jegyző: Közi-Horváth József! Elnök: Közi-Horváth József képviselő urat illeti a szó. , Közi-Horváth József: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A szavazásnál én is szeretnék abban a helyzetben lenni, hogy ezt a javaslatot elfogadhassam. Szeretném azért, mert általában bizalommal viseltetem a kormány iránt és meg vagyok győződve a miniszter úr jószándekáról, amellyel ezt a javaslatot idehozta. De szeretném azért is, mert meggyőződésem az, hogy ma minél egységesebb arcot kell mutatnunk befelé és minél nagyobb egységben megnyilatkozó erőt kifelé. Azonban csak akkor lehetnék abban a helyzetben, hogy ezt a javaslatot majd elfogadhassam, ha a részletes tárgyalás folyamán komoly, lényegbevágó módosítások történnek. A mai helyzetben, úgy látom, alig van valaki, aki ezzel a javaslattal meg lenne elégedve. (Palló Imre: Nincs is!) Végighallgattam a kormánypárt illusztris szónokait, mindegyik nagyon komoly, nagyon súlyos kifogásokat hangoztatott a javaslat ellen itt a Házban is. Tudomásom szerint a pártban és a pártértekezleten, ahol egészen bizalmasan, hangfogó nélkül elmondhatják képviselőtársaink a véleményüket, még komolyabb kifogások hangzottak el. Arról nem is beszélek, hogy a folyosón magánbeszélgetések formájában tett kijelentések szerint mennyire szeretné minden kormánypárti képviselő, hogy ez a magyar élet lényegébevágó javaslat a mostani formájánál jobb és' tökéletesebb legyen. Még azok is nagyon súlyos kifogásokat ülése 1939 október 19-én, csütörtökön. 337 hangoztattak a juttatás formájára, a kivitel módjára vonatkozólag, akik a mennyiséggel meg vannak elégedve. Ezzel a javaslattal nincsenek megelégedve azok, akik vagy egyéni érdekből, vagy pedig azért, mert a nagyüzemnek meggyőződéses hívei, ellenségei mindenféle földreformnak, nincsenek megelégedve azok, akik a kisüzem barátai és súlyos kül- és belpolitikai szempontokból azt kívánják, hogy a földkérdés ennél organikusabban és radikálisabban oldassék meg. Legfeljebb csak azok lehetnek megelégedve a javaslattal, akik azt gondolják, hogy még ma is lehet halogatással, félmegoldásokkal magyar politikát csinálni. (Szemere Béla: Azt már nem lehet!) Ezzel a törvényjavaslattal nincsenek megelégedve azok, akik ellenségei a földreformnak és nincsenek megelégedve azok sem, akik barátai a földreformnak. Megelégedve csak a halogató politika hívei lehetnek. S hogy ezek nagy számban vannak, azt a magyar politika multjá — sajnos — éppen a földkérdésnél igazolta. (Palló Imre: Csáklyások!) Én nem szeretem ezt a megkülönböztetést, hogy csáklyás, vagy nem csáklyás, az egyes problémáknál azt nézem, hogy hogyan látja az illető és most azt kell látnom, hogy a csáklyások is szeretnének ennél jobb javaslatot. (Palló Imre: Végre megnevelődnek!) De ez mindig így van. Utólag a csáklyások is rájönnek arra, hogy amit ők csináltak, az rossz volt. Rá fogok erre mutatni éppen a földkérdés rendezése körül folyó politikában. A 90-es években, amikor az agrár-szocialista mozgalmak nagyon feltörőben voltak és politikai aggodalomra adott már okot a megerősödésük, j egyszerre konzervatív körökben is kezdték hangsúlyozni a földkérdés rendezésének fontosságát. De azután rájöttek arra, hogy a szociális kérdéseket közigazgatási úton is el lehet intézni. Sajnos, ezt az utat választották a 90-es és a 900-as esztendőkben. Gondolok itt az 1903:IV. tc.-re, amelyben szubvenciót szavaztak meg idegen hajóstársaságnak (Meskó Zoltán: Úgy van!) arra a célra, hogy a földet követelő, földet szerető földnélküli magyarok százezreit kiszállítsák a tengerentúlra. (Meskó Zoltán: Az Okányi Schwartzok pedig bejöttek!) Csodálatos, hogy ugyanakkor, mikor ezek kimentek az országból, mert nem tudtak itt megélni, a másik határon jöttek be az idegenek (Meskó Zoltán: A zsidók! Mondjuk meg magyarul!) és amikor ezt itt a Házban az akkori miniszternek a szemére vetették, az úgy intézte el a dolgot: az már csak úgy van, hogy kivándorolnak és bevándorolnak. (Meskó Zoltán: Beszivárognak! — Elnök csenget.) T. Ház! Senki se gondolja úgy, a kormánypárt oldalán sem, hogy én ezt bárkivel szemben is hangoztatom a most jelenlévők közül. Meg vagyok győződve arról, hogy ennek elité lésében valamennyien egyek vagyunk. Csak azért hoztam fel ezeket a történelmi ítéleteket, ezeket a tényeket, mert szeretném ebből levonni majd a konzekvenciákat a mostani javaslatra vonatkozólag. Jött azután Darányi Ignác nagyszerű, organikus telepítési törvénytervezete. Akkor azt mondták, hogy halasztani kell a dolgot, ki kell dolgozni, hagyni kell érni, mert a mostani helyzet nem alkalmas ilyen súlyos probléma elintézésére, tehát várni kell, tanulmányozni kell. Nem mondták azt, hogy »tájak szerint kell tanulmányozni a helyzetet«, hanem, hogy majd három év múlva elő lehet venni a kérdést. Megtörtént. Három esztendő