Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-41

336 Az országgyűlés képviselőházának Ul. szempontból egész erővel és nyugodtsággal meg is lehet védeni egy esetben. Abban az esetben, ha a nagybirtok ezekben a rendelkezésekben felismeri a nagyoirtok új helyét és fel; adatainak kijelölését a kialakulóban lévő új magyar társadalmi és gazdasági rendben. Ennek az új nagybirtoknak neve és feladata: szociális nagybirtok. A föld nélkül maradt mezőgazdasági népesség társadalmi elhelyezkedésének problémája mellett ennek a feladatnak becsületes és maradéktalan vállalása és kivitele indokolhatja egyedül az ebből a javaslatból kétségtelenül kitükröződő mérhetetlen kíméletet a nagybirtok iránt. És ha mi, türelmetlennek nevezett fiatalok, mégis ideálltunk a mennyiségi szempontból óvatosnak nevezett javaslat mellé, akkor ezt azzal a bizodalommal tesszük, hogy a meglévő nagybirtokok érezni fogják és elfogadják azt, hogy ez a javaslat a benne foglalt kímélettel és feladatokkal is közöttünk és közöttük egy gentleman agreement. Olyan gentleman agreement, amelynek egyik oldalán áll az észszerűség által sugallt védelem, de a másik oldalon ott keJl állnia a maradéktalan és becsületes szociális feladatvállalásnak. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez a felfoerásunk nem áll nélda nélkül a mostanában lezajlott egyéb földbirtokpolitikai történésekben. Nagyon sok: szó esett itt a német és olasz földnolitikáról. Tisztelettel kérek 10 perc meghosszabbítást. Flnök: Méltóztatnak a 10 nerc meghosszabbítást meeradni'? (Jqen!) A. Ház a meghosszabbítást megadia. (Meskó Zoltán: Húszat is!) Tegzes László: Ha valaki komolyan utánanéz ezeknek a földbirtokpolitikai történéseknek, meg kell állapítania. — ezt is be kell vallani, nemcsak az egyik oldalát hangsúlyozni — hogy az olasz és a német földbirtokreform mindiq- tekintettel volt — de csak ebből a szempontból — a meglévő, okszerű gazdálkodás alntt álló és ezért szociális feladatainak maradéktalanul eleget tevő nagybirtokra. Mert abban aztán megegyezünk, hogy a közelmúlt öszszes földbirtokpolitikai javaslatai a föld tulajdonát illetőleg egy elméleti alapon állanak és az elméleti alap az, hogy valóban a föld az or szag és ha ezt a tőkét nem egyes egvének ügyessége vas*y egyéb társadalmi előnyök, hanem mindnyájunk elődeinek vére szerezte és tartotta fenn, következésképpen nem maradhat másnak a kezén, mint annak, aki ezt a vérrel, a legdrágább kinccsel szerzett földet, mint tőkét valóban nemcsak a maga, hanem elsősorban a köz javára tudja használni, úgy tud azzal sáfárkodni. Vééül a harmadik szempontból, a társadalompolitikai szempontjából a földhöz juttatás módját, a részes vállalatot és a kishaszonbérleti rendszert kívánom méltatni. Semmiféle elmélet le nem győzte még azt a társadalmi törvényszerűséget, hogy a társadalmi rétegek felemeltetésének egyetlen és helyes eredményekre vezető eszköze az illető társadalmi réteg ön^ erejének a felkeltése. A leerutóbbi gazdasági depressziók alatt vívott különböző küzdelmeink a proletárok felemeléséért százszorosan igazolták ezt a tételt, hogy valóban, amíg az egyik oldalon el kell hárítani a fejlődés természetellenes akadályait, a másik oldalon csak a felemelendő réteg: önerejére lehet bízni a valóságos felemelkedést. És itt kézenfekvő példa számomra a zsidóság térfoglalása Magyarorülése 1939 október 19-én, csütörtökön, szagon. Hogy a zsidóság eljutott a mai társadalmi helyzetébe, azt nem államhatalmi és nem társadalmi akció, hanem annak a népfajnak maximális erőkifejtése tette lehetővé. (KöziHorváth József: Igen és a mi könnyelműségünk! A törvény engedte, sőt az államhata lom segítette! — Palló Imre: Ezért valaki felel!) A társadalomtörténet számtalan példával mutatja, hogy a juttatások, ha azok nem vol-. lak meggondoltak és indokoltak, nem felemelték, hanem visszaejtették a pillanatnyilag felemelt néposztályokat és ezáltal olyan késede lembe vezették és vitték azt a népréteget, amelyet felemelni szándékuk volt, amely késedelmet okszerű és helyes társadalompolitika eltüntetni nem tud. Ezt a társadalompolitikai igazságot a magyar parasztság egész röviden egy axiómával, egy szállóigével fejezi ki. Azt mondja, hogy ebül gyütt jószág ebül vész. Akármilyen beszédek hangzanak el a Házban, ha komolyan végigkérdezzük magát a Darasztságot és nem átalljuk ezt megtenni, akkor azt látjuk, hogy igenis a parasztság a maga befolyásmentes véleményében helyesli a részesvállaló és kishaszonbérleti rendszert. (Ügy van! a jobboldalon.) A kishaszonbérleti rendszer társadalompolitikai szempontból két szemszögből nézve is indokolt: biztos szelekció és reális sarkalló erő azok számára, akik anyagi erők hiányában egyébként nem tudnának földhöz jutni. A juttatások rendszerének cíeak két rossz és veszedelmes véglete van, az egyik, amely ingyen juttat, a másik, amely lehetetlen feltételeket és terheket ró arra a rétegre, amelyet fel akar emelni. (Ügy van! (i jobboldalon.) Ilyen volt a régi javaslat. Ha ezzel szemben a részesvállaló rendszert nézzük, amely a teljesen tőkenélküli parasztság számára is megnyitja a lehetőséget és a kishaszonbérleti rendszert, amely a kevés tőkével rendelkező parasztság számára is megadja, a tu' lajdonhoz jutás lehetőségét, akkor el kell ismernünk, hogy társadalompolitikai szempontból nagyon is módszeresen és okosan rendelkezett ez a javaslat, mert hiszen nem a gazdagok, hanem- éppen a szegények, ennek a rétegnek alsóbb osztályai számára nyitotta meg a valódi fejlődés egyetlen lehető és reális útját. Ezt a rendelkezését nagyon tetszetősen és hasznosan egészítette ki a törvényjavaslat annak a szakasznak rendelkezésével, amely bizonyos bankkedvezmények segítségével pénztőke gyűjtését is lehetővé teszi azok számára, aki ezen a törvényjavaslaton keresztül földhöz fognak jutni. Ez a rendszer politikai szempontból csak akkor volna aggályos, ha a tulajdon elérése merev vagy nehéz formákhoz volna kötve, vagy pedig amint mondottam, aránytalan terhet róna a felemelendő néposztályokra. A javaslat ellenkezőleg, úgyszólván semmi megkötöttséget nem tartalmaz és ezért ki kell jelentenünk, hogy fölöttébb alkalmas a társadalompolitikai szempontból eléje tűzött nagy cél megvalósítására. Van még egy politikai aggály, amellyel nem is érdemes foglalkozni. Azt mondják, hogy a a kishaszonbérlet tulajdonképpen kibúvó az igazi földhözjuttatás alól. A törvény ereje, egy becsületességében valóban kétséget nem szén- * védő kormányzat minisztereinek szava, magának a nagybirtoknak érdeke, az egész világon látható fejlődés és maga ez a párt garancia arra, hogy ez az aggályoskodás indokolatlan. Ha én a törvényjavaslatot elfogadom, ennek