Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-41
334 Az országgyűlés képviselőhúzának bl. ülése 1989 október 19-én, csütörtökön. Nem mellőzhetem annak megállapítását sem, hogy ^az ugyanilyen körülmények között elő és később ellenünk forduló nemzetiségeinknek is kezeire jutott az a földbirtok, amely valaha nem a földbirtokosok kezén, hanem a kisbirtokosok kezén volt. Ezzel tehát azt akarom mondani, hogy helytelen lenne politikai beállítottságból kizárólag egy okon tartani szemünket, hanem valóban végig kell tekintenünk a magyar életnek egész területén, hogy megtaláljuk és kigyomláljuk azokat az okokat, amelyek itt szerepelnek. Ha ezeket az okokat nem tüntetjük el, és nem gyomláljuk ki másodsorban azokat a tényezőket is, amelyek a birtokkal rendelkező parasztságnak sem biztosítják az ő történelmi hivatásának megfelelő anyagi életszínvonalat, akkor a legmagasabb nemzeti érdekek szempontiából is hiába igyekszünk hatalmi beavatkozással új százezreket földhöz juttatni, amikor ez nem lesz egyenlő arra az életszínvonalra való emeléssel, amely tulajdonképpen végső célja kell, hogy legyen ennek a társadalmi átalakulásnak. Hogy társadalmunk a parasztság természetes felemelkedésével valóban át tudjon alakulni, ehhez át kell alakulnia a mi egész életberendezésünknek. Azzal a közigazgatási rendszerrel, amely bürokratikus és megkötött voltával inkább ránehezedik aj magyar életre a modern és gyors élet követelményéhez tartozó gyors forgalmi lehetőségek teljes elzárával, vagy idegen kezekbe való juttatásával; vagy azzal az adórendszerrel, amelyről maga a pénzügyminiszter úr is azt mondotta, hogy tarthatatlan; vagy azzal az állapottal, amikor a falu hivatott vezetőjét, a jegyzőt leköti száz és száz olyan feladat, amely t tulajdonképpen nem tartozik a nép vezetéséhez: ezzel a rendszerrel nem tudunk új életszintre emelni sem a régi, sem pedig az új parasztexisztenciákat. Egv szóval a magyar falu népét igenis, elsősorban földhöz juttatással, de ezen túl is, abba a helyzetbe kell hoznunk, hogy azokhoz a civilizációs és kulturális kielégülésekhez, amelyekhez a faluval szemben egy egyszerű, a folyosón lábát lógató altiszt vagy a lipótvárosi szorgalmasabb kereskedősegéd is hozzá tud jutni, magában a faluban, a föld közvetlen közelében is hozzájussanak. A mi parasztságunk, a falu népe, amint a szónokok mondani szokták, valóban szereti a földet, valóban él és hal a földért, de kétségtelen, hogy a könnyebb megélhetés a maga hatalmas szívó erejével mindinkáibb a város felé fordítja azt a parasztságot. És ezt a tünetet ne nézzük egyszerűen olyan kórtünetnek, amelynek oka a parasztság helytelen felfogása. A magyar parasztságot mindig igen erős reális életszemlélet jellemezte. Ne akarjuk ezt a reális életszemléletet helytelenül megítélni, mert ez a reális életszemlélet az a bizonyos nemzetfenntartó erő, amelyre oly sokszor hivatkoztunk. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Ez a reális életszemlélet csupán azt jelenti, hogy ugyanazokat a lehetőségeket, amelyek kijárnak egy hasonló műveltségű néposztálynak a városban, meg kell teremtenünk a magyar falu területén is. (Helyeslés.) Amikor mi ezen az oldalon magunk is azt mondjuk, hogy ez a javaslat a fejlődésnek egyik fokozata, ezzel nem azt akarjuk állítani, hogy már alig várjuk az időt, amikor ennek a novellának egy újabb novelláját beterjeszthetjük, hanem ezen azt értjük, hogy akkor, amikor becsületesen, minden igyekezettel és számbavéve • a lehetőségeket, igenis jól végre akarjuk hajtani ezt a földbirtokreformot, ugyanakkor nem akarunk megállani, hanem ezzel egyidejűleg és párhuzamosan számtalan olyan nagy átalakító intézkedést és törvényjavaslatot szándékozunk idehozni, amely nemcsak megerősíti és megalapozza, hanem egyúttal szervesen ki is fogja egészíteni ezt a törvényjavaslatot. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Éppen azért nem helyeseljük azt a tendenciát, amely ezt a földreformiavaslatot kizárólag .a mennyiségi kérdésen át vizsgálja és azt kívánna beszuggerálni a nemzetnek, hogy ez a kétségtelenül és általunk is elsőrendűnek elismert feladat PZ egyetlen nagy feladat, amelynek megvalósítása után az összes baiok eltűnnek és megS7Űnnek. Erre a legjobb akarattal is azt k°U mondanunk, hogy a.v- ilyen a nemzetnek — talán jószándékkal— ámítójává válik, mert ha ezt besugározzuk a közvéleménybe és mi magunk, a vp^etőréteg, de maga a falu népe is ahhoz szokik hozzá, hoerv az Ő életének megváltozásához csupán külső körülmények az okozók vagy a lehetőségek és nem arra sarkalink népünket és sa n 'át magunkat. hoc?y a. maximálisan felfokozott önerővel küszöböljük ki azokat a bai n k«t, amelyek a társadalomba jelentkeznek, (ffélwmlés a középen.) akkor tulajdonképpen letértünk a reális alánról és bár megfoghatóan, sőt mondhatni, talán tényleg reális alappal bíróan. de tulaidonképpen mé^ris egy újabb álomképet hajszolunk magunk előtt. Ha ezt a keHrís, párhuzamos feladatot, a magyar nép földhöziuttatását és az ezekhez tartozó más hatalmas, átalakító jellegű és követelő intézményeket nézzük, vizsgáljuk és ezeiket belátjuk, csak akkor tudunk a javaslat mp-nnviségi kérdéséhez hozzányúlni,. csak akkor tudjuk megbírálni azt. hogy ez a javaslat kevés-e, (Felkiáltásod bal felől; Kevés!) elég-e, -ok-e. de hogy ezt megmondjuk, ennek megbírálásánél éppen annyira nem vesszük figyelembe az Omge.-nek vagy a hasonló gondolkozásúaiknak megnyilatkozásait, mint amenynyire nem vesszük figyelembe azokat a túlhajtott és,demagóg kijelentéseket sem, amelyek az esryes feladatokat a részsikerek és nem a nagy történelmi távlatok arányában látják. (Ügy van! Úgy van! a középen. — Mozgás a baloldalon.) Nem lehet vitás az, hogy ennek a javaslatnak az időszerűségét legjobban a honvédelmi szempontok siirsretik, valamint az sem lehet vitás, hogy tökéletes megvalósítását az itt-ott tarthatatlanná vált helyi népesedési vis/rmvok külsősen indokolják, de ezeken túl mégis azt kell mondanunk, hogy azt, hogy meddig mehet el a javaslat mennyiségileg, azt nem az érdekeltek, nem is csak a népet szerető jószándék, hanem elsősorban az fogja megszabni, hogy az önálló exiszteneiák megteremtéséhez és a meglévők felerősítéséhez mennyi anyagi és erkölcsi segítse" 1 áll rendelkezésre. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Társadalmi, de nemzetpolitikai szempontból is nem a földhözjuttatással önállóvá kinevezett, hanem a valóban azzá tett, erős, fejlődőképes magyar parasztcsaládok, magyar földmívesréteg Jelent tényleges értéket a nemzet számára. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) És ezzel eljutottunk tulajdonképpen a javaslat legkényesebb részéhez, a pénzügyi kérdéshez és a tempó kérdéséhez. (Halljuk! Halljuk!' jobbfelől és a középen.)
