Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-41

Az országgyűlés képviselőházának hl. ülése 1939 október 19-én, csütörtökön, 333 felépülő ' és még

1 szerencsétlenebb végrehajtás útjára tévedt világszemléletű társadalompolitika. Ennek a társadalompolitikának következményeit éltük mi át az országcsonkítástól állástalan diplomáskodásunk évein dobista évek szűkmarkú lehetőségein keresztül egészen a mai napig; ebből a sanyarúságból és nyomorúságból is hoztunk magunkkal egy bizonyos értéket és ezzel az értékkel kívánunk hozzájárulni itt az ország újjáépítésének munkájához. Ez az, hogy egy nemzet életében nem a bármennyire fontosnak látszó részproblémák, hanem csak a társadalom mélyén fekvő örök törvényszerűségben megnyilatkozó problémák azok, amelyek egy nemzet életét alakítják, irányítják és formálják. Ilyen örök törvényszerűségek világa mellett nézve ezt a javaslatot, meg kell látnunk, hogy ebben a javaslatban és a körülötte forrongó vitában tulajdonképpen nemcsak á földbirtok arányosabb eloszlásáról van szó, hanem a magyar társadalmat egész szerkezetében átalakító megmozdulásról, amely megmozdulást az egészséges organizmus törvénye hajt előre, az a törvény, amely azt parancsolja, hogy az elpusztult nemzetfenntartó réteg helyét a nemzetnek egy másik, életerősebb rétege kell, hogy átvegye és kiegyenlítve a pusztulás által támadt űrt, tovább vigye a nemzetet a maga történeti hivatásának betöltésére. (SzÖIlősi Jenő: Helyes! Nagyon helyes!) Valaha századokon át ennek a nemzetnek életét a köznemesség hordozta. Ez a köznemesség egyrészt nagyszerű történelmi hivatásának teljesítése közepette, másrészt más belső okok folytán, megfogyatkozott, de különösen azóta, mióta a magyar sors szerencsétlen fordulata következtében elszakadt az őt tápláló, az őt újból és újból megújító földtől és annak népétől és talán egy magasabbrendű civilizáció formájában városi középosztályt alkotott. Ez a réteg elsatnyult, számában megfogyatkozott és képtelen lett arra, hogy tovább hordozza dicső elődiének. a magyar nemzeti köznemességnek táfsadalomépítő és társadalomfenntartó feladatait. Ennek a nemzetnek természetes életösztöne az. amely .megindította most a regenerálási folyamatot, éspedig az eeryik oldalon magának a parasztságnak soraiból, amely parasztságnak ősi ösztönösségével megérezte azt a hivatást átvállaló új na.ery szerenát s a maga megszokott mozdulatlanságából immár kibontakozva, mindig hatalmasabb csapással tör előre, hogy elfoglalja elődje helyét, illetve, hogy átalakulva, ő maga legyen az esrykori köznemesség élő utódja és a magyar élet továbbhordozó ja. Másfelől ez a folyamat magából a gyengülő és elszegényedő közénosztályból indult ki, amely a maga w differenciáltabb lelkivilágával megérezte azt, hogy vagy a végleges elsatnyulásnak. vagy az erőteljes megújhodásnak van itt az id^je és ezért az ősi televényhez fordul felfrissülésért és ezért maga lett elsősorban támogatója és hangoztató ja a magyar falu természetes követeléseinek. Ennek az átalakulásnak, amelyről nem pátosszal, hanem reális szemlélettel is meg lehet állapítani, ho^y tulajdonképpen egy gigantikus demonstrációba a társadalomátalakító, a társadalmi rétegeket cserélő és megújító nagy társadalmi törvényeknek, az első mozzanata ez, amelyben most benne élünk, amikor az erőteljes népiség a maga nagyszerű hivatásának betöltéséhez először az anyagi lehetőségeket keresi. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ H. A falunak ezt a megmozdulását — nagy távlaton át nézve — nem lehet egyszerűen f öldéhességnek nevezni. Inkább fogadjuk el Juhásznak, a költőnek megfogalmazását, amelyben azt mondja, hogy a paraszt földéhessége és a munkásnak kultúrszomja a jövendő históriának az alapja, s akkor ezt a természetes anyagi szerző-vágyat, a falunak, ezt a természetes terjeszkedését nekünk nem szabad megállítanunk, de nem is lehet megállítani. Éppen ellenkezőleg ennek a Háznak és ennek a nemzedéknek juttatta a történelem osztályrészül azt a hatalmas feladatot, hogy egyrészt szembeszállva a maradisággal és az önérdekkel, elhárítsa bátor kézzel a fejlődésnek természetellenes akadályait, másrészt féltő óvatossággal őrködjék ennek a folyamatnak valódi természetessége fölött és ne hagyja sem a jóindulatoktól, sem a napi politikai áramlatoktól olyan vágyakká fokozni, amelyek ezt a folyamatot mesterségessé, felfokozottságában kielégíthetetlenné és éppen kétes kimenetelűvé teszik. (Helyeslés a jobboldalon. — Hertelendy Miklós: A politikai mesemondók ne avatkozzanak bele!) Egy, a bölcseségében ezer éven át fennmaradt nemzetnek politikai radikalizmusa nem lehet más, mint a mesterséges akadályok gyors és energikus elhárítása és ugyanakkor minden egészségtelen mechanikus beavatkozásnak megállítása. A magyar föld szinte százezres tömegeinek ebben a nagyobb lehetőségeket, s magasabb életszintet kereső törekvésében meg kell látnunk, hogy a földhözjutás, a földbirtok arányosabb elosztása kétségtelenül conditio sine qua non, a legelső, de nem egyedüli és kizárólagos feladat. Mert ha a parasztságnak mai állapotát vizsgáljuk, akkor meg kell látnunk, hogy vannak olyan okok is, amelyek a mai helyzetébe sodorták vagy kötve tartják, s amely okok nem kizárólagosan egy másik történelmi osztálynak előnyeiből vagy születési adottságaiból származnak. Hiszen, ha a föld mai elosztását egészen politikamentes nyugodtsággal nézzük, akkor meg kell látnunk, hogy a történelmi osztályok születési előnyein felül ^ok olyan ok is közrejátszott a földbirtok eloszlásának eltolódásában, amely földbirtokeltolódás egyrészt abból származott, hogy elvette a már a falu népének és a parasztságnak kezében lévő földet, másrészt azt a földtömeget, azt a nem lekicsinylendő földtömeget, amely természetes okok folytán levált a nagybirtokról, ugyancsak nem ez a parasztság kapta, hanem megkapta az idegenben élő egyén, vagy éppen az a kereskedelmi vállalat, amelynek soha nem volt életsorsa és nem is lehet élethivatása, hogy foglalkozzék a magyar földdel és azt művelje. (Ügy van! Ügy van!) Itt van egy mai uiság éppen az ellenzéknek oldaláról, amely igazán ékesen bizonyítja azt, amit — reálisan nézve ezt a problémát — meg kell látni, hosry nemcsak egyedül egy, hanem számtalan más ok is okozta ebben az országban a helytelen és eírész«éf?telen földbirtokéi oszlásnak mai állapotát. Hiszen itt felolvashatnám ezeket az adatokat, amelyek szerint a hatvani mkorgyárnak 1?P0 holdas, a Magyar Általános Hitelbanknak 5181 holdas, a Magyar Őstermelőknek — szeretném ezt az ősiséq-pt kö•z^lebbről megnézni — 17^6 holdas, a Vacuum Oil Companynak 9P66 holdas birtoka szerepel ebben a statisztikában. (Mozgás és zaj a középen.) 52