Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-40

Az országgyűlés képviselőházának 40. helyzetet tüntetik fel, hogy az egy szoba és konyhás lakásokért havonta körülbelül" 50—60 pengő (bért kell fizetni. {Ügy van! Ügy van/) Ezekkel az intézkedésekkel kíséreltem' ineg azt, hogy anélkül, hogy ebben a vonatkozás­ban radikálisan legyek kénytelen a gazdasági életbe belenyúlni, enyhítsek az ilyen termé­szetű laká&szükségen, illetőleg enyhítsek azokon az anomáliákon, amelyeket' bátor vol­tam említeni. (Helyeslés.) Újból hangsúlyo­zom, hogy ha ennek megfelelő eredményét nem látom, akkor mélyrehatóbb, általános érvényű és radikális intézkedésekkel fogok segíteni. (Helyeslés ! és éljenzés a jobb- és bal­oldalon.) Ugyanezt fogom megtenni a vidéken is, amennyiben beigazolódik, hogy ott is általá­nos ez a tendencia. Errenézve azonban még nincsenek preciz jelentéseim. A képviselő úr interpellációnára meg kell jegyeznem, hogy téves az az állítása, mintha ebben a tekintetben semmiféle jogsegély sem állana rendelkezésre. Éppen Győrre, amely város helyzetére a képviselő úr célzott, kiter­jed a lakásügyi miniszteri biztos hatásköre. A lakásügyi miniszteri biztos feladata pedig az, hogy a. végrehajtást megakadályozza olyan esetekben, amikor a kilakoltatás antiszociális volna. Tudomásom szerint a lakásügyi minisz­teri biztos ezt a feladatát eddig kifogástalanul teljesítette is, legalább Budapestről ebben a tekintetben panaszt sohasem hallottam. (Ma­róthy Kár.oly: Csak prolongálhat! — Közi­Horváth József: Csak prolongálja!) Prolon­gálja addig, amíg szüksésres és addig, amíg az a sokgyermekes nagy csal ádú ember megfelelő elhelyezkedést nem tud találni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A végén csak kidobják!) A miniszteri biztosnak ez a feladata és ennek a feladatának — legalább tudomásom szerint— Budapesten megfelelően eleget is tesz. A győri esetet meg fogom nézni, mert — mint említet­tem — Győrre is kiterjed a lakásügyi minisz­teri biztos hatásköre. Ettől eltekintve, minden eszközzel elősegí­tem a vidéki városokban is akislakásoknak, különösen a munkáslakásoknak építését. (Közi­Horváth József: Szörnyű a helyzet!) mert tény az, h'ogy ezekben a lakáskategóriákbau hatá­rozottan szükség mutatkozik. (Közi-Horváth József: 40°4-a egészségtelen a kislakásoknak vidéken!) Ebben a tekintetben is nagyon sok történt. Rá tudnék mutatni a vidéki városok egész sorára, ahol legújabban kislakások és munkáslakások épültek. Ismétlem végül, hogy amennyiben a házi­urak ennek — az erről a helyről ezennel el­hangzó komoly felszólításomnak, hogy laká­saik bérbeadásánál méltassák kellő figyelemre azokat a fontos szociális szempontokat, ame­lyeket bátor voltam érinteni — nem tennének eleget és ez a felszólításom nem vezetne ered­ményre, akkor nem fogok Visszariadni a mesz­szebbmenő és radikálisabb intézkedésektől sem. (Általános élénk helyeslés, éljenzés és Kérem válaszom tudomásul vételét. Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e az interpel­lációra adott miniszteri választ tudomásul venni"? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. , m ,,,.,„, Következik Matolcsy Tamás képviselő ur interpellációja a belügy, valamint a vallás- és közoktatásügyi miniszter urakhoz. KÉPVISELŐHÁZI NAP1.Ó II. ülése 1939 október 18-án, szerdán. 315 Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpelláció szövegét felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a m.; kir. kultusz- és belügy­miniszter urakhoz a magyar orvosképzés vál­ságos helyzete tárgyában. 1. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy az egyetemi klinikákon 75%-ban fizetés nélkül dolgozik a fiatal orvosgenerá­ció? Ennek a kilátástalan helyzetnek a követ­kezménye, hogy már ez évben az orvosi fakul tásra nem jelentkezett elegendő hallgató s az orvosihiány tünetei mutatkoznak. 2. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy a vidéki közkórházakban alorvo­sok hiánya miatt a betegellátás és az általá­nos közegészségügyi helyzet aláhanyatlik? 3. Hajlandók-e a miniszter; urak az, orvos­képzés terén tapasztalt tarthatatlan állapoto­kat sürgősen orvosolni és ezáltal a közegész­ségügy fenyegető hanyatlását megakadá­lyozni ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Tamás: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy minden pártpolitikától men­tesen két szempontból mutassak rá a magyar közegészségügy helyzetére. Elsősorban arra akarok rámutatni, milyen a közegészségügyet szolgáló orvosok helyzete, másodsorban pedig arra, hogy miképpen vannak biztosítva beteg­ség esetére a társadalom különböző rétegei. Ennek ismertetése után világos lesz előttünk, hogy melyek azok a mulasztások, amelyeket haladéktalanul orvosolni kell, ha azt akarjuk, hogy Magyarországon a közegészségügy csődje be ne következzék. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy a most kialakuló új szociális államban az első áldozatok az orvosok lettek. Szocializál­ták őket anélkül, hogy róluk szociális gondos­kodás történt volna. Méltóztassék megengedni, hogy elsősorban is felhívjam a kultuszminisz­ter úr figyelmét (Felkiáltások t a baloldalon: Hol van?) arra a szomorú tényre, hogy az orvosi fakultásra ebben az esztendőben nem iratkozott be annyi hallgató sem, amennyit a kultuszminiszter úr engedélyezni méltózta­tott. A budapesti Pázmány Péter Tudomány­egyetemen 210 helyett 192 vétetett fel, kik kö­zül 11 külföldi állampolgár, 42 pedig nŐhall­gató, Pécsett 70 helyett 51, Szegeden 70 he­lyett 38 a felvett hallgatók száma; egyetlen kivétel a debreceni egyetem, amely elérte az előírt 72-es számot, a felvidéki (hallgatók fel­vételével. Tehát a négy egyetemen engedélye­zett 420 hallgató helyett mindössze 351 hall­gató került felvételre. Tegyük tehát elsősor­ban azt vizsgálat tárgyává, vájjon mi az oka annak, hogy az utóbbi időben a fiatalság ide­genkedik az orvosi pályától. A fiatalságnak ez az elkedvetlenedése bi­zonyos mértékig jogos, ha átgondoljuk azt, hogy az orvosi diploma megszerzéséig a nyolc gimnázium után még hat és fél évet kell töl­teni az egyetemen, utána két évet a katona­ságnál és a mai kor megkívánja még azt is a fiatal orvosoktól, hogy valamilyen szakképe­sítést szerezzenek, ami további három-négy esztendőt vesz igénybe. Ha valaki tehát orvos akar lenni, annak 29 éves koráig a családjá­nak a segítségére van szüksége, ezt pedig ma már csak a vagyonos osztály tagjai engedhe­tik meg maguknak. Ilyen nagy befektetés után, ennyi tanul­mányi idiő után végre eljut a fiatal orvos a 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom