Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-40

Az országgyűlés képviselőkapnának 40. zék, hanem egyúttal az úgynevezett törté­nelmi borvidékek területére,' a sokkal nehe­zebb körülmények között termelő hegyvidé­kekre is. A homoki bor értékesítése érdekében mi­nimális árat állapítottam meg, amely a 18 fok­nál alacsonyabb minőségnél cukorfokonként 0*9, azonfelül pedig 1 fillér volt. Ez a homoki termelőgazdákat teljes mértékben kielégítette és ennek a következménye volt az, hogy a ho­moki vidékeken megfelelő borárak alakultak ki. A kereslet elég nagy volt; természetesen itt az állam intervenciós szerve is bekapcsol­tatott. Meg kívánom említeni, hogy eddig a Magyar Szőlősgazdák Országos Borértékesítő Szövetkezete 43.000 hektoliter mustot és 5500 mázsa szőlőt vásárolt össze saiát számlájára, az "export részére pedig 10.000 hektoliter mus­tot és megfelelő mennyiségű szőlőt. Meg kell említenem, hogy a kereskedők, a kiskocsmá­rosok is bekapcsolódtak a vásárlásba, tehát a homoki bor kérdése teljes mértékben megol­dást nyert. A hegyvidékkel kapcsolatban szintén irányárakat, illetőleg minimális árakat álla­pítottam meg, amelyeket azóta a kereslet emelt is, úgy, hogy ma már ott is a legtöbb helven sokkal magasabb árak vannak, mint a megállapított minimális árak. Az általam megállapított minimális árak a következők voltak. Tokajhegyalja vidékén a must legalacsonyabb felvásárlási ára 18 cu­korfokig fokonként 12 fillér volt, 18—22 cu­korfok között 1'4 fillér, 22 cukorfokon felül pedig 1*6 fillér. A móri borvidéken a szüret megkezdésekor 20 cukorfokig bezárólag 11, 20 cukorfokon felül 1'2 fillér volt a minimális ár. Sopron vidékén, amely szintén hatalmas bortermelő területtel rendelkezik, ahol azon­ban a gazdák nem must, hanem cefre alakjá­ban szokták eladni borukat, a cefre ára hekto­literenként 16 pengőben volt megállapítva. Az­óta minden piacon, úgy a mórin, mint a sop­ronin és a tokajhegyaljain, emelkedett az ár annak következtében, hogy a Megá.-nak, en­nek a másik szövetkezetnek a kiküldöttje oda kiment. Ennek már puszta megjelenése is az árak emelkedésére vezetett. Azt hiszem, az igen t. képviselő úr első­sorban Badacsony, Balatonfüred, Csopak és Villány (Maróthy Károly: És Szekszárd!) kér­désére kívánta figyelmemet felhívni, (Paczo­lay György: És Szekszárd!) — és Szekszárd vidékére is — szóval azokra a területekre, amelyeket én említettem meg. Mivel ezeken a vidékeken a szüret már nagyrészt befejezést nyert, itt nem a must minimális árának meg­állapításával kell segítenünk, hanem Malli­gand-fokonként a bor árát kell megállapíta­nunk. Az az elgondolásom, hogy ezt Malligand­fokonként 3 fillérben fogom megállapítani. Ez megfelelő magas ár (Helyeslés.) és a szőlő­termelés jövedelmezőségét mindenképpen biz­tosítja. Ami már most a must exportlehetőségét illeti, röviden tájékoztatni szeretném a Házat e tekintetben is, hogy lássa a t. Ház és az egész gazdatársadalom, hogy bár az idén J-millió hektoliternél nagyobb.termés van, — először 4 és félmillióra számítottunk, de kö­rülbelül 4 millió hektoliter körül lesz — kül­földi elhelyezés és természetesen a belföldi fo­gyasztás növelése xítján is ennek a mennyi­ségnek elhelyezése remélhetőleg' biztosítva lesz. Svájcba máris kiment 4—5000 hektoliter must és remény van arra, hogy oda köriübe­ülése 1939 október 18-án, szerdán. 311 lül 100.000 hektoliter fog kimehetni, jóval több tehát, mint eddig bármelyik évben. Kernelem azonban, hogy nemcsak Svájcba, hanem más külföldi államokba is megfelelő mennyiségű bor lesz kivihető, úgy, hogy számításom és reményeim szerint körülbelül 300—350.000 hek­toliter bor lesz az a mennyiség, amelyet kül­földön el fogunk tudni helyezni. Természetesen ugyanakkor gondoskodni kívánok arról is, hogy a belföldi borfogyasz­tást a propaganda segítségével is minél na­gyobb mértékben fokozzuk. Az igen t. inter­pelláló képviselő úr a propagandára hívta fel figyelmemet. Erre vonatkozólag az a meg­jegyzésem, hogy már a nyár folyamán körül­belül 230.000 pengő állott rendelkezésemre és ezzel részint a borhajó beállítása útján, ré­szint más úton-módon nemcsak a bor, hanem a szőlő propagálását is megkezdettem. A vas­úti állomásokon az Ibusz.-szul karöltve minta­csomagokban próbáltam a szőlőt árusíttatni, most ezt a Kárpátalján is megszerveztem és nagyobb mértékben kiterjesztem elsősorban azért, hogy a lakosság megkedvelje a szőlőt. Az ország sok vidékén ugyanis nem is isme­rik a gyümölcsöt és ennek következménye az, hogy olyan kicsiny nálunk a gyümölcsfo­gyasztás. Igyekeztem tehát a belföldi gyü­mölcsfogyasztást minden úton-módon fokozni és most Budapesten az elemiiskolákban aka­rok egy úgynevezett szőlőnapot rendezni, (He­lyeslés jobbfelől.) amelynek segítségével az iskolásgyermekek körében a szőlőfogyasztást meg akarom kedveltetni. A szőlő és bor propagandája érdekében tehát megtétettek az intézkedések. Én ezen az úton kívánok továbbhaladni, hogy ennek a legtöbb kisembert foglalkoztató mezőgazda­sági üzemágnak rentabilitását minden körül­mények között biztosítsam. Az interpelláló képviselő úrnak egy máso­dik kérdése is volt, — azt hiszem, az idő rö­vidsége miatt nem tudott erre kitérni -- az tudniillik, hogy a szőlőtermelők érdekeit a borkereskedőkkel szemben bizonyos mérték­ben védjem nieg. Mindenütt, ahova az inter­venciós szsrV lement, ennek a szervnek elren­deltem, hogy ellenőrizze a borkereskedők vá­sárlásait, hogy a bort megfelelő cukorfokon vagy megfelelő Malligand-fokon vegyék át a termelőtől és megfelelő árat fizessenek. E te­kintetben eddig még semmiféle fennakadás, illetve visszaélés nem jutott tudomásomra. Ami a budapesti szövetkezeti kiméréseket illeti, enuek a kérdésnek a lényege, amint az igen t. kénviselő úr is mondotta, tulajdonkép­pen nem hozzám tartozik. Én a pénzügymi­niszternél mindenesetre szorgalmazni fogom, — hiszen ez gazdaérdek — hogy a magyar gazdák saját termésű boraikat saját kiméré­sekben tudják értékesíteni. Etekintetben szí­vesen leszek a kéipviselő úrnak és az egész magvar gazdatársadalomnak segítségére. Másik kérdése volt a t. képviselő úrnak, noffy a nemes szőlővidékeken, úgy, mint a Tokaj-hegyalja vidékén, zárt területek kreál­tassanak. hogv a történelmi borvidékekre pyengébb minőségű bort ne lehessen bevinni és így az ottani bor értékét ne lehessen deval­válni. Ezt megfontolás tárgyává; fogom tenni és utána fogok nézni, mit tudok ezen a téren tenni. Méltóztatnak tehát ezekből látni, hogy a kormányzat a szőlő- és borgazdaság érdekében minden intézkedést megtett: remélem és^ hi­szem, hogy ezek célravezetők is lesznek és a

Next

/
Oldalképek
Tartalom