Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-40

Az országgyűlés képviselőkapnának 40. zék, hanem egyúttal az úgynevezett történelmi borvidékek területére,' a sokkal nehezebb körülmények között termelő hegyvidékekre is. A homoki bor értékesítése érdekében minimális árat állapítottam meg, amely a 18 foknál alacsonyabb minőségnél cukorfokonként 0*9, azonfelül pedig 1 fillér volt. Ez a homoki termelőgazdákat teljes mértékben kielégítette és ennek a következménye volt az, hogy a homoki vidékeken megfelelő borárak alakultak ki. A kereslet elég nagy volt; természetesen itt az állam intervenciós szerve is bekapcsoltatott. Meg kívánom említeni, hogy eddig a Magyar Szőlősgazdák Országos Borértékesítő Szövetkezete 43.000 hektoliter mustot és 5500 mázsa szőlőt vásárolt össze saiát számlájára, az "export részére pedig 10.000 hektoliter mustot és megfelelő mennyiségű szőlőt. Meg kell említenem, hogy a kereskedők, a kiskocsmárosok is bekapcsolódtak a vásárlásba, tehát a homoki bor kérdése teljes mértékben megoldást nyert. A hegyvidékkel kapcsolatban szintén irányárakat, illetőleg minimális árakat állapítottam meg, amelyeket azóta a kereslet emelt is, úgy, hogy ma már ott is a legtöbb helven sokkal magasabb árak vannak, mint a megállapított minimális árak. Az általam megállapított minimális árak a következők voltak. Tokajhegyalja vidékén a must legalacsonyabb felvásárlási ára 18 cukorfokig fokonként 12 fillér volt, 18—22 cukorfok között 1'4 fillér, 22 cukorfokon felül pedig 1*6 fillér. A móri borvidéken a szüret megkezdésekor 20 cukorfokig bezárólag 11, 20 cukorfokon felül 1'2 fillér volt a minimális ár. Sopron vidékén, amely szintén hatalmas bortermelő területtel rendelkezik, ahol azonban a gazdák nem must, hanem cefre alakjában szokták eladni borukat, a cefre ára hektoliterenként 16 pengőben volt megállapítva. Azóta minden piacon, úgy a mórin, mint a sopronin és a tokajhegyaljain, emelkedett az ár annak következtében, hogy a Megá.-nak, ennek a másik szövetkezetnek a kiküldöttje oda kiment. Ennek már puszta megjelenése is az árak emelkedésére vezetett. Azt hiszem, az igen t. képviselő úr elsősorban Badacsony, Balatonfüred, Csopak és Villány (Maróthy Károly: És Szekszárd!) kérdésére kívánta figyelmemet felhívni, (Paczolay György: És Szekszárd!) — és Szekszárd vidékére is — szóval azokra a területekre, amelyeket én említettem meg. Mivel ezeken a vidékeken a szüret már nagyrészt befejezést nyert, itt nem a must minimális árának megállapításával kell segítenünk, hanem Malligand-fokonként a bor árát kell megállapítanunk. Az az elgondolásom, hogy ezt Malligandfokonként 3 fillérben fogom megállapítani. Ez megfelelő magas ár (Helyeslés.) és a szőlőtermelés jövedelmezőségét mindenképpen biztosítja. Ami már most a must exportlehetőségét illeti, röviden tájékoztatni szeretném a Házat e tekintetben is, hogy lássa a t. Ház és az egész gazdatársadalom, hogy bár az idén J-millió hektoliternél nagyobb.termés van, — először 4 és félmillióra számítottunk, de körülbelül 4 millió hektoliter körül lesz — külföldi elhelyezés és természetesen a belföldi fogyasztás növelése xítján is ennek a mennyiségnek elhelyezése remélhetőleg' biztosítva lesz. Svájcba máris kiment 4—5000 hektoliter must és remény van arra, hogy oda köriübeülése 1939 október 18-án, szerdán. 311 lül 100.000 hektoliter fog kimehetni, jóval több tehát, mint eddig bármelyik évben. Kernelem azonban, hogy nemcsak Svájcba, hanem más külföldi államokba is megfelelő mennyiségű bor lesz kivihető, úgy, hogy számításom és reményeim szerint körülbelül 300—350.000 hektoliter bor lesz az a mennyiség, amelyet külföldön el fogunk tudni helyezni. Természetesen ugyanakkor gondoskodni kívánok arról is, hogy a belföldi borfogyasztást a propaganda segítségével is minél nagyobb mértékben fokozzuk. Az igen t. interpelláló képviselő úr a propagandára hívta fel figyelmemet. Erre vonatkozólag az a megjegyzésem, hogy már a nyár folyamán körülbelül 230.000 pengő állott rendelkezésemre és ezzel részint a borhajó beállítása útján, részint más úton-módon nemcsak a bor, hanem a szőlő propagálását is megkezdettem. A vasúti állomásokon az Ibusz.-szul karöltve mintacsomagokban próbáltam a szőlőt árusíttatni, most ezt a Kárpátalján is megszerveztem és nagyobb mértékben kiterjesztem elsősorban azért, hogy a lakosság megkedvelje a szőlőt. Az ország sok vidékén ugyanis nem is ismerik a gyümölcsöt és ennek következménye az, hogy olyan kicsiny nálunk a gyümölcsfogyasztás. Igyekeztem tehát a belföldi gyümölcsfogyasztást minden úton-módon fokozni és most Budapesten az elemiiskolákban akarok egy úgynevezett szőlőnapot rendezni, (Helyeslés jobbfelől.) amelynek segítségével az iskolásgyermekek körében a szőlőfogyasztást meg akarom kedveltetni. A szőlő és bor propagandája érdekében tehát megtétettek az intézkedések. Én ezen az úton kívánok továbbhaladni, hogy ennek a legtöbb kisembert foglalkoztató mezőgazdasági üzemágnak rentabilitását minden körülmények között biztosítsam. Az interpelláló képviselő úrnak egy második kérdése is volt, — azt hiszem, az idő rövidsége miatt nem tudott erre kitérni -- az tudniillik, hogy a szőlőtermelők érdekeit a borkereskedőkkel szemben bizonyos mértékben védjem nieg. Mindenütt, ahova az intervenciós szsrV lement, ennek a szervnek elrendeltem, hogy ellenőrizze a borkereskedők vásárlásait, hogy a bort megfelelő cukorfokon vagy megfelelő Malligand-fokon vegyék át a termelőtől és megfelelő árat fizessenek. E tekintetben eddig még semmiféle fennakadás, illetve visszaélés nem jutott tudomásomra. Ami a budapesti szövetkezeti kiméréseket illeti, enuek a kérdésnek a lényege, amint az igen t. kénviselő úr is mondotta, tulajdonképpen nem hozzám tartozik. Én a pénzügyminiszternél mindenesetre szorgalmazni fogom, — hiszen ez gazdaérdek — hogy a magyar gazdák saját termésű boraikat saját kimérésekben tudják értékesíteni. Etekintetben szívesen leszek a kéipviselő úrnak és az egész magvar gazdatársadalomnak segítségére. Másik kérdése volt a t. képviselő úrnak, noffy a nemes szőlővidékeken, úgy, mint a Tokaj-hegyalja vidékén, zárt területek kreáltassanak. hogv a történelmi borvidékekre pyengébb minőségű bort ne lehessen bevinni és így az ottani bor értékét ne lehessen devalválni. Ezt megfontolás tárgyává; fogom tenni és utána fogok nézni, mit tudok ezen a téren tenni. Méltóztatnak tehát ezekből látni, hogy a kormányzat a szőlő- és borgazdaság érdekében minden intézkedést megtett: remélem és^ hiszem, hogy ezek célravezetők is lesznek és a