Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-40

31Ö Az országgyűlés képviselőházának 4 sárlásait, ennek következtében még ma is ott tartunk, hogy éppen azoknak a boroknak, amelyek a magyar íbor 'hírnevét külföldön megalapozták s amelyek hosszú évtizedeken keresztül nagyszerű borexportot tudtak elérni külföldön mindenfelé, ma már nincs áruk. Az alföldi borokat ugyanis nemcsak a Maszobsz. vásárolja fel, hanem közel lévén az Alföld a legnagyobb belső fogyasztási helyhez, Budapesthez, még a budapesti kereskedők és kocsmárosok is szívesebben vásárolják az egyébként is olcsóbb alföldi bort. Eljutottunk tehát oda, hogy azok a nagyobb és nemesebb bortermői vidékek, amelyeknek kizárólagosán ez az egyetlen termelési lehetőségük, — mivel az Alföldön mást is tehetne azokon a területeken termelni, míg a hegyvidékeken mást nem lehet termelni — ma rossz viszonyok között vannak. Arra kérem az, igen t. földmívelésügyi miniszter urat, nézze meg azokat az adóstatisztikákat, amelyek a hátralékokról számolnak be. Meg méltóztatik látni, hogy ahol a legnagyobb az adóhátralék, az a vidék biztosan borvidék, mart ezek a vidékek nem tudják kifizetni adójukat, Azt kérjük a kormánytól, hogy tessék most inár ezen a helyzeten változtatni és tessék segítségére sietni a nemesborvidékek szőlősgazdáinak is. Ezen a téren rengeteg segítési módot indítványoztam régebbi interpellációimban. Tekintettel arra, hogy most csak 15 perc áll rendelkezésemre, csak egyszerűen utalok régebbi interpellációimra, amikor még bővebben ki lehetett ezt a kérdést fejteni. A belső fogyasztás emelése és a propaganda volna a leghelyesebb és a legcélravezetőbb. Nem tudom, történt-e valami ezen a téren. Végigbocsátottak a Dunán egy-két boroshajót, ezek nagyon szép sikerrel és eredménynyel jártak is, de a borpropaganda itt nem állhat meg. A borpropaganda terén az igen t. Képviselőház elnökségének kellett volna jó példával előljárnia, amikor a nyáron a mezőgazdasági iparok budapesti kongresszusa alkalmával nagyon szép fogadóestélyt rendezett. Ezen a fogadóestélyen, amelyen sok külföldi előkelőség jelent meg, volt minden, nagyszerű trakta volt, csak a magyar bor, a nemeshegyvidékek bora hiányzott. A belső propagandára kellene egy kissé súlyt helyeznünk, mert az exportlehetőségek korlátozottak. Franciaország maga is csak 2%-ot tud exportálni és nekünk is természetesen meg van kötve a kezünk. Ha a földmívelésügyi kormányzat — mint mondottam — nagyon helyesen és elismerésreméltóan megoldotta az alföldi borok problémáját, akkor kérjük, legyen ugyanakkor segítségére a nemes hegyvidéki boroknak és szőlősgazdáknak is, ezeket is juttassa jobb eredményekhez. Legyen szabad megmondanom, hogy a földmívelésügyi minisztériumban még csak látunkezen a téren jóakaratot, a pénzügyminisztérium azonban meglehetősen nehézkes. Itt vannak Budapesten a nagy zsidó borkereskedők és vendéglősök, akiknek jórésze elveszti iparengedélyét. Nem lenne természetes, ha a gazdák termelő szövetkezetei minél több bormérési engedélyt kapnának? Ma az a helyzet, hogy a nagy borkereskedő cégek tulajdonképpen álkimérőkkel dolgoznak és amikor este 'lehúzzák a rollót, megjelenik a zsidó borkereskedő elszámoltatója és ez a keresztény ember, akit beültettek oda, hogy mérje a bort, köteles neki esténként elszámolni. Pedig ez Ó. ülése 1939 október 13-án, szerdán. súlyos kihágás, amit csak néha-néha tudnak leleplezni., Ha a zsidókérdést többi részében nem i@ oldottuk meg, de ezen a téren legalább igyekeztünk megoldani, akkor tessék most lehetőséget adni arra, hogy a szőlősgazdák termelő szövetkezetei hozzájuthassanak ezekhez az engedélyekhez és ne tartsák fenn továbbra is azt az állapotot, hogy a pénzügyminisztérium inkább azt keresi, milyen módon lehet meg nem adni az engedélyt, nem pedig azt nézd, hogy minél gyorsabban megadja. Kérjük a földmívelésügyi miniszter urat, hasson oda, hogy a pénzügyminiszter úr is sürgesse ezeknek az engedélyeknek az elintézését. Három-négy hónapig állnak ott a kérvények elintézetlenül. Ugyanez alatt az idő alatt a Grünfeld Testvéreik stróhmann -rendszerükkel behálózzák Budapestet és ezek iparengedélye és italmérési engedélye nincs veszélyeztetve. Azt kérjük a kormányzattól, gondolja meg ezt a problémát és oldja meg úgy, ahogyan már a tbkaji vidékre elrendelte. Az tudniillik zárt területté van nyilvánítva, így nem történhetik meg az a visszás helyzet, hogy nemcsak a fogyasztóterületen támaszt konkurreneiát az alföldi bor a nemes hegyvidékeknek, hanem termelőhelyén is felkeresi a nemesborvidéket az olcsóbb bor: ezzel az olcsóbb borral vegyítik a nemesebb borokat és az eredmény az, hogy külföldön is lerontják a magyar bor jó hírnevét. Azt kérjük: ha a kormányzat módot talált arra, hogy a nagybirtok termelési ágának, a búzának az árát tudja 20 pengőn tartani és ezáltal éppen a szőlősgazdákat, akik búzát nem termelnek, arra kényszeríteni, hogy magas áron vegyék meg ezt a búzát, akkor jöjjön a kormány a nemes borvidékeken a szőlősgazdák segítségére is, adja meg a lehetőséget ezeknek is, hogy meg tudjanak élni. Ehhez pénz kell, a propagandához pénz kell, az exporthoz pénz kell. Pénzzel kell segítséget nyújtania a kormánynak itt is. Meg van rá a módja, hiszen a borfogyasztási adóból 16--18 millió pengő bevétel van. Pedig tudjuk jól, hogy ez az adó elsősorban a kisgazdákat sújtja, akik szőlőgazdasággal foglalkoznak. Ha ezeknek zsebéből kivesszük az évi 16—18 millió pengőt, akkor méltányos, hogy a kbr/ mány a másik oldalon segítségükre jöjjön és ezt a kérdést most már, ha nem is közmegelégedésre, de legalább méltányosan, tárgyilagosan, elfogadható ítélettel oldja meg, úgy, ahogyan régebbi interpellációimban indítványoztam. Kérem ebben a kérdésben a földmívelésügyi miniszter úr kielégítő válaszát. Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván válaszolni, vitéz gr. Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter: T. Ház! A kormány teljesen tisztában van azzal, hogy a magyar szőlő- és bortermelés elsősorban a kisemberek üzemága, hiszen a szőlőterületek több mint 80'%-a kisemberek kezén van. Ennek a termelési ágnak a megvédése érdekében már eddig is megfelelő intézkedések történtek. Igen örülök, hogy Maróthy képviselőtársam maga is elismerte, hogy a homoki szőlőterület és a homoki must-ár tartása érdekében megfelelő és hatásos intézkedések történtek és ezért Maróthy képviselőtársam kérése tulajdonképpen odairányul, hogy ez az intézkedés ne csak a homoki szőlőterületekre vonatkoz-