Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-40

Az országgyűlés képviselőházának UO. dekeik ellenére van, megindíthatják a hatalmi gépezetet. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) Talán meg fogja lepni az igen t. Ház tagjait is, amit kénytelen vagyok idehozni. Eddig talán nem figyelték meg, hogy a t. Ház földmívelésügyi bizottságának 50 tagja közül majdnem 20 nagybirtokos (Paczolay György: Ez igen!), tehát majdnem 40 százalék. Ehhez még méltóztassanak hozzászámítani a mindig odahúzó középbirtokos és gentry elemet és akkor meg méltóztatnak látni, hogy igenis a földmívelésügyi bizottságban is az ő kezükben van a majoritás. (Tauffer Gábor: Az érdekeltek kezében!) Nem egészen mellőzhetetlen, sőt egészen érdekes dolog az is (Paczolay György: Megyünk az új Mohács felé! — Zaj.), hogy az igen t. többségi párt vezérszónokai közül kettő nagybirtokos volt és ha nem tévedek, az előadó lír is nagybirtokos. (Máriássy Mihály előadó: Nem! — Tauffer Gábor: 600 holdas! — Zaj.) Ilyen hatalmi helyzet mellett azt kérdem uraim, (Tauffer Gábor: Akkor meg nem kell védeni őket. — Zaj. — Elnök csenget.), remélhetünk-e, vagy pedig hagyjunk fel minden reménnyel a földbirtokpolitikai javaslat tekintetében! Nem! Mi remélni, élni és küzdeni akarunk, rövid parlamenti életünk ezernyi csalódása ellenére is, hiszen kizárólag ezért vagyunk itt és hirdetem, hogy amíg a nagybirtok él ebben az országban, addig nem lehet polgárosodás és szociális béke. (ügy van! Úgy van! balfelől.) Nem lehet pedig azért, mert egész állami közéletünk a nagybirtok érdekeire van ... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék jobban közeledni a törvényjavaslathoz. (Tauffer Gábor: Ez az alapja az egésznek!) Szöllősi Jenő:... építve és nem a népmilliókra van tekintettel. Ezt bizonyítani fogom. Csak ezért van az, hogy adórendszerünk ma véresen igazságtalan; csak ezért van az, hogy a kenyér ebben a búzatermő Kánaánban olyan drága, pedig abból a szegény ember fogyaszt legtöbbet. Csak ezért van az, hogy a tüzelőfa olyan drága ebben az országban és hogy a szociális terhek úgy vannak elosztva, hogy a tízholdas kisembernek egy katasztrális holdjára — miként egyik igen t. képviselőtársam bebizonyította itt a parlamentben — száz százalékkal több adóteher jut az elaggott mezőgazdasági munkások járadékának fedezésénél, mint a nagybirtoknak egy katasztrális holdjára. Ezért van az, hogy az igazán jövedelmező termelési ágak — mint például a cukorrépa, a dohánytermelés — csaknem az utolsó holdig fenn vannak tartva a nagybirtok számára, úgyhogy a kisbirtoknak ebből alig jut valami. SŐt tovább megyek: tudok olyan vitézi kisbirtokosokat, akik kérve-kértek csak egy hold cukorrépa földet, dohányföldet, de nem kaphattak belőle. Ebből a nagybirtok javára irányuló szemléletünkből és berendezkedésünkből folyt, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdék például rozsból és búzából is főzhetnek ma szeszt, de a kis gyümölcstermelőnek milliót érő gyümölcstermése nem főzhető ki szeszszé, annak a kisüstön kell elrothadnia. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Innen származik az, hogy a zsidótörvény által felszabadított összes pozíciókat a nagyok foglalták el s hogy a jövedelem igazságosabb elosztása terén eddig igazán alig történt valami. Beszéljek a felsőház összetételéről? (Zaj.) vagy folytassam ezt a végeláthatatlan sorozatot? (Felkiáltások jobbfelől: A javaslatról ülése 1939 október 18-án, szerdán. 295 beszéljen.) Azt hiszem, nem kell hozzá több, hogy belássák állami életünk és berendezkedésünk mai tarthatatlanságát. Ezért a helyzetért más nem viselheti a felelősséget, mint a kormány, de főképpen viselik azok a képviselők, akik ezt a kormánypolitikát fedezik. Isten látja a lelkemet, hogy amikor ezeket a nagybirtokról elmondottam, nem gyűlöletből beszéltem. Őszintén mondhatom, elismerem, hogy a nagybirtok nagyot alkotott, tudom azt, hogy mit jelentenek egy ország életében a Mediciek és voltak magyar Mediciek is. Elismerem, hogy az Esterházy nagy vagyon nélkül nem lettek volna például Esterházy madonnák s nem keletkezett volna az a gyönyörű képtár, amely ma a nemzet rendelkezésére áll. (Malasits Géza: Drágán fizettük meg ezt a képtárat!) Bár tudatában vagyok annak a nagy értéknek, amely különben az arisztokráciában a Széchenyi Istvánokban, az Apponyi Albertekben rejlett, mégis azt mondom, hogy a 200.000 Holdás Esterházy hitbizomány helyén nagyobb örömmel látnék 20.000 magyar kisbirtokost a maga több százezer lelket kitevő népességével. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Rátérve a javaslat érdembeli bírálatára és részleteire, általában kifogásolnom kell, hogy kevés benne a categoricus imperativus s hogy a törvényjavaslat nomenclaturájában — hogy egy-két idézetet mondjak — sok az ilyen kifejezés: kötelezni lehet, a tulajdonba adást elrendelheti, felhívhatja a tulajdonost. Annyi benne a hat-lhet, hogy mire áttanulmányoztam a javaslatot, a stílusa egészen rám ragadt. Azóta azt mondhatnám, vagy gondolhatnám: nem hihetem, hogy így is lehet földreformot megvalósítani. Sok az aprólékos kivétel és kedvezés. Pedig fel akarom hívni a figyelmet arra, hogy a tagadás szelleme csak egy talpalatnyi földet kért, hogy kifordítsa sarkából a földet: ebben a javaslatban is csak egy kis pont kell, hogy abba a feudális nagybirtok érdeke belekapaszkodhassék, már is ki fogja fordítani lényegéből ezt a földbirtokpolitikai javaslatot. Érdekes, hogy amikor a kivételek statuálásáról van szó, a törvényjavaslat kodifikátora rögtön megtalálja az imperatív hangot, akkor , azt mondja: érintetlenül kell hagyni ezt és ezt. Egészen különös akusztikája van sokszor a javaslat szakaszainak, de én ezt csalhatatlanul kiérzem belőle. Az egész javaslat olyan, hogy magán viseli a rengeteg javítás és beszúrás ismérvéi, olyan ez a javaslat, mint a zsidótörvéuy volt, amikor elfogadtuk. Mi lesz ebből, mire sikerülni fog a felsőház hozzájárulását megkapni? Hogyan fog akkor ez a javaslat itt előttünk állni? Ezek láttára szinte akaratlanul tolul fel bennem az a kérdés, vájjon ez az a legjobb javaslat, amelyet egy fiatal, tetterős, faját szerető földmívelésügyi miniszter benyújthat ide, aki ebben a javaslatban élete művének koronáját akarja meglátni? (Tauffer Gábor: Két malomkő közt őrlődik!) Ez a javaslat — ismerjük be — politikai kényszerhelyzet következménye és ezért nyújt csak annyit, amennyit a politikai kényszerhelyzet következtében nyújtania kell. (Pándi Antal: Amennyit a felsőház megenged!) Nem lehetett radikálisabb javaslatot hozni, mondják sokan, de mondja a törvényjavaslat indokolása is, hiszen nincs elegendő föld. Ez igaz, hiszen mindnyájunknak el kell ismernünk, hogy nincs elég föld, de akkor adjunk annyit, amennyi van, amennyit lehet adni. Mert ez a