Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-40

294 Az országgyűlés képviselőházának 1*0. az átlagos haszonbér öt és félmázsa búza. Méltóztassanak elképzelni azt a földéhsóget, amely ezeket az adatokat alátámasztja. De alátámasztja azt is, hogy itt nem demagógiáról van szó, itt szükségszerűségről van szó, tehát dolgoznunk és cselekednünk kell, még pedig az írás szavai szerint: dolgozzunk addig, amíg nappal vagyon, mert elkövetkezik az éjszaka. Nekem sötét aggodalmaim vannak, amikor látom a nép nagyfokú elégedetlenségét és nyomorát. Olyan sötét aggodalmaim, amelyeket szinte nem merek a magam szavaiba önteni és ezért Apponyi Albert grófot idézem, aki a következőket mondotta régen, szintén évtizedekkel ezelőtt a kecskeméti gazdanapon. (Olvassa): »A világtörténelem azt mutatja, hogy minden forradalom mögött ott volt egy elmulasztott reform és a forradalom alapoka abban rejlett, hogy nem volt erő vagy akarat a reform végrehajtására.« Az akarat, jobbanmondva a jószándék megvan a mai parlamentben is. De hol az erő? Ezzel szemben t. Ház én inkább bizonyos meglapulást látok, valami félelmet, mert amikor például folyosói beszélgetésekben igyekeztem számonkérni, nemcsak ezen a folyosón, hanem a túlsón is, azokat a büszke választási falragaszokat, hogy: Követeljük a földreformot! — mondván: ha követeltétek a földreformot, itt az alkalom, csináljátok meg, (Felkiáltások a jobboldalon: Itt van! — Paczolay György: Ez földreform? — Zaj.) akkor válaszul azt mondották, hogy ennyit lehet, többet ma nem lehet, olyanok a viszonyok. Valami félelmet láttam, (vitéz Hertelendy Miklós: Józanságot!) valami rémképet láttam és amikor megkérdeztem, hogy kitől, mitől félnek, erre sohasem kaptam határozott választ, csak azt mondották, hogy ezután még csak rosszabb jöhet. Mélyen t. Ház! Keressük meg már egyszer ezeket a rémeket, mert rémképek ellen nem lehet harcolni. Az én meggyőződésem szerint nagyon könnyen meg tudjuk ezeket találni: nagybirtok, hitbizomány, nagybirtok érdekvédelmek, és kaszinói érdekeltségek (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.). Ezek azok az akadályok, amelyek miatt nem lehet előre haladni ebben a sorsdöntő kérdésben. Ha pedig megvannak az akadályok, akkor mindjárt helyesbíteném kell a földművelésügyi miniszter úr indokolásában található ezen megállapítást. (Olvassa): »Birtokpolitikánk ütemét és mindenkori kereteit a mezőgazdasági termelés folytonosságához fűződő érdekeink szabták meg.« Hát nem. Nem ezek szabták meg ezeket a kereteket, hanem igenis megszabták a túlhatalmas nagybirtok és a magárahagyott Ofb.-nek erőviszonyai, mert mi sem természetesebb, mint az, hogy ha két erő, két egymástól nagyon különböző erő találkozik, akkor mindig a nagyobb erő felé hajlik el az eredő vonal. Az eredő vonal nagyon visszahajlott már a Nagyatádi Szabó-féle földreform során a nagybirtok felé és sajnos, ezek az erőviszonyok azóta sem változtak meg, sőt a nagybirtok megerősödött, a nagybirtok feudális vonala igenis, megerősödött a zsidótörvény végrehajtása kapcsán azzal, hogy az igazán nagy gazdasági pozíciókat, amelyek eddig megvoltak az ipari életben, szintén a nagybirtok képviselői foglalták el. (Paczolay György: A strohmann arisztokraták!) Ezért kellett a valódi földreform helyett idejönnie ennek a törvényjavaslatnak, n, kíshaszonbérletek alakításának és házhelyek I ülése 1939 október iS-án, szerdán. szerzésének előmozdításáról, mert ez a cím, még az utóbbi megfejelt formájában is, azt árulja el, hogy ez a javaslat megfutamodás a nagy nemzeti problémának, az igazi földreformnak a megoldása elől. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) És még ezt is sokalták a hatalmasok. Én igazán megdöbbent lélekkel láttam azt, hogy az új javaslatban, a Magyar Élet Pártjának házi bizottsága által elfogadott új javaslatban a 3. § második bekezdésének d) pontját törölték. Ez azt jelenti, — miképpen az előadó úr is mondotta — hogy az egyházi birtokot és a hitbizományi birtokot kedvezőbb elbánás alá akarták vonni. Ezt látva, mélyen t. Ház, csak azt mondhatom, hogy ha így kellett a javaslatot megjavítani a Mép. házibizottságában, akkor őszintén meg kell mondanom, hogy ezen a ponton is eiigedniök kellett, vissza kellett vonulniok, mert ha nem így van, akkor világosítsák fel az ország közvéleményét arról, hogy miért kellett ezt tenniök; ha pedig hallgatnak, akkor arra csak azt mondhatom, hogy a hallgatás egyértelmű a nagybirtok támogatásával. (Paczolay György: Ugy van!) T. Ház! Legyünk már egyszer tisztában azzal, hogy a nagybirtokrendszerrel, amellyel régen le kellett volna számolni, előbb vagy utóbb úgyis le kell számolni. Elismerem, hogy a múltban sok dicsőséggel írta be nevét a magyar történelembe, de azt is tudom, hogy fő ként a Habsburg-idők óta nagyon sok átokkal is. Most, a jelenben, de a jövőben is, amikor majd nem egyes nagy egyedek érdekei szállják meg a politika irányát, hanem a nemzeti szocialista világszemlélet előnyomulása következtében igenis, a népmilliók érdekei fognak irányt szabni a politikának, el kell tűnnie a nagybirtoknak, mint alkotó tényezőnek. (Egy hang a jobboldalon: Maguk nemzeti szocialisták ellene vannak a földreformnak!) Nincs jogosultsága a nagybirtoknak, csakis kevésszámú minta-nagybirtoknak, tenyészállat-nevelő és növénymagnemesítő nagybirtoknak, mert ezek azok a hivatások, amelyeket a kisgazdaság nem végezhet el. Ez az egyetlen létalapja ma és a jövőben a nagybirtoknak. (Egy hang a jobboldalon: Tehát a HatvanyDeutschék!) A többi nagybirtokot pedig meg kell váltani a magyar fajvédelem, a magyar honvédelem és a magyar népi politika kibontakozásának lehetősége érdekében, mert amíg él a nagybirtok, addig itt egészséges polgári, népi politika nem fejlődhetik ki. Amíg él a nagybirtok, addig élnek a vármegyei kiskirályok, akik egy szemöldökmozdításukkal kormányozzák egy vármegye ügyeit. Amíg él a nagybirtok, addig elfoglalják a vidéki közélet minden számbavehető komoly pozícióját, elfoglalják a vármegyék bizottságait, a közigazgatási bizottságoknak minden fontos helyét, megszállják az albizottságot, amelynek ez a törvényjavaslat olyan nagy szerepet juttat, megszállják a mezőgazdasági kamarák minden pozieióját, sőt a parlamenti bizottságokat is. (Felkiáltások jobbfelől: Na! Na! — vitéz Hertelendy Miklós: A mezőgazdasági kamarákban kúriák vannak! Minden kiíriában megvan mindenkinek a maga helye! — Malasits Géza: Talán csak nem fogják letagadni a nagybirtok politikai befolyását? Ezt nem iehet letagadni! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) Ezeknek a politikai pozícióknak birtokában rajta tartják kezüket a nemzet életerén és a legkisebb megrezdüléskor, ha az az ő ér-