Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-39

272 Az országgyűlés képviselőházának $ nézve is bátor voltam a bizottságban javasla­tot tenni és pedig kis módosításokat kértem és kérnék ezidőszerint is. A 24. §-hoz kérném a következő beszúrást (olvassa): »Mezők, erdők s havasi legelők ingatlantulajdonszerzése Kár­pátalján községeik, úrbéres községek és magá­nosok részére az Ungvárott felállított földbir­tok hivatal közbejöttével e törvény szellemé­ben történjé!k.« A 35. §-hoz. az utolsó előtti sor­ban azt a beszúrást javaslom, hogy (olvassa): »a földet venni óhajtók beszerzési áron«, lent pedig azt a beszúrást, hogy (olvassa): »vagy szabadkézből vehessenek birtokot«. Ezzel a kö­vetkezőket akarom elérni. Gróf Sclhönbornnak — jelenleg a Latorcza Rt. — 140.000 holdja Van, amely Munkácstól egészen a Vereckei-szorosig Volócig húzódik és ezen az egész területen a tulajdonos saját földjén melhet végig Lengyel­országba. 70 csehkorouáért vették ennek a föld­nek katasztrális holdját! Ha ilyen áron földet adunk a <mi parasztjainknak, ha lehetővé tesz­szük, hogy így megvehessek azt a földet, kész­pénzzel fogják kifizetni az egészet. (Mozgás.) Láttuk Csehországban azt is, hogyan bánt a cseh nemzet azokkal a fiaival, akik valami­lyen szolgálatot tettek hazájuknak:, vagy a cseh nemzetnek. A legionistákra akarok itt cé­lozni, akiket kivételes törvényekkel bíráltak el, akiket kivételes elbánással elhelyeztek képzett­ségűiknek meg 1 nem felelő állásokban és kivéte­les módón juttattak földekhez. Mi, akik 1920-tól ellenzéki oldalon a magvarorosz nép szabadsá­gáért folytattuk a küzdelmünket, arra neveltük népünket, hogy jön egy jobb idő, újra visszajön az ezeréves (haza, ahol az ezeréves szentistváni birodalomban mind 1 a paraszt, mind az intelli­gens ember megtalálja ősei jólétét, ősei békéjét és szabad fejlődését. Erre a célra sikerült pa­rasztságunkból az autonóm földmíves szövet­ség keretein belül 60.000 paraszt szavazatot ösz­szehozni és ez a 60.000 paraszt szavazat köt bennünket, köt mindnyáiunlkat és köti most már a magvar országgyűlés képviselőházát is, hogy megfelelő módon, megfelelő keretben in­tézzük el ezt a kérdést és népünk: jogos kíván­ságait megfelelő módon honoráljuk. De nemcsak azért kell honorálnunk, mert jogos ez a kívánság, hanem azért is, mert (Mesko Zoltán: Kényszerű is!) a külpolitikai helyzet a közelmúltban teljesen a fejetetejére állt és homlokegyenest ellenkezik azzal, amint néhány hónappal ezelőtt gondoltuk. Nem le­het tagadni azt, hogy a szomszédságunkban levő két nagyhatalom, különösen az egyik, amelyik területünk mellett húzódik végig. nincs befolyással népünkre. Nekünk olyan jó­létet és olyan állapotot kell teremtenünk a magunk népe számára, amilyen a szomszédhan van s ezt pedig játszi könnyűséggel, minden megerőltetés, minden nagyobb gond nélkül te­hetjük meg. Beszédem második részében az anyaország­beli társadalomnak a javaslattal szembeni vi­szonyával foglalkozom. Előttem felszólalt kén­visel őtársaim közül mind az ezen oldalon ülők. mind az ellenzékiek, minden oldaláról megvi­lágították a kérdést, és a legtöbb beszédben az a vélemény csúcsosodott ki, hogy a nép­szaporodás, a nemzetmentés, a fajfenntartás s a nemzet megerősödése szempontjából szük­séges, hogy a földreformot minél gvorsabban és a nemzetre nézve minél kedvezőbben old­juk meg. En ifjúkoromban éltem Nagy-Magyaror­szág területén, így nem ismerem olyan részle­9. ülése 1939 október 17-én, kedden, tesen az itteni viszonyokat, de az itt elhang­zott beszédekből hallom, hogy a Dunántúlon van a legtöbb nagybirtok és a legkevesebb törpebirtok. Ez eszembe juttatja az 1914-es szerbiai harcokat, amikor minden férfi, min­den asszony, minden gyermek forró vízzel, kő­vel, puskával — kinek milye volt — védte a földjét; és víziószerű kép jelenik meg a sze­mem előtt: vájjon ha ma ellenség jönne a Dunántúlra, ki volna az, aki a Dunántúlnak minden rögét úgy védené meg, mint ahogy a szerbek védték 1914-ben a hazájukat 1 Azt hi­szem, sem a nagybirtokos, sem a cseléd nem védené, mert az egyik féltené az életét, a má­sik pedig azt mondaná: mi közöm ehhez a röghöz, mi közöm ehhez a birtokhoz; sem a földje, sem a háza, sem a jószága nem az enyém, tehát nincs mit védenem! • Magyarországon az egyke-rendszert szin­ten ennek a rovására írják, és statisztikailag is kimutatták, — éppen János Áron képvi­selőtársam is említette — hogy a népszaporo­dás ai törpebirtokon a legnagyobb. Az én faj­tám szapora. Csehszlovákiáiban nyugatról keletre haladva a szapotrodás a következő volt: a szudétanémeteknél és nyugati csehek­nél 6—8%Lka:l, a keleti cseheknél és a szlová­koknál 8—10%-kal, a felvidéki magyarságnál 10—12%í-kal és nálunk 10 év alatt 20%-kai sza­porodott a nép. A nemzet kihalásának vagy elcsenevészesedésének ezt a formáját, ezt a folyamatát mi nem ismerjük. Ha azonban mindi mi, mind pedig a magyarság, a magunk közös életét akarjuk élni a Dunamedencében, akkor nagyon fontos, hogy ez a nemzet ne sorvadjon el, nagyon fontos, hogy ez a nem­zet fejlődjék, és hal a földi az alapja annak, hogy a nemzet fejlődhessék, akkor oda kell adni azt a földet ennek a fejlődésnek a szol­gálatába. (Ügy van! a baloldalon.) Eszembe jut az is, hogy sokszázezer magyar lélek, sok­százezer magyar munkáskéz él kint Ameriká­ban, főképpen azért, mert sem földhöz, sem megfelelő keresethez nem tudott Magyaror­szágon hozzájutni. Láthattuk a múltban, hogy a szovjet egész kerületek lakosságát, 70— 100.000-es tömegeket játszva vitt át Ukrajná­ból, Dél-Oroszországból Szibériába és észak felé. Most látjuk, hogy a szomszédos baráti német birodalomba százezreket visznek haza idegen országokból a nemzet testéhez tartozó terűletekre, hogy erősítsék, boldogítsák nem­zetüket. Ha nálunk csak azon múlik a dolog, hogy a magyar földnek nincs megfelelő bir tokosa, akkor véleményem szerint ugyanezt kellene tenni a magyarokkal, az Amerikába kivándorolt magyar testvéreinkkel: akiknek pénzük van, jöjjenek haza, foglalják el a ma­gyar földét és erősítsék a magyar fajtát (Ügy van! Ügy van! Taps a jobb- és a baloldalon.) — Meskó Zoltán: Akinek nincs is pénze, az is jöjjön mind haza! Elég zsidó van, akit ki lehet tenni! — Elnök cs&nget.) Mélyen t. Ház! Az uradalmak sövény­menti sárkunyhóiban nem fejlődlik a nemzet. Ugyancsak a statisztika igazolja, hogy ott a legnagyobb a csecsemőhalálozás. Ott a gyer­mekek száméra nincs ruha, nincs tej, nincs cukor, nincs fejlődési lehetőség, és ami a leg­főbb baj, — amint valaki egy szóval jelle­mezte ezt a kérdést — nincs abban a magyar házban muskátli az ablakban. Ahol muskátli van, ott van élet, ott fejlődni fog a magyar élet, és ott fog erősödni a magyar nemzet. Móra Ferenc halála előtt egy-két évvel fel­• jött hozzánk és megkért bennünket arra, vi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom