Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-39
Az országgyűlés képviselőházának 39, gyük fel a Vereckei-szoroshoz és a ruszinföld legnyomorultabb vidékére, a Verhovinára. Ig-yekeztünk a legnyomorultabb részeket megmutatni neki. Akkor azt mondta Móra: barátaim, Szeged vidékén a tanyákon én nagyobb nyomort láttam! Akkor én nem hittem el és nem hiszem el ma sem, hogy azon a földön, amely Európában a legjobb és a legbővebb kenyélrtermő föld, lehessen kenyérhiány és lehessen nyomor, de ha van, akkor ez csak a mi hibánk. (Meskó Zoltán: A rahói zsidókat is meg kellett volna neki mutatni!) T. Ház! Szó volt arról is a vita során, hogy vájjon melyik birtok hoz többet: a kisbirtok-e vagy a nagybirtok. (Meskó Zoltán: El van döntve, Vass József eldöntötte! A kisLrí tok!) Pro és kontra véleménvpk hangzottak el, én azonban azt tapasztaltam nálunk, hogy amíg a Lónyay-birtok Bátyú mellett átlag 6 métermázsa termést hozót katasztrális holdanként, addig azok a kisparasztok, akik a gróf Lónyay-féle birtokból 10—15—20 holdat kaptak. 12 métermázsa termésátlagot hoztak ki, eltekintve attól, hogy egy csomó baromfit, sertést és szarvasmarhát is neveltek azon a kisbirtokon. Amikor a multévi novemberi felszabadulás előtt megérkeztek a rongyos gárdisták, Héjjasék, és megszállották ezeket a helyeket, bámulva nézték és azt mondták, hogv az ő vidékükön azt nem lehet elérni, amit ezek a kisparasztok ezeken a 35—20 holdas birtokokon elértek. Nekem ez a leeriobb bizonyíték és a legjobb ok arra, hogy állítsam és valljam azt a felfogást, hogy, igenis, a kisbirtok termel többet, nem a nagybirtok. (Ügy van! a baloldalon és a balközépen.) ' Többször elhangzott az^ a kifogás, hogy az ország nincs abban a pénzügyi helyzetben, hogy a földhöz juttatást gyorsabban bonyolítsuk le. Mi. akik ott éltünk, akik parasztjainknak a földreform-dolgokban állandó támogatói, tanácsadói és kijárói voltunk, ügy érezzük és úgy látjuk, hogy pénzügyileg is elég könnyen meg lehetne oldani ezt a kérdést. Ha alapul vesszük az állami hozzáiárulást, amely erre a célra ma is szerepel a költségvetésben, és ha hozzávennők az ország összes árvaszéki árvanénzeinek letétjeit, a bankbetéteknek — mnndiuk — 5 vagy 10%-át, a községek és közületek pénzfeleslegeit, a kisnarasztok készpénzét, amelyet erre a célra elő tudnának teremteni, valamint ha hozzávennők az Oti., az Otba., a nagyvállalatok és gyárak pénzeit, (Ügy van! Ügy van!) akkor, azt hiszem, könynyűszerrel meg lehetne oldani ezt a kérdést. János Áron t. képviselőtársam kifogásolta beszédéhen, hogy a magyar politikai történetben a földreform tekintetében nem volt politikai jogfolytonosság, nem volt közös cél, amelyet ezelőtt 30 évvel tételként felállítottak volna, és azóta minden kormány igyekezett volna ezt a közös célt a nemzet érdekében percentuálisan megvalósítani. Ez nagyon érdekes jelenség a magyar politikai történetben, és magam is megállapítom, hogy talán a szociáldemokratákat kivéve, a magyar politikai pártoknak a sorsa legtöbbnyire egy ember személyéhez van hozzánőve, vagyis^ nincsen felállítva egy bizonyos elv. mint más államokban. Ha itt kidől egy politikai nagyság, kV&r,T 8L7 elv is elvész, mert tovább nem kénviselik. Ez az oka annak, hogy a földkérdés is annyira háttérbe szorult. Ha jól ismerem a magyar földmozgalmnkat, akkor talán Dózsa Györgyöt kivéve, egéülése 1939 október 17-én, kedden. 273 szén a legújabb időkig nagyatádi Szabó István volt az, aki a legméltóbban, a legmegfelelőbben képviselte ezt a gondolatot, mind a parasztság, minid! a nemzet felé. Neki sikerült olyan középutas megoldást találnia, amely iránt egyformán bizalommal viseltetett a parasztság és a nemzet. Nem tudom elképzelni mi az oka annak, hogy egy olyan országban, amelynek többségét a paraszti társadalom alkotja, ennek a rétegnek nincsen megfelelő reprezentációja az országgyűlésen? (Meskó Zoltán: Szépen kiszorították őket! Volt itt 50 darab!) Itt alighanem valami hiba van, aminek az okát meg kell találni a nemzet és a paraszti társadalom érdekében. (Meskó Zoltán: Azt mondták, hogy ez a réteg a szikla! Addig mondták, hogy szikla, míg el nem tüntették!) Csehszlovákiában — ahol igen magas színvonalon állt az agrárpolitika — hozzászoktunk ahhoz, hogy a parasztmozgalommal, a paraszt életével minden más dolognak együtt kell haladnia, vagyis nem volt elég az, hogy volt egy politikai párt, amely az agrárérdekeket szolgálta, hanem ennek a szolgálatába kellett allniok a műtrágyagyáraknak, a mezőgazidaságnak, gépgyárak és a monopóliumoknak is, amelyeket itt például a Futura helyettesít, szóval ipari és egyéb elvi és eszmei tekintetben mindennek együtt kellett haladnia a parasztság érdekeivel. Ha ez így volna itt is, mint ahogy így is kellene lennie, akkor nem történt volna meg az, hogy nincs a parasztságnak megfelelő képviseleté. A harmadik 'kérdés, amellyel felszólalásomban foglalkozni akarok, a Duna-medence kérdése, a magyar parasztságnak és Magyarországnak a Duna-medencében lévő helyzete és annak jövő alakulása. János Áron t. képviselőtársam beszélt az úgynevezett agrárforradalomról, amely él és amelyet, ha időlegesen el is nyomnak vagy megakadályozzák a felszínentartását, a föld alatt működik tovább és ád'dig megy előre, amíg megoldást nem nyer. Ez igaz. A Duna-medence ideológiája, illetőleg a Duna-medence népeinek közössége nem mai idea. Résri üoVa ez és talán 1514-ben veszi kezdetét, amikor Dózsa György megcsinálta Magyarországon az ő parasztforradalmát. És Magyarországon talán Dózsa György óta van ilven jánn^ároni értelemben vett agrártársadalom, amióta ez, a kérdés nincs megoldva. Nemcsak a magyar parasztságra volt hatással az a nagy megmozdulás, hanem a szomszéd népekre is és amint a történelemből tu'djuk. hatvan évvel később Gubecz Mátyás alatt Horvátországiban is megmozdult a föld és vele együtt a horvát -parasztság, ugyanazon az alapon, mint amilyen alapon megindult Magyarországon Dózsa. Ez a forradalom azóta is megy előre és a Duna-medencében az a nép fogja kezébe kaparítani a vezetést, amely először fogja jól megoldani ezt a kérdést. (Úgy van! Ügy van! — Egy hang a jobboldalon: Maaasabb kultúra kérdése az egész! — Meskó Zoltán: Az is! Egyik nem zárja ki a másikat! Földreform nélkül nem is lesz magasabb kultúra!) A múltban, talán a meg nem oldott földibirtokuolitikai kérdések miatt, kicsúszott ez a kérdés a magyar parasztság, a magyar köz; élet. a maigyar társadalom kezéből, noha mi lettünk volna predesztinálva a vezetésre. Kicsúszott a kezünkből, és áttétetett Horvátországba, a Radics-tesitvérek kezébe. Mint tudjuk, a' két Radics-testvér Zágrábban megalapította a horvátorszáigi parasztpártot. 43*
