Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-39

Az országgyűlés képviselőházának 39. ülése 1939 október 17-én, kedden. 271 nek megélhetését és gyarapodását biztosítsa. | A birtokpolitikában mindent ennek a nagy és történelmi jogon nyugvó célnak kell alárendelni és minden olyan akadályt, előjogot, vagy kiváltságot, amely ezt a célt veszélyezteti, feltétlenül meg kell szüntetni.« Egy másik helyen ugyanő írja: »Az nem lehet semmiféle államalakulatnak rendeltetése, hogy benne az emberiségnek jogtalan része a másoknak teljesített szolgálatokban és a mások kiváltságainak védelmében találja fel boldogulását és azért áldozza fel életét, hogy' halála után gyermekei szegénységével együtt szolgaságát is örökölhessék. A szegénységet mint örökséget a jövő nemzedéknek nem szabad megtűrnie.« Ez az én álláspontom is ós akkor, amikor •János Áron t. képviselőtársamnak gyönyörű, szép és bátor beszédét hallgattam, egy pillanatra én is visszatérek ahhoz a parasztsághoz, amely szerinte most keresi az utat. Keresi az utat a különböző formák között a jövendő felé. Keresi az utat, mert abban az állapotban, amelyben ma él a magyar paraszt, | nem élhet. Utat kell keresni annak is, akinek egy kis birtoka és megélhetése van már, mert más szerepe lesz a nemzet jövendő életében, mint volt eddig. Keresi az utat a nincstelen és nyomorúsággal küzdő parasztság. De hogy milyen utat találhat a jövendő felé ez a magyar parasztság, ez rajtunk áll, az ezen a törvényhozáson áll. Olyan irányban kell a parasztság törekvéseit elősegíteni és szabályozni, amely megfelel nemcsak ennek a rétegnek felemelésére, nemcsak arra. hogy a parasztság átvegye a jövőben a történelmi szereplésből a reáeső részt, amely eddig kizárólag a történelmi birtokos osztály kezében volt, hanem abból a szempontból is, hogy a parasztságnak az az útkeresése és a parasztságnak jövendő útja a nemzet egyetemes érdekeinek megfeleljen. (Ügy van! Ügy van!\) Igen t. Ház! Szeretném, ha igénytelen j szavaim az igen t. kormánynál meghallgatásra I találnának és annak feltételezésével, hogy ké- i sőbb a részletes tárgyalások során valami ja- i vitás történik, annak feltételezésével, hogy ez j a törvényjavaslat szolgálni fogja ezekkel a i módosításokkal a célját, szívesen látom a ja- j vaslatot, de mert a javaslatban nincs benne mindez a kívánság, nem fogadom el. (Éljenzés *>s taps a, baloldalon.) ^hiök: Szólásra következik? Megay Károly ieeyző: Demkó Mihály. FJnök: Demkó Mihály képviselő urat illeti a szó. Demkó Mihály: Mélyen t. Képviselőház! Mi, akik 1919-ben Csehszlovákiába szorultunk, más szemmel nézzük a magyarországi földreform ügyét, mint a magyarországi társadalom. Mint Giller igen t. képviselőtársam az egyik bizottsági ülésen kifejezte, mi átéltük a csehszlovák földreform kezdeti és végezeti stádiumát és tanúi voltunk annak, hogyan húztak ki három és félmillió hektárt, hétmillió katasztrális hold földet a magyar birtokososztály alól. És mikor tanúi voltunk ennek a földbirtokreformnak úgy szervezeti, mint pénzügyi vitelénél, magától értetődő, ha érzékenyebben reagálunk erre a javaslatra, amely a földkérdést meg akarja oldani Magyarországon. Ebből az alapból kiindulva, három szempontból kívánok foglalkozni a javaslattal. El- i sősorban szűkebb hazámmal, Uhorskaja Rus- | szál, Kárpátaljával kapcsolatban s annak a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ II. javaslathoz való viszonyával, másodsorban ezen javaslat viszonyával a magyar parasztsághoz s az anyaország társadalmához és harmadsorban a magyar parasztság s általában Magyarország és ezen kérdés nemzetközi vonatkozásával. A csehek radikálisan vezették keresztül a földreformot. Nálunk, Kárpátalján 2.204.641 hektár földből 415.157 hektárt foglaltak le; s 104 birtokostól 150.000 kai holdat osztottak szét. Mint Szent-Ivány képviselőtársam említette, Szlovenszkóban teljesen radikális földreformot vittek keresztül, mert ott tisztán a magyar földbirtokosság földjéről volt szó. Kárpátalján ellenben, ahol a legnagyobb földbirtokos a csehszlovák kincstár, utána pedig a Schönborn grófok, most Latorica Rt., nem oldották meg a földkérdést. Az alsó részen, ahol a magyar birtokosok földjei voltak, az egészet felosztották, a felső részen pedig agitációs eszközre használták a földreformot és minden választás előtt, minden faluban, ahol a csehszlovák kormánypolitikának nem volt megfelelő stábja, megindultak a földeken a mérnökök és minden választás előtt kortes módon osztották és adták a földet. Aho<rv a bizottsáíri tárgyaláson is kifejeztem és kértem a földmívelésügvi miniszter úr ő nagyméltósá^át. űsy ezúttal is megismétlem ezt a kérést. Nem lehet ma Magyarországon megcsinálni a földreformot, vagy a földkérdést rendezni a nélkül, hogy bele ne kapcsol int KárDátaliát is. márnedig éhből a javaslatból Kárpátalja téliesen kimaradt. A magyarorosz nép 20 esztendőn keresztül, de mint a mélyen t. Ház minden tagja nagyon jól tudja, évszázadokon keresztül, a leghűbb nemzetisége volt Magyarországnak. Ezt a hűséget megőrizte 20 éven keresztül a cseh uralom és a cseh elnyomatás alatt is. A magyar-orosz nép nagy többsége mindig az ellenzéki pártok, a magyar nemzeti járt és az autonóm földmíves szövetség magyarorosz pártja mellett nyilatkozott meg, amelyekről köztudomású volt, hogy végső célként a Magyarországhoz való csatlakozás mellett dolgoznak és ezt óhajtják visszaállítani. Amikor ez az egyszerű, becsületes magyarorosz nép ilyen hűséggel kitartott a szentistváni állameszme mellett, azt hiszem, méltányos az az óhajtásunk, hogy a magyarorosz népnek biztosíttassék a fejlődési lehetőség s egyenlő elbánásban részesíttessék a magyar néppel. (Helyeslés.) Kárpátalja földje, mint nagyon jól tudjuk, Rákóczi Ferenc földje volt, aki a magyar szabadság eszményképe s aki mellett talán még a magyar származású íkurucoknál is jobban tartottak ki a magyarorosz kurucok. Ezt a földet adták oda a gróf Schönbornoknák azért, mert sikerült nekik a magyar 'szabadságharcot letörniök, sikerült nekik Rákóczi Eerenc szabadságmozgalmát teljesen letiporniok. (Ügy van! Ügy van!) Ezt a földet vették el a magyarorosz néptől és adták oda egy idegen származású grófnak és ez a föld ma sincsen sem a magyarorosz, sem a magyar nép kezében. (Ügy van! Ügy van!) Azzal jövünk, hogy ezt a földet, amelyet a magyarorosz nép Rákóczi szabadságharcában vérével öntözött, adjuk oda Rákóczi kurucai leszármazottamat. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon és jobbfelől. — Meskó Zoltán: Ki kell nyomozni, hogyan került egyikmásik kezébe! — Szöllősi Jenő-: Tudnuk azt!) A másik nagybirtok Kárpátalján a (kincstári erdő és kincstári havasi legelők. Ezekre 43