Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-38

Az országgyűlés képviselőházának SS. inon nyugszik, hogy a miniszter, úr személye iránt bizalommal viseltetem (Éljenzés jobbfelől.) a pártunk is bizalommal és ragaszkodással viseltetik a íöldmívelésügyi miniszter úr személye iránt, hanem az én állásfogialásomnaik megvannak a tárgyi indokai, és alapjai is. Nagyon helyesen mondják a túloldalon, hogy megígértük a választáskor. Én igenis ezennel bejelentem, hogy a választáson anynyira ígéretet tettem választóimnak ebben a tekintetben, hogy a törvényjavaslat akkori címét egyenesen felolvastam és azt mondottam, hogy a legközelebbi időben jönni fog az a törvényjavaslat, amely másfél millió holdat kíván kishaszonbér letek formájában juttatni a kisembereknek. Nemcsak helyes tehát pártunknak az az állásfoglalása, hogy elfogadja ezt a törvényjavaslatot, még pedig örömmel fogadja el, hanem egyenesen jogunk lenne követelni a kormánytól és a földmívelésügyi miniszter úrtól, hogy ezt a törvényjavaslatot idehozza. De elfogadom ezt a törvényjavaslatot azért is, mert az én álláspontom, amelyet ki fogok fejteni, inkább a tulajdonbajuttatást helyezi előtérbe és ez a törvényjavaslat módot ad arra is, hogy ez a szempont is kielégíttessék, hiszen az 5. § különösen a pártunk által kért és megadott módosítások után egyenesen kimondja, hogy ez a másfél millió katasztrális hold, amely egyelőre kishaszonbórletek ós részes bérletek formájában fog a kisemberek részére adatni, bármikor tulajdonul is juttatható és juttatandó. De visszatérek arra, hogy én is csak átfogó megoldással látom nyugvópontra juttathatónaik ezt a problémát. Ha megméltoztatnak engedni, akkor felszólalásomat ebből az általánosabb nézőpontból fogom megtenni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt foglalkozni kívánok azokkal a premisszákkal, amelyekből le kell vonnom konklúziómat és itt elsősorban — ami most nagyon is aktuális — egyenesen és szinte kötelességszerűen adva van, válaszolni kívánok a többtermelés problémájára, arra a szempontra, amely a legutóbbi 20 esztendőben a legtöbbet szerepelt ennek a kérdésnek vitaanyagában. Mindnyájan olvastuk az Omge. tegnapi ülésének lefolyását, (Mozgás.) amelyen egy igen előkelő közéleti férfiú a következőket mondotta, én az TTj Magyarság-ból a sokkal szerényebb interpretációt olvasom • fel. (olvassa): »A jelenlevők helyeslésétől kísérve tiltakozott az ellen, mintha a nagybirtokosok belenyugodnának az újabb földreformba, amely szerinte már a kaposvári beszéd óta nagy nyugtalanságot okozott.« (Felkiáltások: Hallatlan!) A továbbiakban azt mondja, hogy (olvassa): »Nem is egy földreformról, hanem egyszerre a földreformok sorozatáról van szó«, amivel szemben megtette az észrevételeit. Ezek abban foglalhatók össze, hogy ezt az egész javaslatot vissza kell vonni, az r egész probléma felett napirendire kell térni és továibb nem kell nyugtalanítani a népet ezzel a kérdéssel. (Zaj.) T. Képviselőház! Ez a szemlélet azon a felfogáson alapszik, hogy semmire sincsen szükség ebben az országban mezőgazdasági és földbirtokpolitikai tekintetben, csak arra, hogy minél többet termeljünk, ezzel természetesen a tömegeknek is megadnók a szociális megnyugtatásukhoz szükséges javakat és ezzel a kérdés el volna intézve. (Egy hang jobbfelől: És drágán exportáljunk!) Méltóztassanak megengedni, hogy még miKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ II. ...,_ ülése 1939 október 13-án, pénteken. 243 i előtt ennek a kérdésnek a tárgyi részére áttérnék, egy pillanatig talán azon a személyi területen maradjak, amelyet ez a kérdés most feltétlenül megkíván. (Halljuk! Halljuk!) Többen hivatkoztak itt arra, hogy 15—20 esztendős munkát töltöttek azoknak a tanulmányoknak szolgálatában, amelyekkel magukat a magyar földbirtok helyesebbi megoszlásának kérdésében képezni akarták. Talán nem leszek szerénytelen, ha arra hivatkozom, hogy én is hosszú idő óta figyelem a kérdést, foglalkozom a kérdéssel és nagyon szomorúan láttam, hogy van az, országban két véglet, személyek nélkül; nevezzük úgy, hogy ebben a földbirtokpolitikai kérdésben van radikalizmus ós van reakció. Az egyik mindent négyszögölekre akar felosztani, a másik egy négyszögölet sem akar juttatni. Középen van a józan, az értelmes elem, (Mozgás a baloldalon.) amely szeretné ezt a kérdést polgári alapon, a nemzet érdekeinek megfelelőleg helyesen megoldani. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ez az elem az utóbbi 20 esztendő alatt jóformán szóhoz sem tudott jutni, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. mert e mellett a sajtó mellett, e mellett a közvélemény mellett, sajnos, csak a szélsőséges hangoknak van visszhangjuk, a józan szavak elvesznek a sokféle érdek tengerében. (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől és középen. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Kik azok, akik négyszögölekre osztják a földet?) Én, mint egy társadalmi egyesület elnöke, barátaim útján számtalan ízben kérelmet intéztem az Omge.-ben tömörült urak közül többekhez és barátaim útján, akik között az egyesületben arisztokraták is vannak, arra kértem Őket, lássák be, hogy minden szó, amely ebben a kérdésben elhangzik, olaj a tűzre és csak az Omge. álláspontjának árt, mert minden szó következtében olyan ellenérzés keletkezhetik, olyan ellentétes visszlhang támadhat ebben az országban, hogy talán többet árt az ügynek és magának az Omge.-nak is, mint amennyit használ. Ennél a kérdésnél csak egy szempont lehet, mi felel meg a nemzet érdekének. (SzÖllősi Jenő: Az a hang megkapja a helyét a sajtóban!) Hiábavaló volt azonban ne<künk, a józanul^ középenállóknak minden kérése és könyörgése, ime ma, amikor sokan rámutattak arra, hogy milyen szomorú történelmi körülmények között kell erről az elkésett problémáról tárgyalnunk, még vannak, akik időszerűnek tartják azt, hogy ilyen felszólalásokkal újabb; olajat öntsenek a tűzre, úgylátszik, csak azért, hogy itt egy bizonyos katasztrófafelfogás legyen úrrá, hogy ha már nem lehet a kérdést józanul megoldani, ám jöjjön akkor a legvégső fegyver, jöjjön a radikalizmus és oldjuk meg ezt a kérdést úgy, ahogyan tudjuk, minden józanság félretételével. Szükségesnek tartottam elmondani ezt, mert belőlem, aki — ismétlem — esztendők óta küzdök mindkét végleten megnyilatkozó túlzások ellen, ma reggel, amikor ezt a közleményt elolvastam, ez a közlemény ezt az érzést váltotta ki. Ezért méltóztassanak megengedni, hogy felszólalásomat most folytassam tovább. Az az első tételem, hogy a földbirtokpolitika, a földbirtok helyesebb megoszlásának kérdése nem többtermelés kérdése, vagy nem pusztán a többtermelés kérdése, hanem annál sokkal több: nemzeti, nemzetpolitikai, nemzetvédelmi kérdés. Én nem kívánok azokkal a gazdaságpolitikai szempontokkal foglalkozni, 39