Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-38

244 Az országgyűlés képviselőházának 33. ülése 1939 okaber 13-án, pénteken. amelyeiket az igen értékes felszólalások alaposan kimerítettek, hanem szeretném ezt a kérdést egy kicsit az európai fejlődés történeti perspektívájába beállítani, szeretném ezen keresztül megvizsgálni a magyar birtokfejlődést ós a mai magyar helyzetet. (Halljuk! Halljuk!) T, Képviselőház! Nem megyek nagyon messze vissza, csak pár szóval térek vissza arra, ami mindnyájunk előtt ismeretes, akik a kérdéssel foglalkoztunk, hogy Európában az a folyamat, az a küzdelem, amely a nagy- és kisbirtok között már a francia forradalom hatása alatt megindult, részben a háború előtt, részben pedig közvetlenül a háború után befejeződött. Óriási küzdelem volt ez, mellyel közvetlenül öszeífügg a történelemnek majdnem minden mozzanata és a társadalomnak minden fejlődése és amely — ismétlem — a nyugateurópai államokban már a háború előtt befejeződött és eldőlt a kisbirtok javára; leszámítolták politikailag és társadalmilag is ezt a kérdést, hogy a fejlődés igenis csak a kisüzemek szaporítása irányában, az önálló kis parasztbirtokok irányában haladhat. (Ügy van! Ügy van! ~— Taps. — Egy hang a baloldalon: Itt is meg kell csinálni!) Az agrárszociológusok az Élbe folyó meghosszabbított vonala irányában jelölik meg ezt a határt és azt mondják, hogy ettől nyugatra — tehát Németország egy része is beleesik ebbe a területbe — befejeződött és eldőlt ez a kérdés már a háború előtt. A háború előtt, nagyon jól tudjuk, hiszen tanúi voltunk, óriási mértékű agrárforradalom zajlott le, amely Keletiközép- és Kelet-Európában Finnországtól Görögországig hal olt le és amely 200 millió, a ir-ai népszámlálás adatai szerint közel 300 millió embert érintett Európában és 6 millió nt'gvszögkilométerre terjedt ki, ha az európai Oroszországot is beleszámítjuk. Erről az agrárforradalomról, amely szociális indétékokból indult el, de nyomban átcsapott, fájdalom, a nemzetiségi területre is, azt mondja Sering nálam levő munkájában, hogy ennek a társadalmi és politikai kihatásai kiszámíthatatlanok és nagyobbak lesznek, mint magának az orosz forradalomnak a kihatásai. Hiszen láttuk ennek a kihatásait egyik-másik helyen, de még nem látjuk, hova fog fejlődni társadalmilag és politikailag Európának ez a keleti része. Sok-sok olyan tünet van azonban, amelyből azt látjuk, hogy nagyrészben igaza volt Seringnek. Ebben az óriási méretű forradalomban, sajnos, szerepeltek a mi utódállamaink is, ahol a legbrutálisabb kegyetlenséggel vettek el három és félmillió hektár magyar földetcsak azért, hogy mindenkinek adjanak, csak épp a magyarnak ne. (Ügy van! Ügy van!) T. Képviselőház! Mi Európának, az európai fejlődésnek kiszakíthatatlanul tagjai vagyunk, (Ügy van! Ügy van!) és akár akarjuk, akár nem, nem vonhatjuk ki magunkat az európai gazdaságpolitikai fejlődés hatása alól. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon. — Egy hang a jobboldalon: Igazolja a mai pénzügyminiszteri beszédet!) Nem vonhatjuk ki magunkat ezeknek a hatása alól és le kell vonni a tanulságot ebből és pedig azt a tanulságot, amely elsősorban éppen a nagybirtoknak szól. Ebben az agrárforradalomban, amelynek során azt láttuk, amit itt ezek az összes könyvek megerősítenek, hogy két reformtól — amelyeket nagyon enyhéknek jellemeznek az összes könyvek — a magyar agrárreformtól és a. németországi telepítési politikától eltekintve, ellenértéket vagy egyáltalán nem adtak, törvényesen nem szavaztak meg, vagy pedig olyan névleges ellenértéket fizettek az elvett, vagy elkobzott, kisajátított földekért, amelyek a semmivel azonosak, mert egyrészt az a kevés is elértéktelenedett, másrészt pedig olyan időkre halasztották ezeknek a kifizetését, hogy így együttvéve mindez a semmivel egyenlő. Mégegy momentumot meg kell jegyezni, t Képviselőház és ez az, hogy mindenütt megszabták a maximumokat is. Ezek nagyon intő jelek a magyar nagybirtokosok számára, mert ezek a maximumok a legtöbb helyen száz hektárig mennek le, terjednek 250 hektárig és egyik államban, nem akarom megmondani, melyik államban, 500 hektárban vannak megjelölve. De ezen a mértéken felül maximumot tételes törvényekkel egyetlen olyan állam sem engedett meg, amely ebben az agrárforradalomban érdekelve volt. T. Képviselőház! Még egy óriási tanulságot kell nekünk, magyaroknak levonnunk, nagybirtokosnak, kisbirtokosnak, gazdagnak és szegénynek egyaránt. Ennek az agrárforradalomnak kétségtelenül voltak hibái és pedig nagy hibái. Namier azt mondja, hogy legnagyobb hibája az volt, hogy túlságos felapró/ódással a népnek a nyugtalanságát annyira felfokozta, hogy azt lehet mondani, a forradalmi elem szinte túlságosan megszaporodott ezekben a néprétegekben, amelyek ilyen életképtelen törpeparcellákat kaptak. Lehet az a hibája is, hfogy ideig-óráig, vagy elismerem, ha éppen vitáról lenne szó, talán huzamosan is visszaesett a termelés, de voltak itt, akik azt mondották, hogy a nagyon szegény népréteg a szaporább, voltak, akik azt igazolták, hogy a kisbirtokos a szaporább. Ez mindegy. Körülöttünk ezek a néprétegek óriási materiális erőtartalékokhoz jutottak azzal a 10 vagy 15 millió hektár földdel, amelyet ebben az agrárt' orradalomban kisajátítottak (Ügy van! Ügy van!) és részben már oda is juttattak, amely ezeket a néprétegeket megerősítette és olyan óriási fejlődést idézett elő körülöttünk, hogyha mi ezt legalább valamennyire józanul, okosan nem követjük, nem igyekszünk egy helyes és józan agrárpolitikát és földreformot követni és nem erősítjük meg a mi népünket, hogy számban és erőben versenytársa tudjon lenni a körülöttünk lévő népeknek^ akkor egészen bizonyos, hogy a következő húsz-harminc vagy ötven esztendőben le fogunk maradni a népeknek ebben a gyilkos versenyében és akkor majd hiábavaló lesz minden és akkor hiába mondotta Macartney-nak Magyarországról szóló könyvében Fisher, az angol akadémia elnöke, hogy le fogjuk győzni a nehézségeiket; de ő is azt mondja, hogy a magyar nemzet ahhoz az erőhöz, amellyel ezeket a nehézségeket legyőzheti, csak földreformmal tud hozzájutni. Azt írja, hogy egyre több a meggyőződés Európában, hogy Magyarország agrárreform után fog a helyzet magaslatára emelkedni. Szó szerint így írja (olvassa): »Valóban vannak, akik azt tartják, hogy ennek a mélyebb problémának a megoldása csak egy magyar agrárreform után nyerhet végleges megoldást.« Amikor tehát Európában egyre jobban érik az a felfogás, hogy ennek a magyar nemzetnek vezető szerepe van itt a Dunamedencében, hogy ennek a magyar nemzetnek az a hivatása, hogy összekötő kapocs legyen a balkáni, és a keleti kis népek és a nyugat között és amikor ma már itt a Dunamedencében is kezdik felismerni ennek a kisebb Európát, a