Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-38

242 Az Országgyűlés képviselőházának $8, forgalom, bizonyítja, hogy igenis arányban állott a fogyasztási javak mennyisége a forgalombahozott bankjegyek mennyiségével és semmiféle konzekvenciája nem lett annak, hogy a bankjegyforgalom lényegesen emelkedett. Ha közelebbről megvizsgáljuk, hogy miből eredt ez a bankjegyforgalom-emelkedés, akkor mindnyájan méltóztatnak látni, hogy menynyire igaz ez az állításom. Először is megnagyobbodott a területünk, és a lakosság száma a visszacsatolt felvidéki és kárpátaljai területekkel. Ott beváltottuk a cseh koronát, adtunk helyette pengőt. Természetes, hogy egy nagyobb ország nagyobb bankjegyforgalommal kénytelen dolgozni, mint egy kisebb ország. Azt hiszem, itt már nem sokat kell magyarázni, ez világos, ez olyan körülmény, amely miatt a bankjegyforgalomnak —i hogy úgy mondjam — joga volt emelkedni. Másodszor itt van a jó áron értékesülő nagy termés, elsősorban a búzatermés, amelynek értékesítése szokatlan gyors ütemben megy végbe. Természetes, hogy ez is jelentős pénzeszközlök megmozdítását igényli, ami a Nemzeti Bank kimutatásában kifejezésre jut. Ez átmeneti jellegű, mert idővel, amint a termés értékesítése lebonyolódik, ez a bankjegymennyiség megint csökken, de viszont azután az új termés folytán megint emelkedik. Ez tehát egy állandóan hullámzó vonal. A harmadik körülmény pedig az ipari termelés nagymértékű fejlődése, előrehaladása. (Ügy van! jobb felől.) Természetes, hogy ha az ipar termelési volumenje nem egy, hanem tíz, akkor a tizet nem lehet ugyanannyi bankjegygyei lebonyolítani, mint az egyet. És itt látszik az arány. Ha tnézaüik, hogy milyen nagy foglalkoztatottság van raia a "magyar gazdasági élet minden területén, ha nézzük a megnagyobbodott területet, ha nézzük mind ezeket a körülményeket, akkor nagyon könnyen meg lehet érteni, hogy ia bankjegyforgalom ilyen színvonalon mozog. Azonkívül nem szabad még valamiről megfeledkezni: arról, hogy vannak ijedt emiberek, akik a zsebükben több bankjegyet kezdenek tartani, mint azelőtt, tehát tezaurálnak. Ennek azután a világon semmi értelme mintás, de ez tény. Ezek olyan bankjegyek, amelyek a Nemzeti Bank kimutatásában szerepelnek ugyan, de a gazdasági életben egyáltalában nincsenek. (Ügy van! Ügy van!) Ismétlem, értelme nincs, de hát így van. Egyébként rámutatok arra, hogy a bank jegyforgalom emelkedése neim is speciális magyar jelenség, ez megvan másutt is. Nálunk például 21% volt az emelkedés augusztusról szeptemiberre, Svájcban is 21% volt, Belgiumban 17, Hollandiában 17%. A nagyobb bankjegyforgalom tehát ne okozzon isenkinek aggodalmat. A fontos egy: a termelés zavartalan menete és fejlődése és az, hogy mindenki a maga helyén maradéktalanul teljesítse hiva tását... (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ezeket voltam bátor elmondani a költségvetéssel kapcsolatban. Most csak meg meg szeretném ismételni, hogy a kormány gazdasági politikájának három, főiránya van: az egyik a termelés^ zavartalan menetének (biztosítása, fokozása és ennek keretében a honvédség' korszerű felszerelése; (Elénk helyeslés a Ház minden oldalán.) a második: a föld birtokpolitika helyes és gyors végrehajtása; a harmaülése 1939 október 13-án, pénteken. dik: a Sizociálisi gondoskodás kiterjesztése és fejlesztése. (Helyeslés.) Ezek azok a kérdések, t amelyekben nem lehet különbség magyar és magyar között. (Ügy van! Úgy van!) Éppen ezért nagyon kérem a mélyen t. Házat, méltóztassék a költségvetést tárgyilagos bírálatnak alávetni és elfogadni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. — A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. Ház! Az ülést újból megnyitom. Napirend szerint következik a kishaszon bérletek alakításának és házhelyek szerzésének előmozdításáról és más földbirtokpolitikai rendelkezésekről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom.: 40. sz.) Szólásra következik János Áron képviselő úr, aki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást kapott. János Áron képviselő urat illeti a szó. János Áron: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nincs abban vita közöttünk itt a Házban, hogy a magyar földbirtokpolitika kérdése, a kapcsolatos mezőgazdasági és agrárkérdésekkel együtt a magyar nemzetnek valóban átfogó, legalapvetőbb központi problémája. Amikor én ebben a kérdésben felszólalásomhoz hozzákezdek, szem előtt tartom az előadó úrnak kitűnő előadása végén hozzánk intézett felhívását, amelyben arra kérte a Ház tagjait, hogy ezt a problémát ne pártszempontokbol kritizálják és fogják fel, hanem igyekezzenek felülemelkedni a pártszempontokon és mindenki adja oda ehhez a problémához, ennek a problémának megoldásához azt, amit a legjobbnak, a legmegfelelőbbnek tart. (Helyeslés jobb felől.) Magam is ehhez akarok tehát igazodni akkor, amikor már előre kijelentem, hogy teljes őszinteséggel és nyíltságai fogok beszélni, pártállásomra való tekintet nélkül, erről a kérdésről, (Helyeslés jobbfelől.) mert az a nézetem, hogy mindent el kell mondanunk és a hibákat is fel kell tárnunk, hiszen csak a hibák feltárásával láthatjuk meg a kellő orvosszereket. És amikor mi ezen az oldalon is azt állítjuk, hogy nem gondoljuk ezzel a törvényjavaslattal az egész problémának végleges megoldását, akkor volna egy kérésem a túloldalhoz is: lássák be, hogy nem szolgálja a közérdeket, de nem szolgálja a földbirtokpolitika érdekét sem az, ha olyan szempontokat tárunk fel és ha olyan igényeket ébresztünk fel a népben, amelyekről itt is, ott is mindenki tudja, hogy a föld helyesebb megoszlásánaik megoldásával ezeket nem tudjuk teljesíteni. (Eitner Ákos: A választás alatt a Mép. tette!) Teljes őszinteséggél fogok tehát beszélni, amint ezt tettem pártunk tárgyalásain és értekezletein is. Magam is azzal kezdem, hogy ennek a földbirtokpolitikai kérdésnek, a földbirtok helyesebb megoszlása kérdésének osaik egy átfogó megoldással tudunik olyan eredményt adni, amely eljuttatja ezt a problémát a megnyugváshoz és céljához. Most, amikor tisztelettel bejelentem, hogy a törvényjavaslatot elfogadom, egy kicsit úgy érzem, meg kell indokolnom, hogy nincs ellentét abban, ha ezt a törvényjavaslatot, amely elsősorban kishaszonbérletek alakításáról szól, elfogadom és ha azt mondom, hogy csak átfogó módon lehet ezt a problémát megoldani, mert az én állásfoglalásom, amellyel elfogadom a törvényjavaslatot, nemcsak azon a személyes momentu-