Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-38

Az országgyűlés képviselőházának 33. ülése 1Ú3Ú október 13-án, pénteken, 241 termelési ágak jövedelmezőségét blztosítanumk kell. Éppen ezért fenntartotta a kormány a búza­értékesítés rendjét az 1939/40. évre is és az igen nagy tenmési ellenére biztosította a 20 pengős búzaárat, amely a világpiaci árnál lényegesen magasabb és amelynek fenntartása, mint mél­tóztatnak tudni, tekintélyes áldozattal jár. Hogy ezeket az áldozatokat el tudtuk viselni, illetőleg, hogy az áldozatokat esökkeriten>i tud­tuk 'bizonyos mértékben, azt olas,z és német kereskedelmi megállapodásainiknaik kötszönhet­jük, mert ezek nélkül nem tudtuk volna fenn­tartani ezt az ármívót. Azt hiszem, be méltóz­tatnak látni, hogy ez esak kisegítő eszköz le­het és nem lehet közpénzből állandóan ráfi­zetnünk a búzatermelésre. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Át kell állítanunk ter­melésünket. Ez irányban a .kormány már meg­tette volna az intézkedéseiket, de ezekben az időkben igazán nem lehet ilyen intézkedéseket nyugodt atmoszférában és higgadtan letár­gyalni és még kevésbbé lehet nyugodtan vég­rehajtani. (Ügy van!) Csak jelezni kívánoan, hgoy termelésünket át kell állítanunk, külö­nösen az állattenyésztés fejlesztésére, a tatoar­mányíféleségek, a kukorica és az ipari növé­nyek termelése irányában. Ezek sóikkal jobban exportálhatók ós termelésük nem jár olyan veszteségekkel, mint a búzatermelés. Egyébként, ha a mezőgazdaság helyzetét tekintjük, megállapíthatjuk, hogy annak hely­zete valóban javult. Így 1938/39-hen (Halljuk! Halljuk!) a mezőgazdaság pénzbevétele 12%!-kal volt magasaíbb, mint egy esztendővel korábban és az agrárolló az idei év júliusá­ban 18%-os volt a tavalyi 22% i-ossal szemben, tehát összébb csukódott. T. Ház! Ipari termelésünk tekintetében szintén emelkedésről számolhatunk már be, mert a termelési javak produkciója a második évnegyed'ben a tavalyi második évnegyeddel szemben 15%-kai, a fogyasztási javak produk­ciója ugyanezt a két periódust hasonlítva össze 26%-kal emelkedett, a foglalkoztatott munkások száma pedig 1938 júniusában 702.000 és 1939 június végén 769.000 volt. Persze az a körülmény, hogy az ipar jelentősen fejlődött, nem jelenti azt, hogy ne várnának még igen nagy feladatok az iparra, amelyet teljesítenie kell. Lényegesen kell még fejlesztenünk ipa­runkat, mert még mindig vannak olyan cik­keink, olyan terményeink, amelyeket nyers állapotban exportálunk, (Czermann Antal: A bauxit!) bár jobban tudnánk azokat kikészí­tett állapotban exportálni. Nem szabad meg­feledkeznünk arról sem, hogy a mi népsűrű­ségünk mellett egyedül a mezőgazdaság a la­kosság szaporodását nem tudja felszívni. (Ügy van! Ügy van!) Itt tehát erőteljes ipa­rosodásra van szükség. (Czermann Antal: A vidékre kell kivinni! Decentralizáció kell! — Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) T. Ház! A termelés fokozása s a termelési apparátus növelése természetesen igen nagy feladatok elé állítja hitelszervezetünket. Ez a hitelszervezet eddig teljesítőképesnek és ellen­állóképesnek mutatkozott. Kernelem, hogjr a jövőben is teljesíti hivatását és a gondozásra bízott tőkék biztonsága mellett a nemzeti ter­melés jogos hiteligényeit ki fogja elégíteni. Ebiből a szempontból azonban az objektivitás kedvéért meg kell mondanom, hogy a legfon­tosabb a belső tőkeképződés, mert ha ez nincs meg', akkor a hitelszervezet sem tud megfe­lelő mértékben rendelkezésre állni. Jelentkez­zék az a tőkeképződés életbiztosítási díjtarta­lék formájában vagy takarékbetét formájá­ban, — ezeket teljesen azonosnak veszem — mind a kettő a magyar tőkeképződést jelzi. Mindenesetre szükséges, hogy ezt minden erő­vei előmozdítsuk és megvédjük különösen a kisbetétesek érdekeit. Itt meg kell állnom, mélyen t. Ház. Az elmúlt másfél esztendő alatt négy olyan ese­mény történt, — nem ismétlem meg, melyek azok — amelyeknek mindegyike rendkívül erős nemzetközi feszültséggel járt és természe­tesen nyugtalanságot idézett elő a közönség körélben. Ez visszatükröződött a betétállomány alakulásában is. Mindegyik alkalommal volt betételvonás. Mindüárt meg kell azonban mon­danom először is azt, hogy ez sohasem öltött veszélyes méreteket és másodszor, hogy át­meneti volt, mert amint a feszültség elmúlt, a betevők belátták, hogy egészen felesleges volt pénzüket kivenni a takarékból és megint szépen visszavitték, úgyhogy ezek a betetel­vonások minden egyes alkalommal pótlódtak, csak természetesen a negyedik alkalommal, a mostani háború kitörésével kapcsolatban még nem, ami magától értetődik, mert azóta meg túlrövid idő telt el. De ezzel kapcsolatban is örömmel regisztrálom, hogy máris látszik ez a folyamat és a betétállomány máris emel­kedik. Látszik tehát, hogy az a nyugtalanság, amely a német-lengyel-francia-angol háború kitörésével kapcsolatban elfogta az embereket, csillapulóban van és megint kezd visszatérni a normális helyzet ezen a vonalon. A kormány a tőkeképződés előmozdítására a leghatásosabb eszköznek tartja a pénzérték állandóságának biztosítását. (Helyeslés.) Pén­zünk vásárlóerejét eddig is megőriztük és a jövőben is meg fogjuk őrizni. (Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) A mai rendkívüli körülmények között fokozott érdekek fűződnek nemcsak pénzoldalról, hanem szociális oldaL ról is ahhoz, hogy az elsőrendű életszükséglet! cikkek árszínvonala változatlan maradjon. (Helyeslés.) Ezért a kormány az árellenőrzés rendszerét még jobban kiépítette és a legfon­tosabb mezőgazdasági termékek, valamint az összes közszükségleti iparcikkek árának eme­lését eltiltotta. Természetes, — és ezt meg kell mondanom — hogy a háború folytán a kül­földi nyersanyagok ára számottevően emelke­dett és természetes, hogy ennek kihatásait tel­jes mértékben nem' lehet eliminálni a magyar árszínvonal tekintetében. Természetes, hogy a külföldi nyersanyagból készült áru esetleg megdrágulhat, azonban kijelenthetem: a kor­mánynak az a törekvése, hogy ezek a külföldi áremelkedések minél kevésbbé érvényesüljenek a magyar árszínvonalban. (Helyeslés.) T. Ház! Az árszínvonalra természetesen a bankjegyforgalom magasságának is lehet ha­tása akkor, ha a forgalomban lévő bankjegyek mennyisége nincs arányban a forgalomban lévő fogyasztási javak mennyiségével. Nem ki­zárólag az aranyfedezet adja meg tehát a ha­tárt, hanem a forgalomban lévő bankjegyek mennyisége és a forgalomban lévő javak mennyisége közötti egyensúly is. (Élénk he­lyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Bármelyik oldalról bomlik meg ez az arány, akár az áru oldalán úgy, hogy kevés az áru, vagy sok az áru, akár a bankjegyforgalom ol­dalán, hogy sok a bankjegy, vagy kevés a bankjegy, a gazdasági életre minden körülmé­nyek között súlyos visszahatás következik be. Hogy nálunk nem okozott bajt a bankjegy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom