Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-38

240 Az országgyűlés képviselőházának 38. ülése 1939 október 13-án, pénteken. hézségekbe ütközik, a másik pedig az, hogy azoknak az áruknak a kivitele is nehézségekbe ütközik, amelyeket éppen azért exportálunk, hogy az előbb említett nyersanyagokat és félgyártmányokat meg tudjuk venni, hogy az ehhez szükséges pénzeszközök rendelkezésünkre álljanak. Ezeket az igen nagy nehézségeket még fokozza az, hogy nyersanyag- és félgyártmányimportszükségletünk) az utóbbi időben természetszerűen még emelkedett. Elmélkedett először is azért, mert ma — hála Istennek — nagyobb fogyasztóterület tartozik Magyarországhoz. Emelkedett azután ez az importszükséglet a nemzeti beruházási programm végrehajtásával kapcsolatban, és emelkedett az általános foglalkoztatottság folytán, mert a belső fogyasztás maga is, relatíve emelkedett, nemcsak a terület megnagyobbodása folytán, hanem azonfelül az egy fejre eső Ifogyasztás tekintetében is. Mindez pedig nyersanyag- és félgyártmány-importot tesz szükségessé. Hála Istennek be kell számolnom arról is, — noha feleslegesen — ami mindannyiunk szívét örömmel tölti el, hogy a visszatért területek kincsei viszont a behozatal csökkentése irányában hatnak, gondolokl elsősorban a fára, sóra, vasércre. Végeredményben azonban az importszükséglet emelkedett. Ez már látszik nyolc havi kereskedelmi mérlegünkön is, amelyben a nyersanyag- és félgyártmány-import 175 milliót tesz ki a tavalyi 147 millióval szemben. Vannak azután körülmények, amelyek exportunkra hatnak csökkentőén: éppen a nagyob terület és a nagyobb fogyasztás következtében. Elvégre ha a belföldi gyáros és kereskedő könnyen eladja itthon az áruját és nem kell az egyébként is nagyon komplikált exporttal bajlódnia, elad belföldön annyit, amennyit tud és kevesebb marad exportra. Ez kétségkívül csökkentőén hat az export irányában- Tehát mindezek a tényezők kedvezőtlen irányban hatnak és az utóbbi időkben, az utóbbi hónapokban tapasztaltuk is ezt a kedvezőtlen irányú eltolódást. A nyersanyagokkal rendelkező országokba irányuló kivitelünk csökkent és behozatalunk növekedett. Hála a Nemzeti Bank elnöke és elődje előrelátó politikájának, a Nemzeti Bank jelentős tartalékokat gyüjtütt és ezekből a jelentős tartalékokból átmenetileg könnyen tudtuk fedezni ezeket a hiányokat, de azért ez nem jelenti azt, mólyen t. Ház, hogy ennek a kedvezőtlen irányú eltolódásnak ne kellene véget vetni. (Ügy van! Ügy van!) Nem bízhatjuk magunkat tartalékainkra, noha azok még hoszszabb időre elegendők lennének, hiszen minél kevésbbé nyúlunk hozzá a tartalékokhoz, annál hosszabb időre lesznek elegendők. Nekünk tehát minden intézkedést meg kell tennünk ós meg is történik minden intézkedés abban az irányban, hogy ez a kedvezőtlen irányú eltolódás megszűnjék. (Helyeslés.) Ez nem megy nagy erőfeszítések nélkül s komoly intézkedéseket kíván, amelyeket nem akarok most itt részletezni, hiszen a részletintézikedések egész sorozatát adták ki a gazdiasági miniszter urak, amelyek mind azt célozták, hogy e kedvezőtlen irányú eltolódás megszűntével közgazdaságunk visszabillenjen a maga kiegyenlített helyzetébe. Arra is indíttatva éreztem magam, hogy javaslatot tegyek a minisztertanácsnak és javaslatom elfogadást is nyert, hogy a tengeri szállításnál a háborús veszélyből eredő rizikót a kormány inkább vállalja magára, csakhogy az ország nyersanyagellátását biztosítsuk.' (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán.) Természetesen új lehetőségek is adódnak, amelyeket ki kell használni ós minden erővel fokoznunk kell exportunkat, hogy előteremthessük a múlhatatlanul szükséges nyersanyagokat, viszont el kell nyomnunk minden felesleges importot. (Helyeslés.) Nem állhatunk meg azonban azon a ponton, mélyen t. Ház, hogy az ország határain ki- és bemenő forgalomnál fogjuk meg a kérdést, hanem itt bent az országban is ellenőriznünk és irányítanunk kell a nyersanyaggazdálkodást. (Helyeslés.) A behozott nyersanyagokkal, amelyeiket nagy nehézségek árán szerzünk meg, okosan kell gazdálkodnunk és az itthon rendelkezésre álló nyersanyagok felhasználását sem szabad teljesen szabadjára engednünk. Csak elsőrangú szükségleti cikkekre lehet komoly értékű nyersanyagokat felhasználni, vagy pedig olyan cikkekre, amelyeket exportálni tudunk és ezzel újból nyersanyagot tudunk szerezni. Ez a két eset van, ennél többet a jelenlegi viszonyok között nem szabad megengednünk. De fokoznunk kell a hazai nyersanyagok termelését és felhasználását is, így például a gyapjú, len, selyem, az olajos magvakból nyert növényi olajok jobb felhasználását stb. Nem akarok ezekre a részletekre kitérni, hiszen az illetékes miniszter urak az egyes tárcáknál majd kitérnek erre, én csak jelzem magát a problémát s annak irányát. Röviden: tervszerű nyersanyaggazdálkodásra van szükség és ezt meg kell valósítanunk. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) T, Ház! Tudom, hogy az ilyen tervszerű nyersanyaggazdálikodás nagyon mély beavatkozást jelent a gazdasági életbe, de ez egyrészt elkerüllbetetlen, másrészről ha végig méltóztatnak tekinteni Európa országain és különösen a semleges országokon, akkor azt méltóztatnak látni, hogy a semleges országok sokkal messzebb mentek és sokkal súlyosabb intézik édeseket tettek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Az elmondottakból azt hiszem világosan kitűnik, hogy a nyersanyagellátás kérdése elsősorban termelési kérdés. Egyfelől annyiban, hogy a belföldi nyersanyagokat fokozottabb mértékben használjuk fel és fokozottabban termeljük belföldöm, másfelől pedig, hogy fokozottabb mértékben termeljünk exportcikkeket, amelyeket kint el tudunk adni. Minél többet termeljünk, hogy legyen mit kivinni' és annak árából, amit kiviszünk, legyen megint mit behozni. (Helyeslés.) En a kivitelt nem tekintem öncélnak, nemcsak a devízaiszerzés vezet bennünket, amikor a kivitelt forszírozni akarjuk, hanem az a szempont, hogy a szükséges nyersanyagok minden körülmények között az ország rendelkezésére álljanak. (Helyeslés és taps.) A termelés fokozásában is bizonyos tervszerűsjéginek kell azonban érvényesülnie, mégpedig azért, mert nem elég, ha többet termelünk, az is szükséges, hogy olyat termeljünk, amit jó áron el is lehet adni. (Helyeslés.) Nem búza termelésünket kell tehát fokoznunk, amelynek exportiára, mint ahogy rátérek még, tekintélyes ráfizetésünk van, hanem egyéb terményeink termelését kell fokozni, amelyek nem járnak ilyen nagy ráfizetéssel. E mellett elismerem azt is, hogy az egyes