Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-37
226 Az országgyűlés képviselőházának 87. vezetés mellett tudta megállni a helyét. Félő, hogy ha önállósítják, nehezen állja meg a helyét az új életben. (Tóth János: Magyar emberek mind! Hogy lehet lekicsinyelni egyik magyar embernek a másik magyar embert 1 ? — Szöllősi Jenő: Fél a független kispolgártól!) Számolnunk kell a földbirtokreform miatt évemként esetleg állását vesztő 40—50 gazdatiszttel is. (Tóth János: Lelhetnek gazdasági előadók!) Ezekről a törvényjavaslat egyáltalán nem intézkedik, pedig az ő elhelyezkedésüket is meg kellene valahogyan oldani. Ezt a kérdést talán meg lehetne oldani olyanfélekép, hogy az új földbirtokreform végrehajtása során szükségelt újabb állásokba elhelyezzük vagy pedig egy-egy nekik megfelelő, valamivel nagyobb bérlethez juttatjuk őket. (Bodor Márton: Ott vannak a gazdasági szakiskolák!) Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat az indokolás szerint 1/5 millió holdat kíván igénybe venni, ez az igénybevétel azonban évi százezer holdat számítva, 15 esztendő alatt történik meg, ezalatt a 15 esztendő alatt a tulajdonos állandóan fenyegetve van azzal, hogy mikor kerül rá a sor. (Bodor Márton: Ne keserítsük el őket!) Ezalatt az idő alatt a törvényjavaslattal összefüggő sokféle körülmény fogja befolyásolni a gazdákat, (Tóth János: Azért kell előbb megoldani, mentől gyorsabban!) A gazdálkodás meg fog drágulni, mert a törvényjavaslatnak vannak olyan rendelkezései, amelyekben a több cselédet tartó, a nagyobb intenzivitással dolgozó, a belterjesebb gazdálkodás javárra százalékos engedményeket tesz. Szükséges tehát, hogy a mezőgazdaság jövedelmezősége fokozottabb legyen, de egyúttal szükséges az is, hogy a fokozottabb tevékenységből és a fokozottabb gazdálkodás által belterjesebbé vált mezőgazdaságokból származó többtermelés értékesíthető legyen. Itt az értékesítésbe esetleg az irányítószerveknek is bele kell nyúlniok, és szükséges, hogy olyan állapotot teremtsenek, hogy a nagyobb rezsivel dolgozó belterjesebb gazdálkodás is megtalálja számításait. T. Ház! Azokat a birtokokat, amelyeket egyáltalán nem művelnek, egész terjedelmükben igénybe kell vennni, mert a földeknek műveletlenül hagyása által csak a nemzeti vagyon csökken, ezt pedig tűrni nem lehet. Ott, ahol erre szükség van, egész terjedelmükben igénybe kell venni a bankok és hasonló vállalatok ingatlanait, az idegen állampolgárok ingatlanait, továbbá azokét, akik az év legnagyobb részében nem laknak az ország területén, (Bodor Márton: És a hitbizományokkal mi lesz?) mert ha csak ilyen tessék-lássék módon kapcsolódnak össze a földdel, nem igen jelenti a birtok és a föld egyúttal a haza fogalmát is. Azoknál, akik nem foglalkoznak hivatásszerűen a mezőgazdasággal, nagyobb százalékban venném igénybe a birtokukat, mint azokét, akik mezőgazdasággal hivatásszerűen foglalkoznak. Ezzel ellentétben kedvezményeket kellene biztosítani azoknak a gazdaságoknak, amelyek országos viszonylatban, akár állattenyésztés, akár növénytermelés révén isitűnnek. (Tóth János: Minden zsidó mintagazdaságot rendez be akkor!) mert közérdek, hogy ezek intenzívebb munkájukat továbbra is folytathassák és nemzetgazdasági működését továbbra is ebben a mértékben fejtheti ki. (Tóth János: Még rizst is termelnének!) Elnök: Kérem Tóth képviselő urat, méltózülése 1939 október 12-én. csütörtökön. tassék az állandó közbeszólásoktól tartózkodni! Eégi parlamenti szokás, hogy az elsőízben felszólaló képviselő urakat nem szokták zavarni felszólalásuk során. Kérném, méltóztassék magát ehhez tartani. Thassy Kristóf: T. Ház! Lehetőleg ott kell előbb segíteni, ahol sűrűbb a lakosság és a népesség, másrészt ott, ahol légkönnyebben áll birtok rendelkezésre. Az igénybevételnek elsősorban — és amennyiben lehetséges — a. tulajdonos elgondolása és javaslatai szerint kellene történnie és pedig olyanformán, hogy az a gazdálkodás rovására ne mehessen, hogy a gazdasági egység lehetőleg továbbra is fennmaradhasson. Áll ez különösen azokra a birtokokra, amelyek több község határában feküsznek és esetleg így képeznek egységes gazdaságot. Az Alföld néptelenebb területein szaporítani kellene telepítésekkel a községek számát, ezzel szemben a Dunántúlon a sűrűn, egymásmelleit fekvő, majdnem egybeépített községeket már csak anyagi szempontból is egyesíteni kellene, mert ez olcsóbbá teszi a közigazgatást. T. Ház! A íföldmívelésügyi miniszternek necsak joga legyen az elővásárláshoz, hanem ott, ahol nem áll elegendő birtok a rendelkezésére, egyenesen kötelessége is legyen az eladásra kerülő birtokokat felvásárolni és birtokpolitikai célokra felhasználni. (Helyeslés balfelől.) Akinek föld jutott, akár Örökség, akár ajándék útján, az úgy bánjék azzal a földdel, hogy az a föld a nemzet testének egy része, azt szeresse, tisztességesen művelje és igyekezzék éjt-napot egybevetve azon a birtokon olyan munkát kifejteni, hogy minden tekintetben a többtermelésen dolgozzék és azt segítse elő. Attól, aki ennek nem felel meg, aki a birtokát elhanyagolja, azt nem szorgalommal, szakértelemmel és tudással műveli, még a juttatott földet is el kell venni, mert az nem érdemli meg, hogy az ország egy bizonyos részének tulajdonosa legyen. Nem osztozom teljesen a javaslatnak a részesföldmívelésre vonatkozó felfogásában, mert nem minden terményt lehet részesmívelés útján termelni. A gabonaneműeket például, legalább is mifelénk, nem szokás részesmíveléssel termelni. Azok az egyének, akik részesmíivéléssel foglalkoznak, a legszegényebb társadalmi osztályokból származnak, akiknek nincsen meg az anyagi erejük ahhoz, hogy nagyobb részesmívelésre is berendezkedhessenek. A részesmívelésnél is igen nagy ellenőrzésre van szükség a munkálatok elvégzésénél és a betakarításnál. A részesmívelés is csak akkor lesz megfelelő, ha az illető intenzíven, szorgalmasan ós szakértelemmel foglalkozik vele. Amennyiben bizonyos esetekben mégis szükség volna ezekre a részesbirtokokra, akkor elsősorban azokban helyezném el a munka nélkül maradt mezőgazdasági cselédséget, mert így a mezőgazdasági cselédség talán olyan helyen is megtalálja a megélhetését, ahol a telepítési akcióban nem akar résztvenni. T. Ház! Szólnom kell még a házhelyek alakításáról is. Szerintem lehetővé kell tenni, — mint ahogyan a javaslatban is benne van — hogy minden községben a birtok nagyságára való tekintet nélkül igénybe lehessen venni a házhelyeket, mégpedig akár készpénzfizetés mellett, akár tartozás útján, mert minden magyar állampolgárnak kell hogy joga legyen ahhoz, hogy saját házában lakhassék és elmondhassa, hogy: Ez az én házam, ez az én I váram. Nemzeti szempontból is nagy szükség
