Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-37

Az országgyűlés képviselőházának 37. ülése 1939 október 12-én. csütörtökön. 217 nül figyelembe kellene venni a családalapítási szempontot is. Egészségügyi szempontból is figyelembe kell venni, kik azok, akik családalapításra és a faj fenntartására igazán alkalmasak, kik képesek erre, kikben van meg a szándék arra, hogy magyar családot alapítsanak és kik azok, akik azokat a feladatokat, amelyek ebben a körben reájuk várnak, teljesíteni képesek is. (Helyeslés. — Palló Imre: Ezért követeljük az egészet!) Azt hiszem, igen t. Képviselőház, nem kell kiemelnem azt, hogy a Felvidék ennek a javaslatnak — hogy úgy mondjam — hatásköréből többé-kevésbbé kiesik, mert hiszen ott megtörtént a cseh földreform végrehajtása és annak reparációja folyamatban van. Szükségesnek tartanék tehát egy olyan pontot felvenni ebbe a törvényjavaslatba, — és fenntartom magamnak a jogot arra, hogy ilyen módosítást elő is terjesszek a részletes tárgyalás alkalmával (Halljuk!, Hall juh! balfelői.) — hogy a felvidéki földreform végrehajtása következtében ennek a törvénynek a hatálya a Felvidékre majd nem terjed ki, csak bizonyos kivételes esetekben. (Mozgás a baloldalon.) Amit még mondani akarok, az az, hogy a törvényjnvaslat betűje ugyan bizonyos határozott előírásokat tartalmaz, amelyekről vitatkozhatunk, szelleme azonban, azt hiszem, mindnyájunknak meg fog felelni, különösen akkor, ha a végrehajtás során megfelelő őrhelyeken állunk és ha a végrehajtás során támogatást adunk annak n kormánynak, amely ezzel foglalkozik. Feltétlenül szükségesnek tartom általános gazdasági szempontból és a szociális megnyugvás szempontjából a végrehajtás tempójának nagymérvű fokozását. Annak a bizonytalanságnak fenntartása és fennmaradásíi. amelyet ennek a kérdésnek és általában a földbirtokpolitikai problémáknak területén találunk, mind a gazdasági, mind a szociális életben, semmi körülmények közt sem lehetséges. Ezért tehát teljes megoldásokra kell törekednünk és ennek a törvénynek a végrehajtásánál erősen fokoznunk kell a tempót. A magam részéről a legnagyobb örömmel fogadom el ezt a törvényjavaslatot, azért, mert benne — minden más vélemény ellenére — komoly elhatározásokat látok arra, hogy a nagy cél felé haladjunk. (Zaj a baloldalon és a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások balfelői: Csak óhajt! — Szakáts Pál: Garancia van arra, hogy meglesz!) Éppen ezért pártom nevében a javaslatot elfogadom és kérem a t. Képviselőház minden tagját, hogy ennek a nagy gondolatnak, a magyar mezőgazda ságuaki a magyar föld népének és az új Magyarország kiépítésének szolgálatába álljon, tekintet nélkül pártra, politikai állásfoglalásra, mert itt most nem politikai taktikáról van szó, hanem ez az új Magyarország megépítésének a kérdése, (Ügy van! Úgy van! Taps és éljenzés a jobboldalon és a középen. — A szé>nokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Kovách Gyula jegyző: Szeder Ferenc! Elnök: Szeder Ferenc képviselő urat illeti a szó. Szeder Ferenc: T. Ház! Az a felszólítás, amelyet a képviselő úr felszólalása befejeztével hozzánk intézett, túlságosan sok indokot nem talál, mert mi is, akik ezen az oldalon kritika tárgyává tesszük a törvényjavaslatot. valamennyien, kivétel nélkül, vagyunk olyan szeretettel az ország népe, az ország dolgozó munkássága és polgársága, az ország jövőbeli fejlődése iránt, mint akármelyik oldalon ülő képviselőtársunk, akik ezt a javaslatot, ha kritika után is, védelmükbe veszik. (Papp József: Muszáj nekik megszavazni!) Mi ismerjük ezt a kérdést, hosszú évtizedeken keresztül tüzetesen foglalkoztunk vele. Már az a körülmény is, hogy a magyar parasztság képviseletében jelentünk itt meg, (Ügy van! balfelői.) nem egy-két nehéz, keserves választási küzdelem után, kötelez bennünket, hogy foglalkozzunk ezekkel a kérdésekkel. Nekem is mélységes meggyőződésem, hogy amíg az ország jól felfogott érdekében a földkérdés a magyar parasztság érdekének megfelelő megoldást nem nyer, addig ez lesz a magyar politikai élet tengelye. Nem lehet ezt levenni a napirendről, addig, amíg megoldást nem nyer, mint ahogy vélték az 1920 : XXXVI. te. után, vagy mint ahogy vélték azok után a földreformpolitikai intézkedések után, amelyeket azzal a törvénnyel kapcsolatban tettek. (Ügy van! Ügy van! balfelői.) A múlt tanukága int bennünket minderre, amely idekényszeríti most ezt a törvényjavaslatot is a törvényhozás színe elé, amely — mint a miniszterelnök úr mondotta ~— a folyamatos földbirtokpolitikának -A kifejezője. Ha az ember felidézi mindazokat a politikai törekvéseket, amelyek a magyar földbirtokreform körül évtizedeken keresztül lezajlottak, csak fájdalommal töltheti el. Mindezek a politikai törekvések, harcok és küzdelmek a földbirtokpolitikai kérdés és Magyarország népének jól felfogott érdekében vesztett küzdelmek és meddő harcok voltak. (Ügy van! a baloldalon.) Aki a régi politikai küzdelmekben IQ résztvett, önkéntelenül is visszaemlékezik mindazokra a harcokra, amelyek ezek körül a kérdések körül lezajlottak. 1848 megoldja a telkes jobbágyok problémáit, de marad egy társadalmi réteg a telkes jobbágyságon kívül, amelynek sem háza, sem telke, egy talpalatnyi területe sincs. Amíg a munkafolyamatban ez a réteg el tud helyezkedni, úgy, hogy megfelelő módon fenn tudja tartani magát és családját, addig nem jelentkezik feszítőerőként a társadalomban, de amikor a társadalmi és gazdasági élet fejlődésével, a munkamenet fejlődésével lassankint köréje tornyosulnak az élet nehézségei, akkor jelentkeznek e réteg tagjai és feszítik azt a keretet, amelyet 1848 a földbirtokpolitikai problémák körül megteremtett. A kilencvenes években jelentkezik először a parasztság nagymérvű megmozdulása, éppen annak a nyomorúságos helyzetnek következtében, amely Magyarországon a földbirtok kérdésével összefüggően alakult ki. Amíg egyrészt szaporodik a mezőgazdasági proletárság száma, másrészt a gépesített munkaeszközök kiszorítják a munkából, megszűnnek azok a munkálatok is, amelyek az árvízvédelemmel kapcsolatosak voltak, ennek következtében alig máradhatott volna más hátra, mint hozzányúlni a nem természetes módon, nem takarékoskodással és szorgalommal kialakult nagybirtokrendszerhez. Az embernek sokszor szinte megáll az esze, amikor látja azt a küzdelmet, amelyet a magyar iparasztság, ennek az országnak legértékesebb rétege folytat önmagáért és amelyben szemben találja magát közigazgatással és államhatalommal egyaránt. Amikor a törvényhozás a parasztság moz-