Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-37
218 Az országgyűlés képviselőházának 37. golódására nem talál más orvosszert, mint hogy megalkotja az 1898:11. tc.-t, Üj jogrendszert akar kialakítani a parasztság munkaviszonyainak szabályozása körül és azt hiszi, hogy ezzel a törvényalkotással megszabadult nagy tehertételtől. A parasztságot illetőleg illúzióban él az egész nemzet, a függetlenségi párt, a liberális párt, a néppárt, vagy akármelyik más politikai párt egyaránt. A közjogi harcokban élik ki önmagukat és erejüket, de nem látják meg azt a belső szociális feszültséget, amelyet a parasztság proletárosodása jelent. Ha az ember végienézi a képviselőház akkori naplóit, amelyekben a parasztságról, a proletárságról van szó, látja, hogy a törvényhozás minden egyes pártja, amelyeket közjogi kérdések választanak el egymástól, egységesek abban a felfogásban, hogy ezt a nroblémát csak közigazgatási úton lehet megoldani. (Malasits Géza: Csak szuronnyal!) Nem szerves gazdasági és szociális . politikát inaugurálnak, hanem kezdik azon a törvényalkotáson, amely az 1898:11. tc.-kel született meg és folytatják azokkal a jogalkotásokkal, t amelyek megalkotásukkor is idejüket múlták, szabályozzák a mezőgazdasági munkások, kubikusok és egyéb társadalmi rétegek jogviszonyai szabályozását, amely rétegek gyujtóanyagai voltak a parasztság általános megmozdulásának. "Úgy vélvén, hogy ezek jogviszonyainak szabályozásával elintézik a magyar parasztság nagy problémáit. T. Képviselőház!Az egész magyar társadalom illúzióban' élt a parasztság kérdését illetően. Csak néhol-néhol hangzott fel egy-egy komoly hang. Beksics Gusztáv volt a leghangosabb képviselője annak a gondolatnak, amely földbirtokpolitikai változtatásokat akart létrehozni és ezzel akarta a magyar parasztság problémáját gyökerében megfogni. Szent-Ivány képviselő úr most felszólalása kapcsán említette, hogy a marxistáik vitatkoznak a földbirtokpolitikai problémák körül a tekintetben, vájjon többet, vagy kevesebbet termel-e a kisbirtok és amint mondotta, a marxisták eeyik szárnya azt állítja, hogy a kisbirtok többet termel, a másik szárnya pedig azt állítja, hogy kevesebbet. Én a marxisták ama szárnyához tartozom, amely minden tekintetben a kisbirtokot részesíti előnyben a nagybirtokkal szemben és mindjárt megmondom, hogy én ezt a felfogásomat elsősorban Beksics Gusztáv munkáiból merítettem. Beksics Gusztáv köztudomás szerint nem volt marxista, hanem a legmagyarabb, legsovénebb politikus volt, (Egy hang a jobboldalon: Az akkor volt!)'-— akkor volt — és Beksics Gusztáv, aki magyar nemzeti szempontból elemezte mindig a földbirtokpolitikai kérdéseket, »A magyar faj terjeszkedése és nemzeti konszolidációnk« című könyvében ezekről a kérdésekről a következőket mondotta (olvassa): »Egyáltalán egészségtelen állapot az, hogy az Összes földbirtokok 34-56%-a korlátolt forgalmú és csak 65-44% ; tartozik a szabadforgalmú kategóriába. Még hallatlanabb és szinte hihetetlen állapot, hogy 20 millió hold szántóföldnek közel 37%-a szabad föld, amenynyiben a szabadforgalmú birtokrendszerbe tartozik, ellenben több mint 63%-a a korlátolt forgalom bilincseit viseli. Ha Magyarországot tisztán a magyar faj lakná, akkor is nagy baj volna ez, amelyet orvosolni kell. Nincs sehol a világon példa — folytatja — az egy Poroszországot kivéve, a földbirtok oly eloszlására és oly óriási uradalmi területekre, mint Maülése 19B9 október 12-én. csütörtöliön. gyarországon. A hitbizományi birtokok 1869. évben még csak 463.000 holdat tettek ki, 1885. évben 2,368.000 katasztrális holdra emelkedtek. (Malasits Géza: így tüntették ki a Habsburgok a lakájokat!) Az egyházi birtokok 1,288.000-ről 2,368.000-re szöktek fel. Mennyivel szerencsésebb viszonyoknak örvend bármely más nyugati állam. Franciaországról nem is szükséges megemlékeznem, ahol a szabadforgalmú birtok meghaladja a 85%^-ot. De, magában Poroszországban, amely vezérszerepet visz az agrárizmus és a hitbizományok terén, több mint 77% szabadforgalmú és mégis Poroszországban harc folyik a hitbizományok ellen, amelyek pedig 3-10%-át képezik az összes területeknek. Maga a hivatalos publicisztika, a porosz statisztikai hivatal igazgatójával az élén, háborút visel a hitbizományok ellen«. Beksics Gusztáv, aki, ismétlem, a legsovénebb magyar politikusok egyike volt, nemzeti, népi szempontból a kisbirtok mellett foglalt állást a nagy kötött birtokokkal, a hitbizományokkal szemben. Egyébként ezt a gondolatot képviselte (Oláh György: Marxot olvassa!) — azt is olvastam, ön bizonyára nem olvasta — (Oláh György: Én egy kicsit többet is olvastam! — Malasits Géza: Azok beszélnek Marxról, akik egy betűjét sem ismerik!) ebben a vitában Eckhardt Tibor képviselőtársam is, aki említette, hogy a népi terjeszkedés útjában álló hitbizományokat vigyék át az erdős területekre és a szántóföldeken, a Dunántúlon és az Alföldön, tehát a mai hitbizományokon pedig népi és nemzeti szempontból telepítsék le a magyar parasztságot. És nagyon érdekes, számomra ebben a vitában dlöntő módon szólott már Beksics abban az időben, amikor azt mondotta (olvassa): »A földbirtokkérdés tehát helyesen és nemzeti érdekeinknek megfelelően nem oldható meg másképpen, csak úgy, hogy parasztságunk, mint tulajdonos terjeszkedhessek a földbirtokán«. (Tóth János: Világosan látta!) De tovább is ment. A könyve tragikus jóslatokkal van telítve. Megállapította, hogy ha nem úgy lesz, mint ahogyan ő kirajzolgatta a magyar nép terjeszkedését ebben a könyvében, — egyrészt 30 millió magyarról beszélt Rákosi Jenő, másrészt pedig itt a kötött hitbizományok útját állják a magyar nép terjeszkedésének — akkor »Magyarország térképe a következő félszázad alatt vagy ilyenné lesz, vagy nem leend konszolidált Magyarország és magyar nemzeti állam.« Tragikusnak látja t az ember a helyzetet, amikor idézi ezeket a néhány évtized előtti írásokat. Érzem, tudom és mélységes meggyőződéssel vallom, hogy a magyar nép tragédiája szorosan összefügg a földbirtok egészségtelen, aránytalan és igazságtalan megoszlásával. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A háború előtt, amikor a problémák már egész sűrűségükben jelentkeztek, akkor a helyett, hogy megfelelő koncepcióval hozzányúltak volna a nagybirtokrendszerhez, módot adtak a parasztságnak arra, hogy tetszései szerint kivándoroljon. Ennek következtében százezrével váncforoltak ki az emberek évenkint az országból. Volt idő, amikor 250.000 ember fogott vándorbotot, eltávozott Amerikába és ott értékesítette munkaerejét. Ha nem jött volna a háború és nem jöttek volna a háború utáni idők, akkor annak ellenére, hogy itt volt ez a feszítő társadalmi probléma, a földkérdés talán még mindig nem került volna napirendre. A háború azonban felvetette a kérdést és ma már sokkal inkább