Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-36

Az országgyűlés képviselőházának 36. ezek bedűlés-, szilánk- és gázbiztos óvóhelyékké vannak berendezve. Bár a honvédelmi törvény 137. §-ának 8. pontja a, honvédelmi miniszter kötelességévé teszi, hogy az óvóhelyek kérdését rendeleti úton szabályozza, máig ilyen rendelet nem jelent meg. Megjegyzem, hogy a rendelettervezetet az illetékes polgári szakkörök már hónapok előtt úgy készítették elő, hogy a lakóházóvóhelyek kérdése műszakilag és pénzügyileg megoldható a nélkül, hogy akár az ingatlantulajdonos, akár a bérlő aránytalanul megterheltetnék. A rendelet kiadása azért is közérdekű, mert a pangó építőipart hatalmasan fellendítené. Súlyosbítja a helyzetet az is, hogy a hivatalos szervek még azok számára sem adtak ki semminemű támpontot, akik saját jószántukból akarják pincéjüket átalakítani. Nincsenek országosan egységes előírások az esetleg újonnan épülő házak óvóhelyei számára sem. A fenti pontokra vonatkozó rendeletek kiadását az Országos Légvédelmi Parancsnokság elmulasztotta. Az ismertetett hiányok világosan bizonyítják, hogy légoltalmunk irányításában és vezetésében súlyos hibák és mulasztások történtek és hogy légoltalmunk mai helyzetének további fenntartása hazánk biztonságát súlyosan veszélyezteti. Amidőn a nemzet megvédése érdekében súlyos terheket vállalt és midőn hadseregünk fejlesztése érdekében minden lehető megtörténik, nem szabad, hogy a hátsó országrész megvédése elhanyagoltassék. Mert hiába védi majd hadseregünk hagyományos bátorsággal a határt, ha közben a hátország összeroppan. Elemi kötelességünk minden lehetőt elkövetni, hogy a hátország megvédésére a szükséges összes óvintézkedések tervszerűen, céltudatosan és a legerélyesebben keresztül vitessenek. Nem szabad, hogy a világháború borzalmas összeomlása megismétlődjék. Hiszen a világháborúban a hátország omlott össze, noha városainkat egyetlenegy repülőtámadás sem érte. Hogyan állhatná meg a lakosság helyét a jövő háborújában, ha nem gondoskodunk önvédelmének biztosításáról? Minő lelki nyugalommal küzdhetnek majd katonáink, ha nincsenek meggyőződve, hogy hozzátartozóik megvédése . érdekében minden lehető megtörtént? Kötelességemnek tartottam gyermekeink, asszonyaink, városaink, de a nemzet biztonságának érdekében is, mindezeket a tisztelt Ház előtt feltárni. A honvédelmi miniszter urat pedig kérdezem, hajlandó-e az ország biztonsága érdekében a légoltalom terén szükséges intézkedéseket azonnal foganatosítani, ahogy ezt hazánk biztonsága és a feszült külpolitikai helyzet parancsolóan kívánják f« Elnök: Az: interpellációt a Ház kiadja a honvédelmi miniszter úrnak. Következik gróf Teleki János képviselő úr interpellációja az igazságügyminiszter úrhoz a közéleti szereplők sajtórágalmazási és becsületsértési pereinek soronkívüli elintézése tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. igazságügyminiszier úrhoz a közéleti szereplők sajtórágalmazási és becsületsértés! pereinek soronkívüli elintézése tárgyában. A sajtóperek lassú menete folytán a sértett ülése 1939 október 11-én, szerdán. 201 fél a legjobb esetben is elsőfokon csak fél-, vagy háromnegyed év múlva kaphat elégtételt és így az eljárás nem éri el célját, a gyors elégtóteladást s ennek folytán a hatékony megtorlást. • Különösen káros és veszedelmes ez az állapot abban az esetben, ha a sajtótámadás politikai, vagy gazdasági közéleti szereplők ellen intéztetik, mert ez egyenesen tekintély rombolásra és destrukcióra vezet. Erre való tekintettel hajlandó-e az igazságügyminiszter úr törvényhozási úton, vagy igazgatási hatáskörben gondoskodni arról, hogy az ilytermészetü sajtótámadások intézményesen soronkívüli elintézést nyerjenek ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr. Teleki János: T. Ház! Az utóbbi időben mind gyakoribb és gyakoribb jelenséggé válik a sajtótámadásoknak eddig sem ismeretlen rendszere, amely mind erősebb és eröseb'b mértékben fordul a közéleti szereplők ellen. Az utóbbi időben ez oly méreteket öltött, ami már talán a destrukcióval egyenértékű. Nem kívánom a sajtót támadni, mert én úgy látom, hogy áz utóbbi időben a törvényes intézkedések következtében egy egész csomó régi időszaki sajtótermék szűnt meg. Helyettük alakultak újak és ezek az újak a kezdet nehézségei közt egészséges riporteri ösztönnel rávetik magukat a riportra. Ez eddig rendben volna, de a riportok meg válogatása nem történik olyan mértékben, ahogy a magyar nemzeti sajtótól ezt elvárni lehet. A riporterek riporteri ösztönükben természetesen alátámasztást nyernek azoktól az állandó, szinte hiénajellegű alakoktól, akik a régi sajtót is mindig az ő beteg híreikkel informálták. A hiba ott van, hogy a sajtó gyorsaságra törekszik, gyorsan szeretne szenzációkat hozni,, — mert a mai kornak szenzációk kellenek — nem vizsgálják meg az adatokat és a legtöbb esetben megtámadnak embereket, családapákat, legújabban mind többször és többször közéleti férfiakat, a nélkül, hogy az igazságnak csak egy szemernyi köze is volna a közólt dologhoz. Ez okvetlenül megszüntetendő. Megszüntetendő elsősorban a sajtó érdekében, mert amidőn például a sajtó magyar nemzeti sajtónak nevezi magát és úgy is akar élni, akkor nem tűrhető az, hogy tekintélyeket romboljon, családokat tegyen tönkre ós a köztudatba belevigye azt, hogy mindenki, aki az országban az élen áll, gazember.'. Én nem vagyok jogász, ezért egy jegyzékben állítottam össze, hogy egy sajtóeljárás jelenleg milyen komplikált dolog. A magyar bíróság annyira elfoglalt, hogy többet nem is tehet, mint amennyit tesz. A mai időkben is a legnagyobb gyorsasággal dolgozik, de e mellett a legnagyobb gyorsaság mellett is másfélkét évbe telik, amíg valaki becsületének a helyreállításához hozzájut. Addig ember megbélyegezve érzi magát, és mire két év múlva megkapja az ítéletet, akkorára senki sem tudja, miért kapott ő elégtételt, de azt mindenki tudja, hogy valami baj volt vele. (Ügy van! a balközépen.) Ez a tekintélyrombolás megvan országos viszonylatban is és a megszüntetése közérdek. Irgalommal kell lenni azonban azokhoz is, akiket a sajtó méltatlanul megtámadott, gyakran téves vagy helytelen információk alapján: lehetőséget kell adni nekik, hogy becsületüket a lehető legrövidebb idő alatt tisztára mossák és lehetőségeket kell adni arra, hogy az ország is tudja, hogy ez