Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-36

202 Az országgyűlés képviselőházának 36. ülése 1939 október 11-én, szerdán. vagy az a vezető ember becsületes ember-e vagy gazember. Tisztán kell látni. A miniszter úr, az ország első jogásza, bizonyára jobban tudja az eljárást, mint én. Én kénytelen voltam jegyzetekhez folyamodni. Ha a feljelentés megtörténik, az az államrendőrséghez fut be, amely azt kivizsgálja. Az államrendőrség átteszi a vizsgálóbíróhoz. Természetesen ez hetek munkája. A vizsgálóbíró újabb hetek alatt kivizsgálja az ügyet. A vizsgálóbíró végzése ellen jogorvoslatnak van helye. A vizsgálóbírói végzés jogerőre emelke dése után lefolytatják a vizsgálatot és annak során azok a tények, amelyeket a rendőrség már egyszer megállapított, újból megállapításra kerülnek. A vizsgálóbírónak ez ellen a végzése ellen újból jogorvoslatnak van helye. Most a vádtanácshoz kerül a dolog, és^ a vádtanács újból lefolytatja a vizsgálatot és határoz. A vádirat benyújtása további heteket vosz igénybe és a vádtanácsnak a vizsgálatot elrendelő végzése ellen ismét jogorvoslatnak lehet helye. Ha mindez megtörténik, akkor vádiratot adnak ki és arra a panaszlott újabb hetek alatt észrevételeket adhat be. Ha mindez megtörtént, akkor a valódiság bizonyítása következik, majd az ellenbizonyítás ós csak akkor kerül a főtárgyalásra a sor, ahol első fokon határoznak, amely elsőfokú határozat nem mindig jogerős. Igazságügyminiszter úr! Az eltelt idő alatt a megtámadott ember erkölcsileg betegnek érzi magát, senki, aki ad valamit a becsületére, nem mer felemelt fejjel menni, mert azt hiszi, hogy a vele szembejövő ember azon az állásponton van, hogy igaz az, amit a sajtóban őróla minden indok nélkül megírtak. Ezt meg kell szüntetni. Az igazságügyminiszternek kezében van a sajtótörvény módosításának kezdeményezése. Kérem az igazságügyminiszter urat, hogy gondolkozzék ezen nemcsak mint közéleti férfiú,— . hogy egy másik közéleti férfiú becsületének helyreállítása mennyire sürgős — hanem gondolkozzék mint ember is, akinek nem mindegy, hogy ma már az emberek százai szaladgálnak az országban, akik nem mernek nyíltan bárkinek szemébe nézni, mert vád alatt érzik magukat. Kérdezem az igazságügyminiszter urat, hajlandó-e a sajtótörvény legközelebbi módosításánál gondoskodni arról, hogy legalább a közéleti férfiak sajtóperei soronkívüli sürgősséggel intéztessenek el, mert ez közérdek, ez az állam érdeke és ezt az emberiesség szempontja is megkövetelné. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván válaszolni. Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter: T. Ház! Kétségtelen dolog az. hogy érvényben lévő jogszabályaink nem mindig nyújtanak kellő védelmet a becsületráblók ellen. Kétségtelen dolog, hogy azok az eljárások, amelyek különösen a sajtó útján elkövetett rágalmazások és becsületsértések miatt indulnak, nem mindig folynak le azzal a gyorsasággal, amely gyorsaságot éppen a becsület védelme és az illetők egyéni reputációja joggal megkívánna és megkövetelne. Mondottam, hogy ez a mai jogszabályok szerint nem történik azzal a gyorsasággal, amint az kívánatos volna. Kétségtelen az is, hogy anyagi büntető szabályaink sem minden tekintetben nyújtanak védelmet a becsületnek, mert csak becsületsértés és rágalmazás esetén adnak védelmet, már pedig röviden talán úgy fejezhetném ki, hogy megvan az erkölcsi hitelrontás esete is, (Ügy van! a jobboldalon.) amely még sem nem becsületsértés, sem nem rágalmazás és az ilyen erkölcsi hitelrontással szemben büntetőtörvényeink egyáltalán semmi védelmet nem nyújtanak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Hogy ez ma így van, annak oka a fennálló és érvényben lévő jogszabályainkban, anyagi és eljárási jogszabályainkban rejlik. Azt azonban a t. képviselőtársam interpellációjában előadottakkal szemben mégis helyesbíteném kell, mintha a legjobb esetben is elsőfokon csak fél- vagy háromnegyed év múlva kaphatna valaki a becsületére reparációt, mert azt mégsem lehet állítani, hogy ez a legjobb esetben is így van, hiszen ma is vannak az eljárás gyorsítására szolgáló és azt elrendelő jogszabályaink, amelvek az ellenkezőjét biztosítják. A sajtó útján elkövetett becsületsértés és rágalmazás miatt folyamatba tett ügyekben a sajtótörvény 51. §-ának rendelkezése szerint az eljárást soronkívül kell lefolytatni. E. rendelkezéshez képest a budapesti kir, büntetőtörvényszék elnökétől, illetőleg a budapesti kir. ügyészség elnökétől beszerzett tájékoztatásom szerint általában mind a közvádas, mind a főmagánvádas sajtóügyekben, ha a terhelt a valóság bizonyítását nem kéri, — mert hiszen mindig ez okozza az ügy rendkívüli elnyúlását — vagy a bíróság ezt nem rendeli el. elsőfokon rendszerint négy-hát hét alatt már be van fejezve az eljárás. Itt rá kell mutatnom az egyik legutóbbi esetre, amikor külön hozzám fordultak azzal, hogy sürgessem az eljárást. Fáy István államtitkár úr ellen követtek el egy otromba rágalmazást. Nem került sor a valóság bizonyítására, az elsőfokú bíróság nyolc nap alatt meghozta az ítéletet. Azokban az esetekben, amelyekben a bíróság elrendeli a valóság bizonyítását, már nagyon változó az eljárás befejezésének időtartama és teljesen igaza van t. képviselőtársamnak, itt bizony sokszor másfél év ós két esztendő is eltelik, amíg^ egy ilyen rágalmazás! ügy jogerős befejezést nyer, mert a valóság bizonyításának lefolytatása mai jogszabályaink szerint — ismétlem, nem a bíróság hibájából, hanem mai jogszabályaink szerint — sokszor igen soká elhúzódik. Sokszor azért is elhúzódik, mert a bíróság a bizonyítás céljából kénytelen más hatóságoktól hivatalos iratokat beszerezni és ezeknek beszerzése húzódik el, akár azért, mert nem kaphatók ezek az iratok, akár pedig azért, mert igénybe vannak véve. De sokszor késlekedik ezeknek az ügyeknek a befejezése azért is, mert a terhelt, aki a rágalmazást elkövette, az országgyűlés valamelyik Házának tagja, tehát a mentelmi jog felfüggesztését kell kérni, ami szintén hosszadalmas procedúra. Ügy áll tehát a dolog ebben a vonatkozásban, — és el kell ismernem, sőt egyet kell értenem t. képviselőtársammal abban, hogy ilyen esetek legnagyobb része — mint amikor a valóság bizonyítására kerül a sor. igenis, rendkívül hoszszadalmas az eljárás. Hosszadalmassá teszi az eljárást az is, hogy kétfokú jogorvoslat van, tehát amíg az ügy jogerős befejezést nyer, meg kell járnia a királyi táblát és a királyi Kúriát is, ami természetesen szintén hosszabb időt vesz igénybe. Mindezt azért mondtam el, hogy egyrészt hangsúlyozzam, lényegében sok tekintetben egyetértek t. képviselőtársammal, másrészt pedig rámutassak arra, hogy nem a bíróságok hibája, — legalább is vw esetek túlnyomó ré-