Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-36
Az országgyűlés képviselőházának 36. zetek sorsa a bölcsők versenyében dől el, akkor ridegen meg kell állapítanunk, hogy ez a nemzet ebben a versenyben szörnyen alulmaradt a szomszéd népekkel szemben. Méltóztassanak megnézni déli és keleti szomszédaink népi .erejét: 50 százalékkal magasabb erővel buzog még mindig fel és félmillióval duzzad meg évente a soruk. De necsak délre és keletre nézzünk, hanem nézzünk nyugati szomszédaink felé is. A nagyiparos Németországnak az egész civilizált világgal párhuzamosan haladó sorvadása hat évvel ezelőtt a német nemzeti szocializmus diadalra jutása után az ott folytatott valóban népi politika ás szociálpolitika következtében olyan bámulatos fordulatot vett, hogy míg 1920—21-ben az abszolút szaporodás 11 ezrelék volt és 1933-ban, a mélyponton már csak 3*5 ezrelék, — tehát valóban a pusztulás, a szakadék szélére érkezett el Németország — addig ebben az új rendszerben hat év leforgása után, 1937-ben, az abszolút szaporodás már 7-1 ezreléket mutatott, pontosan a kétszeresét az 1933. évinek. Ez a jelenlegi magyar szaporodási értéknél 50 százalékkal magasabb. Meg kell tehát állapítani azt a tényt, hogy a magyar nemzet lefelé halad a pusztulás lejtőjén. Ezzel a kérdéssel felelősségteljesen kell foglalkozni, mert az a meggyőződésünk, hogy amint Németországban, úgy nálunk is ennek a pusztulásnak a vádja nem a magyar népet illeti, hanem azt a rendszert, azt a feudális és liberális gazdaságpolitikai berendezkedést, amely — valljuk be őszintén — a gyönyörű beszédeken és formai részletmegoldásokon kívül semmit sem adott a milliós magyar tömegeknek. (Ügy van! a baloldalon.) Súlyos kérdések, nehéz vádak ezek, amelyeknek tudatára kell jönnünk azért, hogy amikor egy ilyen nagy kérdést tárgyalunk, mint a magyar föld kérdése, akkor ennek tudatában tegyünk félre mindenféle egyéni érdeket és egyéni szempontot. (Helyeslés.) Éreznünk kell, hogy egykés néppé váltunk és az élet mesgyéjét átléptük a halál, a pusztulás felé. Ha ezt átérezzük, felháborító ténynek kell tartanunk azt, hogy ugyanekkor az ország határán végig 10 és 100 ezer holdak hevernek gazdátlanul a zsidó bérlők kezén és kínálják a gyönyörű magyar földet éhes szomszédainknak. Ezeket a tényeket átérezve kell erről a kérdésről tárgyalnunk. Nekem az a meggyőződésem, hogy annak, hogy a nemzet ilyen mélyre, a sorvadásnak ilyen mélyébe süllyedt, a jelenlegi rendszer és elsősorban a magyar birtokpolitika és a nagybirtokrendszer az oka. (Úgy van! a baloldalon.) T. Ház! Én most nem fogoki vitába szállni az előadó úrral és az előttem szólott igen t. képviselő úr adataival; nem bocsátkozom a részletekbe ennél a kérdésnél, de hogy mindez bekövetkezett, annak okául csak azt említem fel, hogy 1870-től 1930-ig, tehát 60 év leforgása alatt, ami a nemzet életében nagy állomás, a Dunántúl népe csak 38 százalékkal szaporodott, az Alföldé 109 százalékkal^ és csak azt kell megjegyeznem, hogy Dunántúlon fekszik a 823000 kat. hold hitbizományból 607.000 hold, (Zaj. — Elnök csenget.) amihez hozzá kell adnunk az egyéb kötöttségben heverő birtokok sok százezer holdját és a szabadforgalmú magánbirtokoknak, szintén óriási területét, szemben az Alföldnek, főleg a Duna—Tisza-közének és a Tisza—Marosszög egy részének népével, ahol az egészséges kisgazdatársadalom kifejlődhetett, ahol a nagybirtok nem fojtogatja a magyar népet, ahol háromszoros a szaporodás aránya. Hiába mondják a másik oldalon azt, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ H, ülése 1939 október 11-én, szerdán. 18 9 és ez a legfontosabb, hogy a nagybirtokon levő cselédség és munkásság jóval szaporább, mint a kisgazdatársadalom. (Felkiáltások a jobboldalon: így is van! — Gr. Pálffy József: Sokkal nagyobb! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon. Matolcsy Mátyás: Ezt az állítást nem kisebb szakember, mint Kovács Alajos, a Statisztikai Hivatal volt elnöke cáfolta meg, de erről nem vesznek tudomást sem az Omge.-ban, sem a másik oldalon ülő urak. Ö részletekbemenő vizsgálattal mutatta ki, a 0—10 hold közötti birtokkategóriáknál holdanként végigvizsgálva a kérdést, hogy nem jön ki nagy eltérés, sőt vannak kategóriák, ahol a kis törpebirtokosoknak a születési arányszáma jobb, mint a cselédségé, illetőleg a munkásságé. (Gr. Pálffy József: A kisbirtokosokkal hogy állunk"? Az egyke hol van? — Paczolay György: A nagybirtok határában! — vitéz Patacsi Dénes közbeszól, — Egy hang a baloldalon: Jöjjen le Tápiószelére és nézze meg, Patacsi képviselő úr!) Ezekkel az érvekkel szemben, ha még el is fogadjuk, hogy a nagybirtok cselédsége jobban szaporodik, legyen szabad azt kérdeznem, hogy hol vannak az új exisztenciák, az új emberek ott azon a nagybirtokon és tessék meghallgatni, hogy erre mi a válasz? A sövényházi óriási nagybirtokon, a Pallavicini-féle uradalomban. .. (Zaj a jobboldalon és a középen.) — tessék nyugodtan meghallgatni — ... Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólásokat abbahagyni. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Ezen a birtokon 1900-tól 1930-ig, tehát 30 év leforgása alatt 6100-ró<l 7300-ra emelkedett csak a lakosság, pedig Ofb.-akció is volt. (Gr. Pálffy József: Azért van itt a törvényjavaslat!) Ugyanakkor ma is Miklósváron, Tolna megyében a 3900 főnyi lakosság változatlan maradt. Azt mondta valaki, hogy csak ez az egy van. Folytathatnám reggelig is. Tessék a kisszállás! uradalmat megnézni. 1900-ban még 1780 körül volt a lakosság száma, 1930-ban pedig 1807. Harminc fővel szaporodott meg tehát ennek a 18.000 holdas határú eszményi községnek a népe. Ugyanezekben a községekben a népsűrűség 22*9, 14*8, 19'6, szemben a duna—tiszaközi és a tiszaháti községek 100—120—130-as népsíírűségével. Ez a válaszom arra, hogy a nagybirtok mi módon sorvasztja el a magyar népet. Képviselőtársam az egykéről is beszélt. Erre külön kitérni nem akartam a 7 idő rövidsége miatt, de válaszolok. Az egyke igenis a nagybirtok kötöttsége miatt következett be s ma már el^ kell ismerni, hogv ez eerv beteg életforma és ebből a beteg életformából — ez a meggyőződésem és ez a magyar nép tragédiája — nincs kivezető út. Az a nép ott el fog veszni, s a helyére teljesen új és friss maerynrságot kell vinni. (Úgy van! Úay van! halfeJői. — E J nök csenget — Gr. Festetics Domonkos: Baranyában nincs na^-ybirtnk, mégis csupa egyke. — Paczolay Gvörgy: Erdélyt akarnak csinálni a Dunántúlból a gróf urak 1 ? — Zaj. — Elnök csenget. — Gr. Feste* tics Domonkos: Az Ormányságban egy nagybirtok sincs!) Ez a kérdés a népesedés kérdése mezőgazdasági szempontból és amikor a nagybirtoknak ezt a népességet taszító hatását kell megállapítanom, —• mert talán szaporodnak rajta, de onnan a szélrózsa minden irányába szétszóródik a magyarság — ebből eredt az. amit az előadó úr is megállapított, hogy a háború előtti másfél évtized alatt másfélmillió magyarnak kellett elhagynia ezt 31
