Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-35

Í74 Az országgyűlés képviselőházának 3 megragadva azonban épp az ellenkező eredmény adódik. Itt is bizonyos tapasztalatra hivatkozom. Maga az állam is csak akkor kap meg bizonyos fizetéseket az; új földtulajdonosoktól vagy bérlőktől, ha azok a fizetések az elviselhetőség mértéket nem haladják meg. Hosszú éveken keresztül folytattam erről vitát a mindenkori pénzügyminiszter urakkal, amikor a régi Ofb .-földesek és Faksz.-házasok járulékainak leszállítását ismételten kértem, azzal az indokolással is, hogy ez nemcsak az illetőknek maguknak érdeke, hanem érdeke még az államkincstárnak is, mert, ha valakitől lehetetlen magas összegben követelek szolgáltatást, * az nem fog fizetni semmit, de ha olyan összeget követelek tőle, amelyet, ha megfeszíti erejét, meg tud fizetni, akkor fizetni fog. T. Ház! Fabinyi Tihamér volt pénzügyminiszter úr ezelőtt pár hónappal ismerte be előttem, épp amikor elment a miniszteri székből, hogy teljesen igazam volt, mert amióta elviselhető összegekre szállították le ezeket a járulékokat, — mégpedig a 2000/1937. számú M. E. rendelete szerint mérték, amelyet most kell fizetni, átlagban körülbelül 16 pengő holdankint, s ez az a mérték, amelyet igenis, meg lehet fizetni — azóta abszolút összegben lényegesen több pénz folyik 'be az államkincstárba, mint amikor ennek az összegnek kétszeresét és háromszorosát követelték és volt esztendő, hogy a járulókoknak csak 17 százalékát tudták tényleg behajtani. (Jandl Lajos: Csak utólag jöttek rá!) T. Ház! Én azt mondom, hogy egy pénzügyileg okosan felépített és jól megalapozott föidbirtokpolitika olcsóbb, mint egy pénzügyileg rosszul vagy sehogy sem megalapozott földbirtokpolitika. Abban a kis javaslatban például, amelyet én újév táján bocsátottam a nyilvánosság elé és amely — be kell vallanom — az igen t. kormány részéről a világon semmi néven nevezendő figyelembevételben nem részesült, sőt valószínűleg elolvasásukra sem méltatták, arra az álláspontra helyezkedtem, hogy attól a juttatóitól, akit akár földben, akár házhelyben részesítünk, a következő mérték szerint lehet fizetéseket követelni: aki földhöz jut, attól a haszonbér összegénél többet követelni nem okos dolog és aki házJhelyhez jut, attól a lakbér összegénél többet követelni nem okos dolog, mert nem tudja megfizetni ós tönkremegy bele, hacsak tőkéje nincs, amiből azután természetesen fedezni tudja ezeket a fizetéseket. A haszonbér összege és a lakbér öszszege az a mérték, amelyet egy földbbirtokpolitika során az állam még helyesen és célsze• rűen követelhet és behajthat a juttatottaktól, ezen túlmenni azonban nem szabad. Egy másik szempont, amelynek figyelembevétele szintén szükséges, az, hogy a juttatás során olyan helyzetet kell teremteni a juttatót tak részére, hogy a létminimum biztosítva legyen számukra, mert hiába olcsó egy bérlet vagy egy földbirtok, ha tulajdonosának a létminimumot sem biztosítja. Hiába adok egy vagy másfél hold homokot 20 kilométerre a községtől egy rokkantnak és azután szívom a fogamat, hogy a haszontalan nem fizet, pedig milyen olcsón kapta azt a földet. Vannak Danaida-ajándékok is, amelyeket jobb nem adni, mert csak nyomorúságot és bajt 'hoznak. Én éppen ezért azt a f öldbirtokpolitikát, amely az elérendő cél szempontjából nevetségesen alacsony, összegekkel képzeli megoldhatónak ezt a kérdést, a limine rossznak tartom, mert 5. ülése 19ÉÚ október iÚ-én, kedden. vagy nagyon keveset tud megoldani vagy sokat markol, de akkor keveset fog. Ezzel a pénzügyi fedezettel, ezzel a 25 és x

l% millióval — nem 26 és x

h millióval, mint ahogy az előadó úr méltóztatott mondani, hanem 25 és %

k millióval (Matolcsy Mátyás: Nem tudja az előadó!) — édes-keveset lehet megoldani és talán különösképpen figyelmet érdemelhet az is, hogy ebből a 25 és % millióból az állam tulajdonképpen csak 16 milliót nyújt, a másik 9 és S

M milliót pedig maguk az érdekeltek fizetik be. Ha tehát itt arról beszélünk, hogy az állam erre a célra mit bocsát rendelkezésre, akkor ne beszéljünk 25 és x

k millióról, hanem maradjunk szépen a 16 milliónál, mert a többit már az érdekeltek fizetései teszik ki. (Jandl Lajos: Közepes vezérigazgatói fizetés!) Kérem a t. Házat, méltóztassék beszédidőmnek egy órával való meghosszabbítását engedélyezni. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért hoszszabbítást megadja. Eckhardt Tibor: T. Ház! Én tehát a jut

: tátották által teljesítendő szolgáltatások felső határát a haszonbér összegében és a lakbér összegében látom. Ezenkívül figyelembe veendő szempontnak tartom azt, hogy olyan új kisüzemek, olyan új exisztenciák kreáltassanak, akiknek a létminimum megkeresése a telepítési akció során ilyen módon biztosíttatik. Ha ezt a két szempontot figyelembe veszik, akkor mind az a pénz és költség, amit az állam előlegez, remélhetőleg vissza fog térülni. Ha nem e szerint cselekszik az állam, lehet, hogy évenkint kevesebbet ad, de amit ad, az kidobott pénz lesz, mert abból visszatérülni semmi sem fog. T. Ház! Ebből a szempontból rendkívül perhorreszkálom azt, hogy a t. földművelésügyi miniszter úr javaslatában olyan megoldást választott, amely szerint a földbirtokosoknak a vételár 50 százalékát az átvételkor előre készpénzben kifizetik, (Jandl Lajos: Jó üzlet!) Hogyan lehetséges akkor azt remélni, hogy annak a kisembernek, akit azért juttatunk földhöz, mert nincs megélhetése, ezeknek az összegeknek a lefizetése után! majd lesz még anyagi ereje, hogy megfelelő gazdálkodásra be tud rendezkedni? T. Ház! Minden észszerű telepítési politika — és itt elsősorban a Mussolini olasz miniszterelnök úr által követett telepítési politikára hivatkozom — az első években minden fizetés alól mentesítik az illetőt. (Meskó Zoltán: Ez természetes! Máskép nem tud exisztálni!) Mert kíméleti időre van szüksége, hogy megerősödjék és azután fizetni tudjon. (Meskó Zoltán: A mienk a dupláját rakja rá az első években!) De a

1 terheknek egy jelentékeny részét előzetes költségképpen rárakni arra a nyomorult kisemberre és azután azt követelni tőle, hogy még jól is gazdálkodjék, (Meskó Zoltán: Csak utólag lehet!) ezt nem tudom észszerű földbirtokpolitikának minősíteni. Abban a telepítési javaslatban, amelyet Olaszországban most terjesztettek elő, 500.000 hekitár szicíliai nagybirtok felosztásánál 1 milliárd lírát ad az állam és csak 500 millió lírát kell ehhez az érdekelteknek maguknak hozzáadniuk, (vitéz Gr. Hunjady Ferenc: 1500 millió!) Azért mondom, hogy egy milliárdot ad az állam... (Gr. Hunyady Ferenc: Viszont másfélmilliárdot az érdekeltek!) Én a Távirati Iroda kiadmányából vettem, abból beszélek (Gr. Hunyady Ferenc;