Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-35

Az országgyűlés képviselőházának 35. Abban is másfélmilliárd van!) Még ezt az arányt is szívesen elfogadom. A törvényjavaslat 29. §-a hoz ugyan egy 5 százalékos javítást ezen a téren, maga is belátván, hogy talán túlmagas előzetes fizetéseket kívánt, de nem tudom megérteni, miért idegenkedik az ige

n t. kormány a járadékbirtok gondolatától, miért idegenkedik az örökbérlet gondolatától, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbáloldalon,) miért idegenkedik a kötvénnyel való rendezés gondolatától (Jandl Lajos: Akkor nem lőhet őket kimozdítani!) és miért nem kapcsolja be az akcióba mindazokat az észszerű lehetőségeket, amelyeket ebben a tőkeszegény országban, ahol sem az államnak, sem a magánosoknak tartalékaik nincsenek, mint egyedüli megoldást lehetne a termelés érdekében is, nemcsak a szociális szempontok honorálásaként észszerűen végrehajtani? (Meskó Zoltán: Egyetlen megoldás pedig!) Én például a célvagyonoknál egyedül helyes megoldásnak a járadékmegoldást tartom, amely a célvagyon tulajdonosának közérdekű céljaira biztosítja azt a jövedelmet, amelyre a közérdekű célnak szüksége van, de a gazdálkodás terheitől és ódiumától, nagyon sokszor éppen annak a közérdekű célnak érdekében is, amely a szociális ellentétek fokozását semmiképpen sem tarthatja helyesnek, mentesíti. (Meskó Zoltán: Csak az adóhátralékokat kell megnézni, sajnos!) Nem tudom azután megérteni, valósággal konsternálva vaeryok, amikor a törvényiavaslat^ 36. §-ának (2) bekezdését olvasom. M\ a baj ebben azí országban? Talán az a baj, hogy a mezőgazdaságnak túl sok a tőkéje és a gyáriparnak és a bányavállalatoknak van túlkevós pénzük? Hogyan lehetséges. — ha az iparügyi miniszter úr tenné ezt, akkor érteném — hogy a földinívelésügyi miniszter úr kedvezményeket, a folyósítás tekintetéhen élőn vöket íeér annak a földbirtokosnak, aki a kifizetendő tőkét hajlandó gyárakba, 'bányákba, az iparba átvinni? Nem éppen a fordítottját kellene c«inálni ennek, nem éppen az esetben kellene többet és előbb fizetni, ha kötelezné magát az illető), hogy a magyar mezőgazdaságban hagyja azt a pénzt és intenzívebb művelés révén fog újabb munkaalkalmakat teremteni? Mi történik ebben^ az esetben? ••, A mezőgazdaságból megint kivonul a tőkének egyrésze és az a rendkívül káros folyamat, amelyet itt 15 esztendőn keresztül annyiszor tettem már szóvá, hogy a magyar mezőgazdaságot levetkőztetik és a magyar mezőgazdaság terhére támogatják, szubvencionálják, portálják és viszik előre az ingó nagytőke által megszállott gyáripart és bányászatot, újabb lendületet vesz, most ebbe az irányba tereljük még a mezőgazdaság csekély^ tőkéit is, a helyett, hogy ott tartanok a mezőgazdaságban. (Meskó Zoltán: A mezőgazdasági iparról van szó!) Igenis én hajlandó vagyok száz! százalékig! is nyomban kifizetni a nagybirtokost, ha például erdősítésre, telkesítésre, víagy mezőgazdasági ipar létesítésére használja fel az egész pénzt. (Meskó Zoltán: Csakis arról van szó! — vitéz gr. Hunyady Ferenc: Arról van szó!) De a törvényiavaslat nem ezt mondja. (Meskó Zoltán: Csakis abba szabad!) Elnök: Csendet kérek. Eekhardt Tibor: Az erdősítés, a telkesítés, az, intenzívebb mezőgazdasági művelés lehet az a jogcím, amelynek teljesítése eseten a ülése 1939 október 10-ién, kedden, 175 kötvénytulajdonos akár megfelelő lombardhitelt, akár pedig a kötvényeknek az állam által való átvételét igényelheti. Mert legyünk azért tisztában vele, volna az államnak módja ahhoz, hogy ezeknek a kötvényeknek megfelelő kurzust biztosítson. Hiszen, ha nem veszek egyebet, mint például az öregségi biztosítás tartaléktőkéit, óriási összeg gyűlik ott össze ós fog még a jövőben is öszegyűlni. Miért ne lehetne végre egyszer ezekből a tartaléktőkékiből a falu és a mezőgazdaság felé is juttatni valamit? Miért kell budapesti bérházakba és egyéb ilyen objektumokba (Mesk© Zoltán: Ügy van! Ez igaz!) fektetni azokat a pénzeket, amelyeket a magyar falusi nép és a magyar mezőgazdaság izzad ki magából? Nem ismerem el, hogy nem lehetne finanszírozni ezt a földbirtokpolitikát. Lehet finanszírozni, csak természetesen nem lehet a földmívelésügyi tárca terhére finanszírozni. Ezt megértem, de a magyar nemzetnek, az összes tárcáknak együttműködő erőkifejtése során igenis a mezőgazdasági termelés érdekében is lehet ezt a földbirtokpolitikát úgy finanszírozni, hogy ebből mindenkinek csak előnye és nem hátramaradása lesz. Nem tudom megérteni azt . sem, hogy a gazdaadósság rendezésének kérdését miért hagyta ki az igen t. miniszter úr ennek a törvényjavaslatnak a keretéből, amikor ez mindenkinek érdekében állana? Az igen t. kormány hozzájutna egy igen jelentékeny földbirtokmennyiséghez. Én magam javaslatomban annakidején úgy gondoltam, hogy az ezer holdon felüli eladósodott birtokot kötelezni kellene arra, hogy természetbeni leadással, vagyis földleadással rendezze adósságait. Méltóztassék azt venni, hogy mi fog bekövetkezni a jelen törvényjavaslat alapján? A jelen törvényjavaslat alapján az adósságteher megmarad a nagybirtokon. A nagybirtok elveszít egy bizonyos százalékot és ez az összeg csak részben fizettetik ki, részben nem fizettetik ki. A ki nem fizetett összeg erejéig előáll egy jelentékeny kamatdifferencia, mert 3 5 százalékos kamatot kap a földbirtokos (Egy hang a baloldalon: Törlesztéssel együtt!) törlesztéssel együtt és ha a védettség megszűnik, akkor majd 8 százalékot fog fizetni és boldog lesz, ha 8 százalékkal beérik. Nem észszerűbb, értelmesebb és még a nagybirtokoknak is érdekében valóbb volna-e, hogy földleadás ellenében mentesíttessék terheitől, amely esetben tehermentes, vagy enyhén megterhelt birtok maradván vissza, dolgozni tudna, termelni tudna és megszűnnék a bizonytalanság? Kérdezem, nem előnyösebb a nagybirtokra is egy, mondjuk, állami felügyelet alatt végrehajtott emberséges teherrendezés, mint kiszolgáltatva lenni a nagybankok kénye-kedvének? Nem a nagybirtok érdekében is volna tehát, hogy ez a földteherrendezés ennek a törvényjavaslatnak keretébe bevonatván, ezzel megfelelő nagymennyiségű földbirtok automatikus rendelkezésre állása biztosíttassák? De nem tudom elfogadni komoly érv gyanánt az állam nehéz pénzügyi helyzetére való hivatkozást. Éveken keresztül több százmillió pengőt fizettünk már ki a búzaexport-veszteségre és még mindig nem gondolkoztunk azon, hogy a búzával bevetett túlnagy vetésterületek tulajdonosait kúkoriea és takarmánynemüek termelésére és egyéb termelési irányok felé tereljük, amiről tíz évvel ezelőtt már beszéltem itt a Házban. Amikor először jöttem 29*