Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-35

Az országgyűlés képviselőházának 35: mi a fizetség. Átadták nekik a bórletet és azt mondották: majd megmondjuk idővel, mit kell fizetni. A negyedik esztendőben egyszerre ki­vetették ezekre a kisbérlőkre az egész összeget. (Maróthy Károly: Embertelenség! — Mozgás a baloldalon.) Véletlenül éppen abban az eszten­dőben volt ez, amikor a búza ára 7 pengőre csúszott le a piacon. (Maróthy Károly: Azért csinálták! — Mozgás.) Egyszerre, egyetlen esz­tendőben holdankint 15 métermázsa búza árát kellett volna akkor a kisgazdáknak kifizetniük, hogy eleget tehessenek az Ofb. által megálla­pított bérfizetési kötelezettségüknek. Ennek ter­mészetesen nem tudtak eleget tenni. Követke­zett az 1934-es és 1935-ös esztendő, amikor is mindkét esztendőben óriási aszályok voltak és 3—5 mázsa között volt mindkét esztendőben a termés. A községi elöljáróság már 1934-ben, le­foglalta ezeknek a kis bérlőknek kivétel nélkül az egész termését, eladatta, zárgondnokot ülte­tett be, és mind a mai napig nem számolt el , a kisbérlőkkel. Van olyan, akinek még nyug­tát sem adtak a befizetésekről. 1935-ben újból lefoglalták a kisbérlők egész termését. 1936-tól kezdve, amióta jobbak a termések és egy kicsit jobbak az árak is, fizetnek a bérlők, mégpedig túlnyomórészben megfizették a folyó béreket, de részben egészen jelentékeny össze­geket törlesztettek már a hátralékokra is. En­nek ellenére most az idén augusztus 15-én fel­szólítást kaptak a bérlők, hogy amennyiben szeptember elsejéig nem fizetik ki az egész hátralékokat, október elsejével ki lesznek telepítve ebből a bérletből. (Zaj a baloldalon. — Szol 1 ősi Jenő: Ez az a történelmi együtt­érzés, előadó úr? — Maróthy Károly: Eajvé­delem!) Ezek között a bérlők között ma is töb­ben vannak, akik katonák, van olyan, akinek 5—6 gyermeke van otthon ési a világon egyet­len vagyonkája az az egy- vagy kétholdas bérlet* amely a létminimumot sem Ifedezi ezeknél az ember éknél. Nem tudom, hányszor interveniáltam ezeknek a Ibérlőknek érdeké­ben. Három földművelésügyi miniszternél tal­paltam, az Isten tudja hányszor. Nem tudom, hány levelet írtam személyesen ezeknek az embereknek érdekében a különböző miniszter urakhoz, a kérdés m a is elintézetlen és lehet, hogy éppen most, (mialatt beszélek, telepítik ki ezeket a kisbér löket. (Bodor Márton: Ez a tájvédelem! — Mozgás a baloldalon. — Elnök csenget.) Ne méltóztassanak tehát csodálkozni, hogy én a kisbérleti rendszerrel szemben bi­zalmatlan vagyok. Vannak azután ugyanezen a birtokon olyan kisbérletek is, amelyeket nem az Ofb. rendel­kezése szerint, hanem szabad elhatározásból adtak bérbe. Nézzük milyen áron, (Jandl La­jos: Jó pénzen!) milyen feltételek mellett. A 4000 hold szántóból 2000 hold van bérbeadva katasztrális holdankint 4—5 métermázsa búza­bér mellett. (Felkiáltások a bál- és a szélsőbal­oldalon: Hallatlan!) Katasztrális holdankint évi 4 és 5 métermázsa búzabérért! (Maróthy Károly: Kié ez a föld? — Mozgás a balolda­lon.) Ennek a bérletnek az az eredménye, hogy a püspöklellei szegényebb lakosság ezeket a magas béreket nem tudja megfizetni, ennek következtében a jobbmódú makóiak veszik bérbe a 2000 holdat és a püspöklellei szegény­ség még abból a munkaalkalomból is kiszorult, amelyben addig részesült, amíg a nagybirtok házikezelésben volt. Van ott azután még másfajta bérlet is, vannak külön úgynevezett hagymaföldbérle­tek. Jól tudjuk, hogy ezek a hagymakertészek KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ II. ülése 1939 október 10-\én, kedden. iTó a legszegényebb néposztályhoz tartoznak. (Meskó Zoltán: A hagymás zsidók a gazdagok!) Bérbeveszik a földet, mert hiszen éviöx-evre más és más földben kell termelni a hagymát, tehát csak a bérleti forma felel meg a hagy­makertészeknek. Amikor én először kezdtem ezzel a kérdéssel foglalkozni, méltóztassanak egy nagyon nagy számot gondolni, mennyi bért fizettek akkor ezek a hagymakertészek? Egy évre holdankint 250 pengőt! Ez volt a haszon­bér. (Felkiáltások balfelől: Hallatlan!) Akkor kezdtem tiltakozni ez ellen, Makón nyilvános gyűlésen beszéltem róla, három iöldmívelós­ügyi miniszternél tettem e miatt panaszt és az eredmény az volt, hogy a holdankinti 250 pengőt ma már 350 pengőig emelték, (t eikiáltá­sok balfelől: Hallatlan!) Hogyan legyünk mi bizalommal eziránt a földbirtokpolitika iránt, amelynek ilyen eredményei vannak, amikor a legmesszebbmenő személyes utánjárással sem tudtam elérni a rendezést; nem azt, hogy tör­vénytelen eljárás ne történjék, mert ez az el­járás törvényes, de embertelen a legnagyobb mértékben (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és a népi erő pusztítását jelenti, amit egy percig sem szabad tűrni. Hogyan legyünk bizalommal ez iránt a kisbérleti rendszer iránt? (Meskó Zoltán: De a rostélyost nem eszi hagymával a kisbérlő! Azt a zsidó eszi! — Zaj.) Én ezt a kisbérleti rendszert helytelennek tartom nemzeti szempontból is, mert nem idézi elő azt a megnyugvást, nem idézi elő azt a polgáriasodást, amelyre szükség van. Hiszen a telepítési politikának, a földbirtokpolitikának ez a célja: a proletárból polgárt csinálni. A kisbérlő nem polgár, a kisbérlő a legelégedet­lenebb proletár ebben az országban. De nem­csak Magyarországon, hanem az egész világon is ez a helyzet. Ezelőtt pár hónappal volt itt a finn miniszterelnök úr; azt hiszem, Kivimaeki­nek hívják; ő mondotta előadásában, hogy ami­kor Finnországban a bolsevikiekkel vívták har­cukat, a kisbérlők mindenütt a vörösökkel mentek együtt, a kisgazdák pedig mindenütt a nemzeti irányt szolgálták és meg tudták verni a kisbérlőket. Igen t. Ház! Amikor ma új helyzetben — azt talán méltóztatnak koncedálni, hogy a há­rom év előttihez képest is egészen új helyzet­ben — tárgyaljuk itt a földbirtokpolitikát, ezt a szempontot is illenék talán komolyan a mér­leg serpenyőjébe dobni. (Meskó Zoltán: Minél több magántulajdont kisembereknek!) A lelkek megnyugvása, a polgáriasodás útjára való te­relés szempontjából nem a kisbérlet, hanem a tulajdon az egyetlen megfelelő megoldás, mert a parasztnaki, aki maga dolgozza meg a földet, • az a föld nemcsak vagyont, nemcsak munka­alkalmakat jelent, hanem a parasztnak a föld maga az élete. (Meskó Zoltán: Ügy van!) Amennyi földje van, annyi élete van a pa­rasztnak és amennyi élete van a parasztnak, annyi élete van a magyar nemzetnek. Ezt a kérdést nem lehet semmitmondó intézkedések­kel elintézni, elodázni és levétetni a napirend­ről. T. Ház! A bérleti rendszert azzal indokolja meg az igen t. kormány, hogy azért bérlet és azért nem tulajdon, mert a tulajdonszerzéshez sokkal több pénz kell, a bérleti megoldás ese­tén pedig nagyobb terjedelemben lehet a föld­birtokpolitikát megvalósítani. (Maróthy Ká­roly: A csendőr mindenesetre olcsóbb, mint a szociálpolitika! Ez igaz!) Ez sematikus gon­dolkodás mellett igaz, a problémát helyesen 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom