Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-35
172 Az országgyűlés képviselőházának 35. donosnak igazolnia kell, hogy saját családjának egyévi megélhetésére megvan a szükséges összege és hogy egyévi üzemtőkével is renoelkezik. Egy 10 nolüas birtoknál a család megélhetése legalább 5—600 pengő, az üzemtőke is legalább ugyanennyivel számítandó, tehát az ezer pengő vételár mellé jön egy előttem ismeretlen költség, kimérési és átírási költség, azután jön egy másik; ezer pengő, mint az egyévi fenntartás díja. Az új tulajdonosnak azonkívül rendelkeznie kell a szükséges felszerelés,sel és állatállománnyal, amelynek értéke holdanként megint legalább 100 és 200 pengő közötti összeget tesz ki. Annak tehát, aki egy egészséges kisüzemet akar szerezni ennek a törvénynek alapján, legalább 3000, de inkább 4000 pengő készpénzzel kell rendelkeznie, hogy eleget tehessen e törvény kívánalmainak. Kérdezem, hogy (hát az ilyen embernek van szüksége a földbirtokpolitikai törvényre 1 ? Ez az ember az, aki tud maga magán is segíteni. Tessék elképzelni, hogy ha valakinek a faluban 3—4000 pengő van a zsebében, — kell-e annak a jegyzőhöz menni, hogy földet írasson? Az körülnéz a határban és kiválasztja magának azt a tagot, amely neki legjobban tetszik, megalkuszik rá, megveszi és boldogul rajta. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Eckhardt Tibor: Nincs kitéve annak a tömérdek vexatúrának és egyéb, felülről való beavatkozásnak, amelyet az e törvény alapján szerzett földbirtok tulajdonosának ki kell állnia. T. Ház! Eddig a földbirtokpolitikának azokról a vonatkozásairól beszéltem, amelyeket — mondjuk — a »szociális. célok« gyűjtőnév alá lehet foglalni. De egy észszerűen megkoncipiált és végrehajtott földbirtokpolitika nem mehet el — mondjuk — indolenciával a termelési szempontok mellett sem. Méltóztassanak megengedni, hogy annak az alapvető meggyőződíésemnek adjak itt kifejezést, hogy egy jól végrehajtott földbirtokpolitika nem csökkenti, hanem igenis ' f emeli, lényegesen emeli és fokozza a termelést azokon a területeken, amelyekre a földbirtokpolitika vonatkozik. (Űgy van! a bal- és a szélsőbáloldalon.) Mit mutat ugyanis a statisztika? Pedig itt nincs is különbség statisztikus és statisztikus között, egyformán ugyanoda konkludálnak. A statisztika azt mutatja, hogy a mai gazdasági életben, a mai világpiaci helyzetben a legkevésbbé jövedelmező termelési ágakat a nagybirtok műveli. A nagybirtok termeli eladásra a búzát, a nagybirtok termeli a szemesgabonát, a nagybirtok tenyészti a vágómarhát, a nagybirtok nem állít elő tyúkot, csirkét, tojást, libát, pulykát, gyümölcsöt és szőlőt. Méltóztassék megnézni a statisztikát: az ország kerti művelés alatt álló területeinek 82-3%-a van kisbirtokosok kezén, az ország szőlőterületének 88-5%-a van kisbirtokosok kezén, vagyis azok a művelési ágak, amelyekben az előállítási költség igen magas százaléka áll munkabérből, amelyek természetszerűleg a kisbirtok művelési területéhez tartoznak. A helyzet ma az, hogy a nagybirtok nem tud konkurrálni a világpiacokon, mert a nagybirtok gazdálkodási rendszerét sokkal tökéletesebben és olcsóbban lehet kultiválni Kanadában, Argentínában, Ausztráliában és másutt, ellenben a magyar kisbirtok jóminőségű és olcsó munkájával, szerénységével, bizonyos mértékig igen mélyre leszorított életmódjával olyan olcsón tud produkálni, hogy azokban a cikkekben, ülése 1939 október lÖ-4n, kedden. amelyeket ő állít elő, a világon senki sem tudja őt megverni. Nem a parasztnak van szüksége az exportveszteséget fedező búzaprémiumokra s egyebekre (Űgy van! a szélsőbaloldalon.) és ha megváltozik az. ország földbirtokpolitikai rendszere, abban a pillanatban automatikusan olyan irányt vesz a termelés, minden felülről való beavatkozás nélkül is,, amely egy-két éven belül múlhatatlanul rentábilisabbá teszi az egész magyar termelést, mint amilyen eddig volt. (Egy hang jobbfelöl; Adja Isten!) Termelési szempontból súlyos kifogás alá esik a törvényjavaslatnak az az általános és alapvető intézkedése, amely elsősorban és főleg kisbérleti rendszer formájában oldja meg a kérdést. Tudvalevő, hogy Magyarországon a legrosszabb gazda a kisbérlő, nemcsak azért, mert a kisbérlő rendszerint tőke nélkül, pénz nélkül fog neki s, gazdálkodásnak, hanem azért is, éspedig elsősorban azért, mert úgy érzi, hogy neki abból a földből ki kell vennie lehetőleg mindent, de nincsen értelme, hogy annak a földnek a javítására áldozzon is valamit. A kisbérleteken folyik a legpocsékabb gazdálkodás Magyarországon. Méltóztassanak végigmenni az országban, méltóztassanak akár a vonat ablakából kinézni: ha valahol elgyomosodott, rosszul kezelt kisbirtokokat méltóztatnak látni, a nélkül, hogy érdeklődnének, nyugodtan előre megállapíthatják, hogy ez egészen biztosan valami kisbér let. (Jandl Lajos: Vagy zsidó nagybérlő! — Szüli ősi Jenő: Kivéve, ha bankvagy kartelbérlet...) Az más kérdés. A kisbérlet formáját tehát én a magam részéről a legnagyobb bizalmatlansággal kísérem. És ez nem egyéni véleményem, hanem gyakorlati tapasztalatra alapítom. Méltóztassanak megengedni, hogy egy konkrét példával illusztráljam itt, miért vagyok bizalmatlan a kisbérleti rendszerrel szemben. Egy olyan példával illusztrálom, ahol a kisbérlet minden formája meg van valósítva és ez Püspöklelle község. Neveket nem említek, nomina sünt odiosa. Egy 5000 holdas nagybirtokról van szó, amelynek 4000 holdnál nagyobb a szántóterülete és ahol a következő állapotokat lehet bárkinek megállapítania. En meghívom t. képviselőtársaimat, méltóztassanak egyszer lefáradni Püspöklellére és megnézni, hogy a kisbérleti rendszer minő konzekvenciákkal jár a falu népére. Ha azután marad valaki, aki még ezek után is a kisbérleti rendszer híve lesz, akkor megadom magamat, de nem hiszem, hogy akad valaki. Ezen a birtokon háromféle bérlet létesült. Az egyik fajtájú bérletet az Országos Földbirtokrendező Bíróság részben 1927-ben és 1929ben hozott határozatával létesítette. Ez az Ofb.-kísérlet úgy létesült* hogy az Ofb. kiválasztotta a legalkalmasabb és legrászorultabb embereket, hadirokkantakat, sokgyermekes családokat —- kizárólag a nincstelenek köréből választotta ki az illetőket — és ezeknek juttatott részben két-, részben egyholdas kisbérletet, mégpedig 36*82 pengő holdankinti bérösszegért, ami akkor talán nem volt sok, az idők folyamán azonban végtelen magas összegnek bizonyult. (Ügy van! balfelől.) Az Ofb. és az jiradalom között, de talán a vármegye között is, nem tudom, milyen oknál fogva, bizonyos félreértések merültek fel, talán éppen a bérösszeget illetőleg, szóval három esztendeig nem közölték a kisbérlokkel, hogy
