Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-35
160 'Az országgyűlés képviselőházának 35. ezeknek a korlátoknak a ledöntése szükséges, hogy az ő föld utáni vágyakozása kielégítést nyerjen. S akkor következik az elégedetlenség és következik az elkeseredettség. Ezt levezetni a közrend és a közbéke szempontjából is szükséges és ezeken az elesetteken, ezeken a gyöngéken az államhatalomnak segítenie kell abban az értelemben, Ihogy az ő egyéni vágyai érvényesülésének korlátai leomoljanak, igenis kötelessége akkor, amikor ez egyúttal egybeesik a nemzet egyetemes érdekével. Vallom és állítom azt, t.. Képviselőház, hogy a nemzet egyetemes érdeke ma megköveteli, hogy minél több kisexisztencia, önálló exisztencia jusson még sokkal szorosabb kapcsolatba ezzel az anyafölddel, nemcsak lelki kapcsolatba, hanem tényleges kapcsolatba is, úgy, hogy ő annak az egy darabka földnek tulajdonosa, birtokosa lehessen. T. Képviselőház! A telepítési törvény részben szintén azt a célt szolgálta, hogy a földhözjuttatást lehetővé tegye, ezeket a korlátozásokat ledöntse, a telepítési törvény keretei azonban sem időben, sem méreteikben nem voltak elegendőek ahhoz, hogy a mindnyájunk által óhajtott és kívánt célt megfelelő gyors tempóban megvalósítsák. A telepítési törvény 420.000 katasztrális hold juttatását tűzte ki céljául és ennek az akciónak végrehajtására 25 esztendei időt gondolt, amely idő alatt 34— 35.000 kisexisztenciát akart ebben az .országban teremteni. A telepítési törvény végrehajtása során ez a tempó, ez az ütem meggyorsult, mert amint az előttünk fekvő javaslat indokolása is mutatja, három esztendő alatt, tehát az eredetileg kontemplált időnek egynyolcad része alatt a 420.000 katasztrális holdnak nem 12%-át, hanem 21%-át juttatta kisemberek kezébe és nem 4000 új önálló exisztenciát teremtett, — mert ennyi lett volna az egy : nyolcad része a tervbevett 34.000 önálló új exisztenciának — hanem a rendelkezésre álló adatok szerint 11.000 új exisztenciát hozott létre. (Maróthy Károly: Expressz-sebesség!) Az igen t. ellenzéki képviselő urak minduntalan a tempót teszik kifogás tárgyává. (Maróthy Károly: Miért hozták akkor a javaslatot?) Éppen azért jött ide ez a törvényjavaslat, t. képviselőtársam, (Maróthy Károly: Ebben igaza van!) mert a telepítési törvény végrehajtása során láttuk, hogy az a tempó, amelyben a telepítési törvény módot ad a birtokpolitikai elgondolások megváltoztatására, nem elég gyors. (Maróthy Károly: Akkor ne dicsekedjünk vele!) x Volt azonban egy adottság, volt egy törvény, amelynek voltak bizonyos keretei es volt bizonyos pénzügyi alátámasztottsága. Ezek a keretek és ez a pénzügyi alátámasztottság nem biztosították a kívánatos cél megvalósítását. Ezért jött ide ez a törvényjavaslat, amely a telepítési törvény rendelkezéseivel szemben három olyan, lényeges intézkedést tartalmaz, amely azt célozza, hogy gyorsabban lehessen a földbirtokpolitikai kérdéseket megoldani. Ezek közé tartozik először az, hogy a javaslat lényegesen lejjebb szállította az igénybevehető földterületnek a telepítési törvényben meghatározott alsó határát, amely a törvényben háromezer hold, illetőleg a háborxís szerzeményű vagyonnál ezer hold volt. Ennek következtében tehát az egész országban lehet majd telepítési, illetve igénybevételi akciót folytatni és nemcsak ott, ahol ilyen nagybirtokok vannak. ülése 19$9 október 10-en, kedden. A telepítési .törvénynek egy másik lényeges intézkedése az volt, hogy az ezer, illetve háromezer holdon felüli birtokokból igénybevett területnek csak % részét lehetett kishaszonbérletek céljára igénybevenni, Vs részét pedig feltétlenül mindenkor tulajdoni juttatás formájában kellett igénybevenni és ezeket a tulajdoni juttatás formájában igénybevett területeket teljes egészükben készpénzzel kellett megváltanj. Az előttünk fekvő javaslat ezzel szemben valamennyi területre nézve kimondja, hogy kishaszonbérlet céljaira teljes egészében igény be vehető, — tehát nemcsak ! /a részében — és kimondja azt is, hogy a kártalanításnak nem az egész összegét, hanem csak 50°/o-át kell készpénzben lefizetni. Ezzel a javaslat a rendelkezésre álló fedezetet mintegy tehermentesítette az állam szempontjából, vagyis az állam kötelezettségét, illetve a kötelezettség teljesítését enyhítette. Ez már magában véve egyik oka annak, hogy a telepítési törvény célkitűzéseit ezzel a javaslattal gyorsabb tempóban, nagyobb ütemben tudjuk végrehajtani. A pénzügyi fedezet bizonyos részének felszabadulása azonban egy másik igen fontos célt is szolgál* Ebben az országban áttelepítésre van szükség, ami a földhözjuttatás legköltségesebb módja. Hogy áttelepítésre menynyire szükség van, arra talán a legpregnánsabban Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam mutatott rá a minap; amikor arról beszélt, hogy a legnagyobb népsűrűség az Alföldön van, ahol tulajdonképpen nincsenek nagybirtokok, legalább is nem olyan nagy terjedelemben, mint a Dunán túl ós a legkisebb a népsűrűség a Dunán túl, a nagybirtokok hazájában. De ha figyelembe vesszük a rendelkezésünkre álló statisztikai adatokat, az ezer holdon felüli nagybirtok kereken 3V2 millió katasztrális holdat tesz ki* Itt közbevetőleg meg akarom említeni, hogy ha számadatokról szólok, mindig a trianoni Magyarország számadatait ismertetem, mert hiszen a többinek statisztikai adatai feldolgozva még nincsenek, úgyhogy azokra hivatkozás nem is történhetik. Tehát a 3V2 millió hold összterületre a Dunántúlon 1,682.000 katasztrális hold esik, vagyis az öszszes ezer holdon felüli nagybirtoknak 48%-a, ugyanakkor az Alföldre 1,291.000, tehát az öszszes területnek 37%-a. Ha már most a mezőgazdasági népességnek számarányát és annak megoszlási viszonyait nézem, akkor megállapíthatom, hogy az összes 4V2 millió mezőgazdasági lakosságból a Dunántúlra 1,652.000 lélek esik, tehát az egésznek 37%-a, viszont az Alföldre esik 2,192.000, tehát 49%.. Vagyis ha ezt a két számbeli adatot összehasonlítom, arra a következtetésre kell jutnom, hogy az az arány, amely az ezer holdon felüli birtok és a mezőgazdasági népesség között van, a Dunán túl éppen fordítottja annak, ami az Alföldön van, mégpedig a birtokmegoszlási arány rovására. Ha már most hozzávesszük azt a közismert és tudott dolgot, hogy a Dunántúlon a termelési, a klimatikus viszonyok sokkal intenzívebb munkára adnak lehetőséget és ennek következtében a katasztrális holdakra átszámított terméseredmények Dunántúl magasabbak, ebből az következik, hogy a Dunántúlnak voltaképpen több embert kell tudnia eltartani ugyanazon -az életszínvonalon, mint a Duna-Tisza közének, vagy a Tiszántúlnak. Ez tehát már magábavéve mutatja az utat, az irányt, hogy az áttelepítés kérdésével milyen irányban kell foglalkoznunk, az áttelepítést
