Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-33

150 Az országgyűlés képviselőházának SS, szén az egyik előttem felszólaló — azt hiszem, Varga képviselőtársam volt — elmondotta, hogy valamikor mindnyájunk bölcsője ott ringott falun, senki sem született egyszerre a főváros nem tudom, melyik utcájának negyedik emeletére. Igenis, mindannyiunknak kötelessége és joga is ehhez a javaslathoz hozzászólni, nemcsak ebből az okból, hanem, azért is, mert a szociális gondoskodás nemcsak a falun érezteti árhatását, hanem keil hogy éreztesse itt is, a közéletben, a közmegnyugvás formájában. A szűkölködők, a nyomorgók hangjának, panaszának elhallgattatása egyforma kötelessége mindenkinek és egyforma haszon és megnyugvás származik belőle az ország lakosságának minden rétegére. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) r A vita során úgy látom, hogy az előadó úr részéről, a kormánypárti szónok urak részéről, az ellenzéki és a nemzeti szocialista szónokok részéről, minden oldalon megállapítást nyert az, hogy a javaslat gerince egy eddig meg nem oldott probléma, egy ok, amely miatt mindenki kénytelen volt elismerni, hogy a javaslat nem tökéletes.és hogy elvi jelentőségű ugyan, de a való életben gyakorlati értékre egyelőre nem tarthat számot. Ha vizsgáljuk ezt az okot, ez az volt, hogy a javaslat gerincévé a fedezet kérdését tették. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amint az előadó úr mondotta, ő sajnos, kénytelen volt a javaslatban megjelölt fedezetekhez alkalmazkodni és annak keretében ismertetni az egész javaslatot. Ez a nagy hibája a javaslatnak, emiatt azután maga a javaslat szűkkeblűvé és rugalmatlanná vált; tehát a segélyezés keretei is szűkek lettek. Czermann Antal képviselőtársam, aki az állam pénzügyi gazdálkodásának, főként a bevételi oldalnak igen jó ismerője, maga is leszögezte, hogy ez a fedezet nem elégséges de nagyobb fedezetet nem lehet előteremteni. És itt volt a nagy különbség a mi felfogásunk és a kormánypárti oldalról felszólaltak felfogása között, mert Számos képviselőtársam hangoztatta azt, hogy a fedezetet elő kell teremteni azért, hogy ez a törvényjavaslat majd végleges alkotás legyen, ne egy átmeneti intézkedés, amely talán hónapok, hetek múlva már megváltoztatásra szorul. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Én úgy látom, hogy a racionalizmus felé hajló gondolkodás, amely a reformoknak kerékkötője, itt túlzott mértékben érvényesült; túlzott mértékben érvényesült az a gondolat, hogy a pénzügyi keretekhez alkalmazkodva, a fiskális érdekek szempontjából kell nézni a javaslatot és csak azután jön a javaslat lényege, azután jön az a cél, amelyet a javaslat el akar érni. Ez teljesen helytelen és meggátolja azt, hogy ezt a javaslatot komolyan olyan javaslatnak lehessen tartani, amely tényleg meg fogja oldani az elaggott, özvegységre jutott asszonyok, földmívesözvegyek járadékbán való részesítésének kérdését. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Vonják vissza a javaslatot!) Ez az a jelszó, amelyet ma igen gyakran a reformok elé gördítenek. Ezt nemcsak ennél s. javaslatnál látjuk, hanem láttuk már a múltban is évekkel ezelőtt. Láttuk annakidején a Ház .elé került földbirtokrendezési javaslatnál, illetőleg novellánál, ahol szintén a racionalizmusra való hivatkozással gátolták meg azt, hogy kielégítő megoldás emelkedjék törvény- ( erőre. Akkor azt mondták, hogy az ország gazülése 1939 szeptember 29-én, pénteken. dasági érdeke, a többtermelés szempontja tiltja azt, hogy a nagybirtok gazdálkodásról . áttérjünk a középbirtok vagy kisbirtok gazdálkodására. Ez azonban, — amint a most rövidesen elkövetkező nagy javaslat vitája közben ki fog derülni — teljesen hamis és helytelen állítás. Így áll a helyzet itt is. Meg vagyok győződve arról, hogy ha a pénzügyminiszter úr a fiskális érdekeket tüzetesebb vizsgálat alá vette volna, akkor azt a nem is- olyan jelentékeny összeget elő lehetett volna teremteni, mert egy milliárdos költségvetéssel dolgozó országban 5_6 millió nem olyan összeg, amelyet ilyen célra ne lehetne előteremteni. (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nemi akarok hivatkozni arra, hogy a múltban sokkal nagyobb összegeket teremtettek elo nagyon könnyen, sokkal kevésbbé eredményes, sokkal kevésbbé hasznos és fontos célokra. (Ugy van' Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Unos-untalán hallottunk már a lillafüredi fúrásról, a Palota-szállóról, a halbiológiai intézetről és egyéb olvan költségvetési terhekről, kiadásokról, amelyeknek az ország semmiféle gyakorlati hasznát nem vette. Éppen ezért merem állítani, hogy ez a javaslat megérdemelte volna azt, hogy kellőképpen dotáltassék. Ez az első időktől eltekintve, nem ütközött volna fiskális érdekekbe, mert hiszen biztosításról van szó, amelynek alapját maga a biztosítási intézmény teremtette volna felő. A biztosítási intézmény pedig a mai keretetk között, főként a munkavállalók által szűkre szabott keretek között dolgozhatott volna. De nem állhatunk meg annál a megállapításnál, hogy a munkabérek mindig ilyen alacsonyak lesznek, hogy a mezőgazdasági munkásság sorsa mindig ilyen lesz, mert hiszen azon akarunk segíteni. Ennélfogva előállt volna az az idő, amikor a munkabérek emelkedése révén maguktól a munkavállalóktól is tekintélyesebb összegek folytak volna be. Állítom tehát, hogy igenis, meg lehet és meg kell oldani ezt a kérdést, mert van még mód mind a bizottsági tárgyalások alkalmával, mind pedig későbben arra, hogy olvan módon változtassuk meg ezt a javaslatot, hogy azzal az ország lakosságának, annak a bizonyos nagy tömegnek, annak a millión felüli nincstelen és eddig a sors játékának kitett tömegnek ^a sorsát igenis megjavítsuk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez a megoldás azt fogja eredményezni, hogy fogyasztóréteggé válik ebben az országban másfél millió ember, aki ma a fogyasztásból jóformán teljesen ki van zárva, a fogyasztóréteg megerősítése pedig igenis alkalmas arra, hogy necsak a földmíves szegény embetrek helyzetét, hanem a munka nélkül tengődő kisiparosok helyzetét is megjavítsuk és mindenféle kereskedelmi és ip'ari ágat fellendítsünk. Ez nagy feladat. Ezt az 1,500.000-nél is számosabb, a fogyasztásból tedjesen kizárt réteget fogyasztóvá kell tenni. Ez a javaslat még két nagy ismeretlen szűrőn fog keresztülmenni, amíg- gyakorlatilag- a köz elé kerül és érvényesíteni fogja hatását, az egyik a felsőház, amelynek állásfoglalása előttünk ismeretiem, — lehet, hogy a miniszter úr előtt már ismert — a másik a végrehajtási utasítás. A végrehajtási utasítás a törvény szellemét meg nem változtathatja, de olyan apró akadályokat állíthat eléje, hogv hatásában rendkívül

1 leronthatja annak a törvénynek a hatóerejét ametlyet itt a legjobb akarattal és buzgalommal megtárgyalunk és törvényerőre emelünk. Azt hiszem, hogy amikor ezeket megállapítom, joggal megállapíthatom azt is, hogy ennek