Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-33
148 Az országgyűlés képviselőházának 33. Elnök: Simon Ferenc képviselő urat illeti a szó. Simon Ferenc: T. Ház! Annakor wmi kis>* giazda, ehhez a törvényjavaslatíhoz hozzászólok, ibizonyos elfogultság: vesz rajtam erőt, ha figyelembe veszem azt a feszült légkört, amelyben ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása folyik. En, mint kisgazda, szeretettel fogadom ezt a javaslatot, mert tudom, hogy bizonyos tekintetben meg fogja könnyíteni azoknak az özvegyeiknek megélhetését, akiknek a javaslattal segítségükre sietünk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Egy hang a szélsőbalooldalon: Napi IS fillér! — Mozgás a jobboldalon.) Én is kevésnek tartom. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Akkor ne szavazza meg!) de biztosan tudom, hogy kenyerük egy részét fogja jelenteni és megélhetésüket meg fogja könnyíteni. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Honnan veszi a többit?) Elnök: Kérem, képviselő urak, tudomásom szerint a szónok most mondja a Házban első besrádét, méltóztassanak közbeszólás nélkül meghallgatni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Minket is megzavartak!) Simon Ferenc: Mélyen t. képviselőtársaim niaigyrésze éppen úgy, mint én, bizonyára kint volt a harctéren (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ha visszaemlékeznek, tudni fogják, hogy amlikor a nélkülözéslekben egy-egy fél kiló kenyérhez juthattunk, milyen megváltási volt ez számunkra. (Egy hang u szélsöbaloldalon: Programmbeszéd ez a fél kiló kenyér mellett!) Előfordul ilyesmi a polgári életben is; vannak özvegyek, akik eddig semmiíféle segélyben és juttatásban nem részesültek (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen) e akiknek nagyon W jól fog esni az a fél kiló kenyér, amely ha nem is sok, de az éhenhalástól feltétlenül megmenti őket s ami életlehetőségüket részben (megjavítja. Ami a befizetést illeti, mint gazdaember, nagyon jel tudom, hogy ha kevés is. de a gazdára nézve terhet jelent, de ha valakin, az egyik társadalmi osztályon szociális tekintetben segíteni kívánunk, akikor a másik társadalmi osztály vállaira kell rakni ezt a terhet. Ma sorozatos szociális törvényi avaslatokat kell ide a Ház elé hozni (Ügy van! Ügy van! jobbfelol és a középen.) és ezek mindmegannyi jelentős tehertételt jelentenek. (Felkiáltások jobbfelől: Okos beszéd! Zaj a szélsőbaloldalon.) Amíg a mezőgazdaság jövedelmezőségét nem tudjuk fokozni, addig ez a kis összeg is jelenít 8 te h <£. tétel a gazdaközönség vállán. (Gál Csaba: Éljen meg belőle maga!) A legkevésbbé azokat fogja terhelni, akik a járadékot igen kevésnek találják. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) !"uf ^ azd 1 ák helyzete nem javult, amint az előbb mondottam és ha a fokozatosság útján kívánunk haladni, párhuzamban a gazdasági fellendüléssel és megerősödéssel, ha nem is mi, de bizonyára más képviselőtái-Raim ezen a helyen felelősségük tudatában iparkodni fognak a szobanforgc özvegyekről később is gondoskodni ha erre majd lehetőség nyilik. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen) Bizonyara szorgalmazni fogják ezt és iparkodnak majd az ő megélhetésükön könnyíteni Hallottunk itt a tárgyalás folyamán kivándorlásról, hallottunk egykéről. Az egyke tzzel a javaslattal kovésbl.c függ ÖSÍZ:. íjtVpi megállapítható, hogy az egyke onnan indult el, ahol vagyon van és nem a munkás t ár sadaülése 1939 szeptember 29-én, pénteken. lomból, (Ügy van* Ügy van! a jobboldalon.' ahol tehát megvolt a család megélhetése, megvolt a jólét és mégis onnan indult el, ahol ezt tehát tulajdonképpen megokolni sem tudják. (Úgy van! a jobboldalon.) Hallottunk a kivándorlásról. Én mint falusi ember megállapíthatom, hogy nem a legszegényebb néposztály vándorolt ki, hanem azok a kisgazdák, azok a munkások, akiknek volt valamilyük, hogy pénzzé tegyék és ezek vándoroltak ki azért, hogy munkájukat beváltsák dollárra és így vagyonra tegyenek szert maguknak majd itthon. Ezt nemcsak magyarok tették. Hivatkozom Jurcsek képviselőtársam kerületére, ahol egy tiszta szín német község lakosságának 5%-a vándorolt ki azért, hogy vagyont tudjon magának szerezni és azt a vagyont itt öregségére élvezhesse. Nem ítélem el az embereknek ezt a törekvő szándékát, de ezek alapján határozottan meg kell állapítanom, hogy a kivándorlásnak sem az az oka, amit itt állítanak, nem valóság az, amit itt erről mondanak. Hallom azt is, hogy az a munkás nem lesz képes azt a heti 20 filléres járulékot befizetni. Olyan módon állítják be a kérdést, mintha a munkásnak a nyári időszakban nem volna egyegy olyan napja, amikor 6—8 pengőt ' keres, már pedig, ha csak egy napi keresetét fordítja arra, hogy befizesse ezt az öregségi biztosítást, máris rendezve van az egész évi terhe. Lehetetlenség mindent a rossz oldaláról beállítani, ellenben a jót soha meg nem mondani. (Úgy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen.) Határozottan rosszul esik nekem ilyeneket hallani, mert amikor a nép bizalma megajándékozott azzal, hogy a parlamentben helyet foglalhassak, ezt sokkal szentebbnek tartottam a magam számára, minthogy ilyen hangon és ilyen megvetéssel tárgyaljak egy olyan törvényjavaslatot, amely a népen segíteni akar és nem elvenni. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen. — Keck Antal: Ezt a főbírónak ígérte meg!) Nincs szükségem arra, mélyen t. Ház, hogy idegen gondolatokat, idegen nézeteket hozzak ide, de már ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál kénytelen vagyok megállapítani, (Keck Antal: A több keaiyér idegen eszmei Ezt még sohasem hallottuk!) hogy képviselőtársaim túlmentek a mértéken, mert azt állítják, hogy nekik van egyedüli joguk a faluhoz és nekünk, akik ott a falun születtünk, semmi közösségünk nincs a falu népével. (Taps a jobboldalon és a középen. — Keck Antal: Mi is ott születtünk!) Ezt határozottan visszautasítom és azt mondom, hogy közülük sokan csak akkor fedezték fel a falut, amikor a választások voltak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Keck Antal (a jobboldal felé mutatva): Oda beszéljen! — Rapcsányi László: Nem szégyen! — Egy hang f a szélsőbaloldalon: Mit csinált maga Adonyban? — Zaj.) T. Ház! Felszólalásom keretében nem kívánok senkit megsérteni, (Keck Antal: A javaslatot védje meg!) de mint magyar ember a javaslat feltétlen érdemeit méltatva, vissza kell utasítanom mindazokat az elhangzott vádakat, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szegény adonyiak!) amelyek itt ezzel kapcsolatban elhangzottak, ami különben a miniszter úrnak a kötelessége, azonban mint magyar embernek fáj ilyeneket hallanom. Éppen ezért a javaslat mellett szólalok feL azt örömmel fogadom el, (Egy hang a szélsöbaloldalon: Próbálna ellene beszélni!) mert az özvegyek megélhetésén, a ke-
