Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-33
Az országgyűlés képviselőházának 33. ülése 1939 szeptember 29-én, pénteken. 147 gyár ember értéke között akikora különbség, mint amekkora különbség magyar ember és magyar ember jövedelme között van. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Onnan kell venni ezt a fedezetet, ahol van. En nem hiszem, hogy a képviselőháznak egy tagja is lenne, aki ne járulna örömmel hozzá, hogy akár a mii fizetésűink terhére induljon meg az az akció, — ez nálunk havi 100 pengőt számítva, évenként közel 400 ezer pengőt tenne ki — amely a társadalom arányos, együttes hozzájárulása által, az ilymódcm rendelkezésre álló eszközök figyelembe vételével oldaná meg a segítség kérdését. (Ügy vem! a szélsőbaloldalan. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Felajánljuk!) Ez a száz pengő, hogyha globálisan végigvonul a társadalom minden osztályában, a kétszeresére vagy háromszorosára tudná emelni azt az állami hozzájárulási összeget, amelyet kijelentem, igenis a mi pártunk ós a mi pártunk mögött álló nemzeti többség kevésnek talál. Ügy van! a szélsőbaloldalon-) Ez a rendszer alamizsnát nyújt és azt tételezi fel ez a javaslat, hogy itt más segítség isi van, itt más alapokból származó jövedelmek kiegészítéséről lenne csupán szó. Akkor várjuk megazt az időt, amíg ennek az elesett és ráutalt népréteignek, amelynek megsegítését a javaslat célozza, megtörténik az az átalakulása, hogy más jövedelemhez, <mási alaphoz is hozzá fog jutni. Addig azonban, amíg ez a javaslat emynyit nyújt, ez nem elég. De ha előáll is az a helyzet, hogy a havi 5 pengő, ez a szégyenletes alamizsnaíösszeg már elegendő lesz, mert csak kiegészítést jelent, akkor pedig már feleslegessé fog válni. Tehát vagy kevés, vagy felesleges ez az összeg. Ennekfolytán a javaslatot ón magam és pártom nevében a részletes tárgyalás alapjául nem fogadhatom el. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalion.) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Ifj. Zimmer Ferenc! Elnök: Ifj. Zimmer Ferenc képviselő urat illeti a szó. Ifj. Zimmer Ferenc: T. Ház! Nem volt szándékoimlban felszólalni a javaslathoz, (Felkiáltások a jobboldalon: Akkor üljön le!) — nem teszem meg az uraknak ezt a szívességet — de kényszerítve érzem magam... (Egy hang a jobboldalon: Kitől? — Hubay Kálmán: A választóktól! 10 millió magyartól! — Egy hang a jobboldalon: Kicsit sok! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Hubay Kálmán: Nagyon kevés! Nagyon kevés, kérem, 10 millió magyar! Hogyan lelhet ilyet mondani, hogy kicsit sok? — Folytonos zaj. — Mozgás a jobboldalon és a középen. — Hubay Kálmán: Ne tessék gúnyolódni a magyarság száma felett. — Felkiáltások u szélsőbaloldalon: Ez ŰEI éinizmus megbosszulja magát! — Nagy zaj ) Csendet kérek, ikópvfeelő urak, méltóztassanak mindenféle megjegyzésektől és közbeszólásoktól tartózkodni és a közbeszólásokra ne méltóztassanak reagálni. — Méltóztassék folytatni beszédét. Ifj. Zimmer Ferenc: T. Ház! Őszintén szólva, nem hittem volna, hogy szerény személyem felállása ilyen vihart kelt. Több barátom van a Házban és több tiszteletet vártam volna barátaimtól. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék az ilyen megjegyzésektől tartózkodni és rámbízni az elnöklés gyakorlását. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: ők nem adják "meg a tiszteletet, de kérik! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Ifj. Zimmer Ferenc: T. Ház! Amikor egy gyermek a világra születik, egy individuum jön a világra, akinek az élethez joga van. Az télét termeli ki őt, az élet kívánja neki nyujtani mindazt, amire megszületett. Miután minden individiumra kivétel nélkül munka és teher vár, éppen olyan joggal kérheti tehát ez a munka- és tehervállaló, hogy róla az élet nagy közössége, a társadalom kellő mértékben gon_ doskodjék. A gondoskodás történlhetik úgy, hogy a társadalom neki olyan életlehetőségeket nyújt. hogy élete során aggkorára meglehetős tőkét gyűjthet és ebből tengetheti öregségét. Van a gondoskodásnak egy másik módja és ez a biztosítás az, amellyel a tehetetleneket, a szegényeket akarjuk az öreg korban egy szebb, boldogabb és biztosabb révbe hozni; Amikor a, kormány ezt a javaslatot hozta, kétségtelenül ezt célozta. Koncé dalom, hogy a kormány nem mindig képes arra, hogy megfelelő összegekkel dotáljon olyan biztosítási alapokat, mint éppen ez. De ha ez megvan, ha ez a szomorú 'hlelyzet fennáll, akkor tisztelettel kérdem, nem volna-e helyesebb inkább nem jönni ilyen javaslattal és előbb inkább arról gondoskodni, hogy az ilyen javaslatoknak megfelelő alap teremtessék? (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De nemcsak az alap fontos, mélyen t. Ház, hanem fontos az is, hogy a törvényjavaslatok, amelyek szociális intézkedéseket akarnak megvalósítani, olyan atmoszférában hozassanak létre, olyan lelki szükségletből fakadjanak, amelyek a t. Ház minden egyes tagja előtt nyilvánvalók. Neon vonom kétségbe, hogy a kormány igen t. földmívelésügyi miniszterét akkor, amikor ezt a javaslatot idehozta, a legnemesebb szándék vezette. Ez a javaslat bizonyára keresztülment a minisztertanácson is, amelynek minden etgyes tagja szintén hono• rálta — legalább is feltételezem — ezt a javaslatot. Ha tehát ez a szociális szükségszerűség felmerült az igen t. kormányzatban, kérdem tisztelettel, nemi lett volna-e szükséges a javaslat beterjesztése előtt annak higgadt és nyugodt letárgyalásához olyan légkört teremteni, amely légkörben nem lettek volna közbeszólások, ellenvetések, nem lettek volna felkavarva a szenvedélyek? Mi történt azonban, mélyen tHáz? A javaslat tárgyalása során olyan jelenségeket láttunk a kormányzat részéről, amelyek miatt pártunk, amely eredetileg nem is akart foglalkozni ezzel a javaslattal, mert annyira kicsinek tartja, kénytelen vele foglalkozni. Ezek azok a jelenségek, amelyek miatt kétségbe kell vonnom a kormánynak és a rendszernek azt ja szándékát, hogy őszintén és komolyan kívánja a szociális kérdések megoldását. Tisztelettel kérdem, nem lett volna-e jobb a lelkek egyesítését előkészíteni, nem lett volna-e jobb kivenni minden fájó tüskét a társadalomból, nem lett volna-e jobb a megbékélést komolyan munkálni és azután jönni olyan javaslatokkal, amelyek azt célozzák, amit mindnyájan akarunk, hogy hazánk minden egyes polgárának öreg korára tisztes, biztos megélhetése legyen? Mivel ezt nem látom, a javaslatot nem fogadom el.. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök; Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Simon Ferenc! 24*
