Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-33

146 Az országgyűlés képviselőházának 33. Elnök: Képviselő úr, méltóztassék a tárgyhoz szólni. (Helyeslés jobbfelől.) Kóródy Tibor: Ennek a javaslatnak olvasásakor eszembe jutnak azok az ígéretek, ame_ lyeket ez a kormány és a képviselőválasztási prograanmbeszédeikben a Ház mostani többsége tett, eszembe jutnak ezek a javaslatok és a földkérdés kimerítő megoldása tekintetében tett ígéretek. Azt hittük, ha 'bejövünk ide a képviselőházba, könnyű és szép munka lesz a velünk rokon gondolkozású képviselőknek velünk karöltve folytatott törvényalkotása. Tévedtünk, t. Ház. Tévedtünk, mert ezek a programmbeszédekben foglalt ígéretek a gyakorlatban nem valósultak meg. Tévedtünk, mert a javaslat és az ezt megelőző javaslatok is mind azt bizonyítják, hogy azokat az ígéreteket hamar elfelejtették. Elfelejtették, mintha nem gondolnának arrta, hogy nemcsak programmbeszédet, hanem majd beszámolót is kell tartani, amikor ismét odaállunk a nép elé (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) ós meg fogjuk mondani, mit tettünk, milyen javaslatokat hoztunk ide a Ház elé, mint ahogy például beszélnünk kell majd erről a javaslatról is, hogy mennyire távol áll attól, amit annakidején ott ígértek. (Egy hang jobbfelől: Négy év múlva tartunk beszámolót! A ciklus vége akkor lesz!) Négy év múlva tetszik csak beszámolót tartani? (Keck Antal: Nem lesznek még egyszer megválasztva! — Rátz Kálmán: Minden nap számolunk a lelkiismeretünkkel! — Zaj. — Elnök csenget. — Keck Antal: Sokan fel sem mernek majd mégegyszer lépni l) A javaslatban foglaltak nem egyenes folytatásai annak, amit a programmibeszédekben elmondtak. Nem folytatásai azért, mert iákkor azt hittük, hogy ezek a nemzeti szocialista programmbeszédek egytől-egyig túlzóbbak, szélsőségesebbek voltak, mint a mieink. Mi akkor kis elnézéssel, mosollyal néztük ezt, azzal, hogy: ejnye, de türelmetlenek ezek a túlsópárti nemzeti (Szocialisták. Ez a javaslat azonban végtelenül komoly ós megdöbbentő válasz, nagy kijózanodás számunkra azokat az ígéreteket tekintve, - amelyeket hallottunk, különösen pedig ez a javaslat olyan kérdéskomplexust ölel fel, amelyről nem hiszem, hogy lenne a Háznak egyetlen egy tagja is, aki ne gondolná azt, hogy igen is ez a legfontosabb, a legégetőbb problémája a magyar életnek. Nem célunk, hogy éket verjünk a társadalmi rétegek közé, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Egy hang jobbfelől: Azt csinálják!) de ki kell jelentenünk, hogy az ezzel a javaslattal felemelni kívánt társadalmi rétegnél érdemesebb és ráutaltabb réteg nincs ebben az országban. T. Ház! A javaslat ezeket a kérdéseket nem oldja meg. Nem kívánom újból elismételni azokat a kifogásokat, amelyeket az ellenzék tagjai, elsősorban pedig a mi nyilaskeresztes képviselőink hangoztattak, de azt hiszem, nincsen olyan képviselő közöttünk, aki ne hinné azt, hogy ez a javaslat ezt a kérdést ilyen módon még nem oldja meg. Hiszen a túlsó oldalon is azt mondták, hogy ez csak az első lépés. Igen, az első, de bátortalan lépés a megoldás felé vezető úton. Ezt a^régi olajcsepp-politikát, ezeket a bátortalan kísérletezéseket és egymással összefüggésben nem lévő ad hoc kísérleteket már esztendők és évtizedek óta megunta ez a nemzet. Meggyőződésünk, hogy azok az ígéretek, amelyek akkor elhangzottak és amelyek egymásután ülése 1939 szeptember 29-én, pénteken. most már sorozatosan nem mennek teljesedésbe, előfutár jai és bizonyítékai annak, hogy eljön idő, — akár itt a parlamentben, akár a parlamenten kívül, a beszámolók tartása alkalmával vagy pedig az új választás új programmbeszédei alkalmával — amikor a jelenleg uralkodó kormányzat mögött álló képviselők be fogják látni, hogy nem tudunk ezekkel a problémákkal megbirkózni. (vitéz Lipcsey Márton: Bízza ránk!) Pedig ezek a problémák siettetnek bennünket, a javaslatban foglalt problémák megoldása sietteti a magyar képviselőházat. A legutóbbi idők világpolitikai történései, az északi határunkon megjelenő Szovjet... Elnök: Másodízben figyelmeztetem és kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyalás alatt álló törvényjavaslattal foglalkozni és nem általánosságokat mondani. (Egy hang jobbfelől: Nem szokása!) Kóródy Tibor: .. .e javaslat megoldása nem várhat lassú lépésekre, mint amilyen lassú adagokban akarja adni a javaslat mögött álló intenció a nép számára megsegítésre váró tömegek számára a gyógyírt. Ez a tempó túl lassú. Lassú, mert olyan igények keletkeznek és ezek az • igények annyira stimulálódtak a múltban és a jelenben ós a közeljövőben még jobban stimulálódni fognak.*. (Egy hang a jobboldalon: Ki fogja stimulálni'?) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon! Kóródy Tibor: — önmaguktól stimulálódnak — ... hogy felvetődik az a kérdés, vájjon nem volna-e megfontolandó ezeknek az intézkedéseknek nagyobb tempóban való keresztülvitele, nem égető szükségszerűség-e ez, mert a kérdéseket akkor és addig kell megoldani, amíg annak kereteit a józan megfontolás és előrelátás s nem az események vonják meg. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Azt mondották a t. túloldalról, hogy nem lehet nagyob járadékra fedezetet találni; ezt a tempót nem lehet meggyorsítani. Ha ez így van, akkor ez azt jelenti, hogy a kormányzat nem kíván azokhoz a tartalékokhoz nyúlni, amelyek rendelkezésre állanának, (Egy hang a jobboldalon: Egészen más célokra!) és amelyeknek nem lehet fontosabb célja, mint a többiek között ez is. (Egy hang a jobboldalon: A honvédelem! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Ez összefügg azzal is! Láttuk a repülőalapnál, hogy miként dotálják azokat az alapokat! — Egy hang a jobboldalon: Csinálja jobban!) Elnök: Csendét kérek! Méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni! Kóródy Tibor: Ennek a javaslatnak (Keck Antal (a jobboldal felé): Miért olyan mérgesek?) intézkedései abból indulnak ki, hogy azt a keveset kell szétosztani, ami rendelkezésre áll. Itt nem a jelenlegi, meglévő fedezethez kell találni egy pótlékot, amelyet mi kiosztunk a régi ínségesek között és az arra ráutaltak között, hanem a feladatot kell megnézni és ahhoz mérten kell megszerezni az alapot, onnan, ahol van. (Úgy van! a szélsőbalo'dalon.) T. Képviselőház! Ha mi, az 1939-es magyar parlament a szociális segítség századában, a nemaeti eszmék újjáéledésének a korában azt mondjuk, hogy erre a célra nincs több, akkor ne emlegessük és ne hirdessük a jövedelemmegosztás igazságosságát Magyarországon. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert hiszem és állítom, hogy nem lehet magyar ember és ma-