Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-31

Az országgyűlés képviselőházának 31. ról. Át kell alakítanunk egész hiteléletünket, a mezőgazdaság érdekében sürgősen mezőgazdasági bankokra van szükség, amelyek nem 7'5%-os kamatot kívánnak a mezőgazdaságtól, mert amikor statisztikailag kimutatható, hogy a kataszteri tiszta jövedelem 2o—3%-ra tehető, akkor a gazda nem fizethet 7'5%-ot és nem követelhetjük, hogy ezen felül szociális áldozatokat is hozzon. De nem is igazságos, hogy éppúgy 75%-os kamatot fizessen, mint az ipar és a kereskedelem, mert hiszen éppen tegnap állapította meg a földmívelésügyi miniszter úr, hogy amíg az ipar és a kereskedelem a tőkéjót ötször-hatszor megforgatja egy évben, addig a gazda csak egyszer és így tőkéjének csak egyszer veszi hasznát. Meg kell változtatni a váltótörvényt, hogy váltóadósságot ne ismerjen a gazda, nem szabad őt kitenni annak, hogy három napon belül fizetnie kelljen, hogy esetleg olyankor fizessen, amikor nem rendelkezik megfelelő terményekkel, összes törvényeinkben, magánjogunkban, de még büntetőjogunkban is és ipari és kereskedelmi törvényeinkben mindenütt ki kell domborodnia annak, hogy mi agrárállam vagyunk. Különösen egy törvényre mutatok rá, a végrehajtási törvényre. Hogy mennyire nem gondoskodik ez a törvény a magyar földműn; kasról, arravonatkozólag felemlítem, hogy a végrehajtási törvénynek egyik szakasza kimondja, hogy nem foglalható le egy hónapi élelmiszer. Mit jelent ez? Ha az aratómunkásnak megvan az évi szükséglete a 8—12 mázsa búzája, akkor végrehajtás alkalmával akár közadókövetelést, akár magánjogi követelést hajtanak rajta végre, csak egy hónapi élelmiszert hagynak meg, a többi búzát pedig elvi; szik. Pedig ez a búza a földmunkás egész évi megélhetését jelentette. Ugyanez a törvény a jószágnak hat hónapi élelmet ír elő, amennyit meg kell hagyni. Ez a törvény, tehát jobban gondoskodik a jószágról, mint a magyar földművesről. Mélyen t. Ház! Iparunkat teljesen át kell alakítanunk. Gyáriparunkat decentralizálnunk kell, hogy ezzel munkaalkalmakat nyújtsunk. Mindent el kell követnünk arra, hagy a mai 180—200 munkanapot annyira emeljük, ahány munkanap kínálkozik az évben. Ezt csak az ipar decentralizációjával és azzal érhetjük el, ha a tőkét leszorítjuk a spekuláció teréről és rászorítjuk a termelő munkára, rászorítjuk arra, hogy utakat építsen, hogy csatornázzon, hogy az öntözésről gondoskodjék. így minden gazda, minden földmunkás dolgozhatik azon a napon is, amikor a gazdaság nem nyújt neki elegendő munkaalkalmat. Háziiparunkat ki kell fejlesztenünk, még pedig olyan irányban, hogy minden vidéknek meglegyen a maga elfoglaltsága és keresete. A munkaidőt és a munkabért országosan és kellő időben kell rendezni. Az agrárollót meg kell szüntetni. E végett vámpolitikánkon kell változtatni. Gondoskodni kell a mezőgazdasági termelés értékesítési lehetőségéről és különösen gondoskodnunk kell az értékek állandóságáról. Nem szabad kitennünk a gazdát annak a veszélynek, mint ami 1927-ben történt, amikor intenzív gazdálkodást hirdettek. Azt mondták nekik: vegyetek nemesített vetőmagot, traktort, cséplőgén< garniúrát. műtrágyát, vegyetek földet, gazdálkodjatok intenzíven akár adósságra is, mert 32 pengő a búza. A gazdák ennek felültek, meg

J tették, amit mondtak nekik és eladósodtak, a ülése 1939 szeptember 27-én, szerdán. 91 32 pengős búzaár pedig 8 pengőre csökkent és ezzel megszülettek a védett adósok. Az értékeket tehát állandósítani kell, hogy tudja az a gazda, hogy kétszer kettő négy. Ezt csak irányított gazdálkodással és egészséges külkereskedelemmel lehet elérni. Falusi iskoláinkat teljesen át kell reformálnunk. Nem az a fontos, hogy a gyermek tudja, ki volt Július Caesar, hanem az a fontos, hogy értsen a mezőgazdasághoz és a szőlőgazdasághoz. Az osztályokat emelni kell és a mostani tudákos földmíves napszámos osztályból mezőgazdasághoz értő népet kell nevelni. Munkásszövetkezete»ket kell felállítani. A munkásszövetkezeteknek bizonyos autonómiát kell adnunk, hogy azok útján nemcsak a gazdasági előnyöket, hanem kulturális céljait is el tudja érni a munkás. A gének áldásaiban is részesíteni kell a munkást. Mi volna, ha a munkás a munkásszövetkezetek útján maga rendelkezr nék traktorral, cséplőgarnitúrával, aratóeépekkel és ezeknek egész hasznát nem a földtulajdonos vasrv a vállalkozó, hanem maga a munkásosztálv tehetné zsebre? Mélven t. Ház! Ezek azok a kérdések, amelyek zászlónkra van írva, nem megtévesztés végett, hanem a boldogítás céliából. Aki nem ért velünk egyet, azt nem gyűlöljük, hanem kérjük, hogy ennek a! nagy kérdésnek megoldására, a földmunkások életszínvonalának emelésére fognunk kezet és ebben a tekintetben ne pártoolitikusok, hanem elsősorban magyar emberek legyünk. Mélyen t. Ház! A földműnk ás osztály ma mostoha gyermeke a hazának, bár megérdemelné- hogy a le^desebbké^t dédelgessék ebben a honban, mert hiszen amiként vannak ennek a hazának katonái, akik hivatottak a hazát megvédeni vérükkel és fegyverrel, éppen úgy vannak katonáink, akik kaszával és kapával tartják fenn ezt a hazát. Ezeknek a hivatása éppen olyan fontos, mint azoké a katonáké, akik vérekkel védik a hazát; amint tehát egyik katonájáról gondoskodik az állam azzal, hoe-y fegyvert és muníciót ad neki, éppen olyan kötelességee-ondoskodni a hazát fenntartó másik katonájáról, a földmunkásról ázzál, hogy becsületes me""'hetest biztosít neki és kfmverfit a,rl szájába. (Élénk helyeslés és tans a szélsőbololdalon.) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Bodor Márton! Elnök: Bodor Márton képviselő urat illeti a szó. Bodor Márton: T. Ház! Először van alkalmam a t. Házban felszólalni. Én is a nép gyermeke, a falu szülöttje vagyok; bár megadatott nekem az a lehetőség, hogy ipart tanuljak, mégis szervesen a faluhoz tartozom. Ügy érzem, nem nekem kellene most felszólalnom ebben a vitában és nem nekem kellene ma a mezőgazdasági cselédek és a mezőgazdasági munkásság érdekében beszélnem, hanem elődömnek. Ügy érzem, hogy az a fér; fiú, aki helyett nekem kell itt lennem, óriási ürt hagyott hátra maga mögött; óriási ür maradt utána, hogy ki kellett innen mennie és nem folytathatta itt tovább azt a nemzetépítő munkát, amelyet maga elé kitűzött. Nem hinném, hogy bármelyikünkben is megvolna az ő nagykoncepciójú felkészültsége, hogy bármelyikünk is pótolni tudná. (Füssy Kálmán: Ki az? — Egy hang a szélsőbaloldalon: Pálffy Fidéli) Ügy érzem, hogy Pálffy Fidél (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) hiányzik közülünk. (Ügy van a szélsőbaloldalon, — Füssy