Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-6

96 Az országgyűlés képviselőházának ( dekében és hajlandó-e a miniszter úr mindent elkövetni, hogy az idei megnövekedett gyü­mölcs- és zöldségtermés zavartalanul értékesít­hető legyen? Révész László s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti meg a szó. Révész László: T. Képviselőház! Ugyancsak kenyérkérdésre, közgazdasági problémára óhaj­tom t. képviselőtársaim figyelmét ráirányítani, amikor a gyümölcs- és zöldségexport kérdésé­vel foglalkozom. Ez a két termelési ág úgy közgazdasági, mint szociális szempontból óriási jelentőségű, mert hiszen e két termelési ág rentábilis ter­melése nélkül nem leszünk képesek sem a be­ruházási programmot, sem hadseregünk fej­lesztésének programmját sikeresen és eredmé­nyesen megoldani, de nem tudjuk a mezőgaz­dasági munkanélküliség kérdését sem megol­dani, mert hiszen a mezőgazdasági munkás­ságnak több mint 50%-át állandó évi munká­val éppen ez a két termelési ág, a zöldségter­melő réteg és a szőlősgazda társadalom látja el. Tudatában vagyok annak, hogy e kérdés óriási jelentőségét Agy a földmívelésügyi kor­mány, mint a Külkereskedelmi Hivatal teljes egészében átérezve, tudatában vagyok annak, hogy mindkettőt a legteljesebb jószándék és segítőkészség vezette, ami úgy a földmívelés­ügyi miniszter úrnak Kecskeméten, Halason és egyéb helyeken tett megnyilatkozásaiban kifejezésre jutott, mint a Külkereskedelmi Hi­vatal intézkedéseiben és a szakkörök elé ter­jesztett közleményeiben is. Éppen ez jogosít fel arra, hogy e két rétegnek, valamint a keres­kedelemnek egyes panaszait és kívánságait a t- Ház elé hozzam. E panaszok és kívánságok közül az első mindenesetre az, hogy nem látjuk biztosított­nak mostani igen jelentős termésfeleslegeink­nek külföldön váló elhelyezését. Legyen szabad most csak a barackkal foglalkoznom, mint a legaktuálisabb kérdéssel, mert hiszen a meggy és a cseresznye már úgyiisi leérik, amikor in­tézkedés volna tehető ezekben a kérdésekben. Németországot illetően 2.2 millió birodalmi márka értékbon van megszabva barackbeviteli exportunk mérve és ez a keret, ha a megálla­pított 27 pfenniges kilogrammonkénti árat vesszük alapul, körülbelül 100.000 mázsa, kb. 1000 vagon mennyiségnek felel meg. Ezt a kvan­tumot pedig maga a kecskeméti piac tudja produkálni, sőt, a mai termési viszonyok mel­lett ennél bizonyosan még sokkal jelentősebb mennyiséget is. Emellett a Németországba irá­nyuló 2.2 millió márkás keret mellett Lengyel­ország felé csupán 60 vágón, Svájc felé csupán 30 vágón az a mennyiség, amely exportálható. Ezeken az államokon kívül más külföldi állam­mal kereskedelmi szerződésünk, megállapodá­sunk a barackexportra vonatkozólag nincs, nincs tehát Angliával, Hollandiával, Belgium­mal, de nincs az északi államokkal sem, Finn­országgal, a Skandináv államokkal, holott az előző esztendőkben, amikor pedig a termés nem volt ilyen kedvező, ezekben az országokban is igen lényeges kvantumot tudtunk elhelyezni és onnan nemes valutát biztosítani közgazdasági életünk számára. Nincsenek kihasználva, nem látjuk kellően kihasználva a Lengyelország felé irányítható exportlehetőségeket, mert hi­szen a közös határ ma már megvalósult, ennek ellenére a kereskedelmi kapcsolatok nincsenek kiépítve és a 60 vágón barack olyan minimá­. ülése 1939 június 21-én, szerdán. lis mennyiség, hogy tisztelettel kérjük a kor­mányt, méltóztassék valami úton-módon a le­hetőségét megtalálni annak, hogy ez a tétel megfelelő mértékre emeltessék. Közvetlen tudo­másom van a kereskedőkörökkel folyatott tár­gyalásaim alapján arról, hogy úgy a lengyel kereskedők, mint a magyar kereskedők igen kí­vánatosnak tartanák minél gyorsabban és mi­nél eredményesebben kiépíteni a kereskedelmi kapcsolatokat a gyümölcsre, főként a barackra, azonkívül a dinnyére, a szőlőre és szilvára, azonban ennek legfőbb akadályát abban látják, hogy a Szlovákián keresztül, tehát a Kassán túl irányuló tranzité forgalom tekintetében Szlovákiával semmiféle megállapodásunk nincs. Ennek következtében Munkácson és Lembergen keresztül kell irányítani a kivitelt, itten pedig 3--4 napot vesz igénybe az árunak keresztülvi­tele, ami a baracknál például teljes lehetetlen­ség, mert hiszen a leggyorsabb szállítást kí­vánja meg. Ugyanez a baj a kereskedőknek panasza szerint a Németország felé irányuló kivitelnél is. Legyen szabad egy konkrét panaszt ismer­tetnem, amely arról szól, hogy Hegyeshalomba öt kocsi gyümölcs érkezett. Mivel itt ugyan­azok a német vámtisztek foganatosítják a vámvizsgálatot, akik a növénykórtani vizsgá­latot is kénytelenek foganatosítani, ilyen szak­közegeknek odadlelegálása hiányában megtör­téuT; az, hogy lez az öt kocsirakomány, amely reggel három órakor megérkezett már oda, onnan csak este 11 órakor volt továbbítható, tehát olyan óriási késédelemmel, — ez még a cseresznyére vonatkozik — hogy a könnyen romlandó árunál ez katasztrofális jelentőségű volt. További sérelmek elkerülésére az volna a kívánsága, úgy a termelő, mint a kereskedő rétegnek, hogy az árak megállapítása tekin­tetében idejekorán történjék intézkedés. A pa­nasz az, hogy a barack árára vonatkozóan jú­nius 20-án, vagyis tegnap kaptak értesítést arról, hogy július l^éig milyen áron veszik át Németországban a barackot. Ezzel kapcsolat­ban az volna a kívánság, hogy lehetőleg he-, tekktl korábban tönenjék a kereskedők értesí­tése az irányárakról, die ha lehetséges, Olasz­ország mintájára, úgy történjék az árak tekin­tetében a megállapodás, hogy ne a feladás idő­pontja, hanem az érkezési időpont legyen az irányadó az áraknál, mert jelenleg a feladási időpont az irányadó. Minthogy pedig a Német­országba irányuló exportunknál ez a menetidő rendkívül hosszú, körülbelül hat napot vesz igénybe Kecskeméttől Berlinig az út, (Br. Roszner István: Lehetetlen!) így június 24-ike az utolsó nap, amely a, július 1-éig szóló ár­megállapításánál figyelembe jöhet így már jú­nius 25-én teljes bizonytalanságnak van kitéve a kereskedő, nem tudván, hogy július 1-én a német importőrök milyen áron fogják átvenni az árut. További kérése volna ugyancsak ezzel kajpcsolatosan a szállítási idő lehető csökken­tése. Ez túlságosan hosszú a mai körülmények mellett. Kérelme volna az érdekeltségnek az is, hogy a 48, illetve 60 órás heti munkaidőre vonatkozó rendelkezések függeszttessenek fel a nyári két hónapra, tekintettel arra, hogy csomagolásra megfelelő láda rendelkezésre nem áll, így tehát az ipari munkásokra vo­natkozólag függesztesz ék fel a negyvennyolc órás munkaidő. Hiszen a múlt nyáron is meg­történt, hogy diákgyermekeket kellett beállí­tani ládaszegelésre és más ilyen munkála­tokra, minthogy nem állott rendelkezésre meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom