Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-6

86 Az országgyűlés képviselőházának 6. ülése 1939 június 21-én, szerdán. nemzet sírjába^ amely rétegek érdekében most ezek a túlzó jelszavak hangzanak el az országban. (Rassay Károly: Láttuk 18-ban, meg 19-ben!) Én a mezőgazdasági munkásság minden problémájának tárgyalásánál — ha nem is tartozott szorosan a tárgyhoz — megmondtam, ihogy ezeket a kérdéseket csak az egész mezőgazdasági termelés keretén belül lehet megoldani. (Ügy van! Úgy van! — a jobboldalon.) Ha valaki más megoldást választ, az csak a romlás útja lehet. Éppen ezért most, amikor kifejezetten gazdasági kérdésről van szó, hangsúlyozni kívánom, hogy a gazdák kérdésének | minden komoly megoldása egyúttal a mezőgazdaságii munkásság problémájának megoldásaihoz is közelebb vezet. (Ügy van! Ügy van! jobbfélől.) Csak azt kell megnézni, hogyan alakult a mezőgazdasági terményárak statisztikája a jó konjunktúra csúcspontjától egészen a mélypontig és hogyan alakult ezzel párhuzamosan ugyanabban az időben az országban a napszámbér. Csak a vak nem fogja látni ennek a két kérdésnek szoros, belső összefüggését. Amikor én a búzaár kérdésének megoldásáról beszélek, tisztában vagyok azzal, hogy ez nemcsak egy termelési ág, nemcsak egy úgynevezett osztály, hanem az egész magyar társadalom kérdése is és elsősorban érdekli ez a kérdés azokat a rétegeket, amelyek a magyar földön földtulajdon nélkül dolgoznak. T. Kép visel őíház! A gazdák szempontjából azért mérhetetlenül fontos ennek a kérdésnek komoly megoldása, mert máris Játható az a többletteher, amely , a magyar gazdatársa da lomra nehezedik, mint a szociális teher, az adóteher is. Csak egy példát mutatok fel, Látom a mostani jövedelem- és vagyonadókivetéseknél, hogy az adóhatóságok mennyire leszámítolják a magas árat a reánk kivetett adóknál. Az egész multévi nyerstermést teljes összegében felszámítván, az adóhatóságok "az elsőrendű, másodrendű búzát és az ocsút, úgy, anogy a gépbizonylat azt kiadta, vala^ mennyit 19 pengős búzaáron számítják. Meg vagyok győződve arról, hogy az adókivetés mindenütt e szerint a rendszer szerint történt, legalább is annál a pénzügyi hatóságnál, ahová én tartozom. Az adóhatóságoknál tehát jelentkezik ez az úgynevezett magas búzaár, — amelyet egyébként mi azon a vidéken meg sem kapunk — a gazdák terhei tehát a jövőben csak növekedni, fognak. Nagy figyelemmel hallgattam a miniszterelnök úr beszédét és abban különösen érdekeltek azok a részek, amelyek a mezőgazdasági termelésre vonatkoztak. Erre vonatkozólag különben Udvardon is nyilatkozott a miniszterelnök úr. Itt a Ház előtt éppen ebben a kérdésben a következő mondatot mondta (olvassa): »Többször hangsúlyoztam, hogy, bár a bázanezsimet az idei esztendőre fenntartjuk és reméljük, hogy az — legalább az eddigiek szerint úgy látszik — igen jó idei termést el fogjuk tudni helyezni, mégis a jövőre nézve gazdáinknak számolniuk kell azzal, hogy ezt a rezsimet bizonyos mértékbon meg kell majd változtatni.« Ezzel ellentétben én úgy érzem, az lenne à cél. hogy ezt n rendszert egyenesen kiterjeszszük és termelőinknek a minimális árakat minden mezőgazdasági termékre biztosítsuk. (Helyeslés jobbfélől.) Látom Bassay igen t. képviselőtársam kezét, amely bizonyos ellenvetést látszik kifejezni. (Derültség. — Rassay Károly: Csodálkozom, hogy miből fogjuk megcsinálni!) Ha nem tudjuk, hogy ezt miből csináljuk meg, akkor ott van a következő kérdés, hogy miből fogjuk előteremteni azokat az összegeket, amelyeket a gazdáknak kell éppen a szociális feladatok, éppen a munkásság jobb bérrel, jobb munkafeltételekkel való ellátása érdekében előteremteniük? (Ügy van! Úgy van!) Úgyhogy erre a kérdésre, (Rassay Károly: Ez a Kunststück vége! Ha Kunststück-öt akarnak csinálni!) jó pesti szokással kérdéssel felelek és azt hiszem, hogy ez a második általam feltett kérdés megfelel az előbbinek. A miniszterelnök úr arra céloz, hogy esetleg már a következő esztendőben ezt a rendszert meg fogja változtatni és mi, exportország lévén, — tudok arról, hogy milyen kényszerhelyzetben vagyunk etekintetben bizonyos vonalakon, de nem akarok erről beszélni —• ki leszünk szolgáltatva annak az árhullámzásnak, amelynek a gazdatársadalom Magyarországon már egyszer ki volt^ szolgáltatva és amelynek egész közgazdasági életük kárát vallotta. T. Képviselőház! Hangsúlyoznom kell, hogy a termésértékesítési rendelet r kiadása most már sürgős. Erre egyik érdekképviseleti szervünk is rámutatott, amikor (hangoztatta, hogy kívánatos, sőt szükséges is, hogy az idei termésértékesítésre vonatkozó rendelet mielőbb közzététessék. A késés könnyen odavezethetne, hogy árromboló kísérletek, úgynevezett véleményes vásárlások történhetnek új búzában, a pénzre rászorult egyes gazdák érdekeinek nagy sérelmére. Most kérdést is intézek ezzel kapcsolatban az igen t. miniszter úrhoz, hogy milyen lesz ez a rendelet. Hallottam olyan törekvésekről, hogy azt kívánják elérni, hogy egy kezdeti árral szemben havonként emelkedő búzaár állapíttassák meg. Igen t. miniszter úr, főleg azért hoztam ide ezt a kérdést az igen t. Ház elé és a miniszter úr elé, mert rá kell mutatnom arra, hogy ha, a búzaár növekvése a kezdeti ár rovására történnék, ezt igen nagy mértékben igazságtalannak tartanám. (Helyeslés. — Zaj.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Tildy Zoltán: Kérnék öt percnyi meghoszszabbítást. (Felkiáltások a jobboldalon: Megadjuk!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Tildy Zoltán: Ugyanis éppen a kisgazdák, akik alig várják az aratást, mert szorítja őket a sok minden fizetni való, szóval a tőkeszegény egyedek, a magyar gazdatársadalom igen nagy többsége képtelen arra. hogy tartalékoljon és eltegye a búzáját későbbi eladásra. Egyrészt jelentkeznek az adóhatóságok és már keresztben lefoglalják a búzát, másrészt ott van a temérdek más egyéb fizetni való. beszerezni való. A kisgazdánál rendszerint vetőmagon kívül, — amennyiben azt a végrehajtó 12 holdon felül meghagyja — és a szűkreszabott élelmen kívül más nem marad. Igen t. Ház! Rámutatok arra is, hogy a mezőgazdasági munkásság, — amelynek jövedelmét Magyarországon legnagyobb részben mégis az aratás teszi ki — kénytelen aratás után eladni gabonáját és azon ruhát, cipőt és egyebet vásárolni. Ha tehát ez a kezdeti ár kisebb lenne azért, hogy a búzaár később emelhető legyen, ez a legszélesebb, a leggyengébb