Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-23
Az országgyűlés képviselőházának 23. négy képviselővel rendelkező kispártnak ugyanazt a jogot biztosítja, amelyet az 50 tagú párt részére ,biztosít. Itt kívánok kitérni a beszédidő kérdésére is. Amikor a beszédidő bizonyos vonatkozásokban tiszt/ám a célszerűség, tisztán az idővel való takarékoskodás szempontjából bizonyos korlátozás alá kerül, akkor ez sem a szólásszabadság, sem a nyilvánosság nagy elvét nem sérti, de, sőt az időt kihasználni és az ' egész beszédet a tárgyra, szorosan a tárgyalás alatt álló tárgyra kívánja koncentrálni. A vezérszónokot egyórás beszédidő illeti meg, míg a többi képviselőt 30—30 perces beszédidő, ami azután további egy-egy órával, illetőleg 30—30 perccel meghosszabbítható. Itt kívánok kitérni arra, hogy a plénum béli általános^ vita során a többi képviselőt számbeli korlátozás nélkül illeti meg a szólás joga, kivéve a mentelmi jog felfüggesztésére vagy a mentelmi jog megsértésére vonatkozó bizottsági jelentés tárgyalását. A plénumban tehát ezek szerint a Ház szakaszonként vagy elfogadja, vagy elveti a bizottság által már elfogadott javaslatot. Nem akarok kitérni arra a körülményre, hogy a javaslat megadja a jogot a miniszternek, illetve az előadónak arra, hogy a bizottság által már elfogadott és szakaszonként letárgyalt törvényjavaslathoz, amikor a plénumhoz visszakerült, módosító indítványokat terjeszthessen elő, azonban ebben az esetben bárki indítványára az illető szakaszt ismét vissza kell juttatni a bizottsághoz tárgyalás végett. Űj módosítást jelent — szintén az idővel való takarékoskodás szempontjából — a harmadszori olvasásra vonatkozó intézkedés. Ezentúl harmadszori olvasásnak csak akkor van helye, ha az elnök azt szükségesnek látja és a harmadszori olvasást lehet ugyanazon a napon foganatosítani, amikor a Ház a részletes vitában döntött £1 Jel ' /aslatrói. Teljesen új intézmény, amelyet a mai idők parancsszava következtében hozott be a javaslat, a rendkívül sürgős törvényjavaslatok tárgyalásának rendszere. Eszerint háború idején, vagy az országot közvetlenül fenyegető háborús veszély esetén az ezzel kapcsolatos ügyekre vonatkozólag előterjesztett valamely javaslat kapcsán az illetékes miniszter indítványozhatja, hogy a Ház a törvényjavaslatot a rendkívüli sürgősségre megállapított új és külön eljárási szabályok szerint tárgyalja le. Erre a házhatározatra kétharmad többség van előírva. Ennél a kérdésnél tárgyilag is meg van határozva az a terület és az a keret, amelyen belül a rendkívüli sürgősségre alkalmazott szabályok szerint lehet törvényjavaslatot tárgyalni, amennyiben csakis háború vagy veszély idején az ezzel kapcsolatos ügyek tárgyalását lehet ilyenképpen lebonyolítani. E rendszer szerint a Ház egy nyolcórás ülésben tárgyal és a bizottság közvetlenül az általános vita befejezése után veszi részletes tárgyalás alá a törvényjavaslatot, azután a plénum, ha kell, a napirenden lévő ügy tárgyalásának meg szakításával dönt a javaslat sorsa fölött. Nem kell külön kiemelnem, hogy ezeket az új rendelkezéseket tisztán a magas és egyetemes honvédelmi szempontok teszik indokoltakká. A költségvetés tárgyalása tekintetében is új rendszert kíván megvalósítani a javaslat. Eddig a költségvetés általános vitája volt az a fórum, ahol a kormány iránti bizalom vagy bizalmatlanság kérdése megvitatás tárgya volt, vagyis ahol a különféle pártok a bizalmi illése 1931) augusztus 11-én, pénteken. 529 kérdést felvetették. Minthogy a költségvetésnek tárgyalása ezentúl nem a plenáris általános vitával kezdődik, hanem a címenkénti bizottsági vitával, ennélfogva a bizalmi kérdés vitája automatikusan áttolódik természetes helyére, az appropriáció vitájára. Éppen ezért az apprqpriációs vitára szánt időt az eddigi négy ülés helyett 6 nyolcórás ülésre tolja ki a javaslat és szabályozza azt a kérdést is, hogy a plénumban ezentúl az appropriáció és az indemnitás vitáját kivéve részletes vitának helye nincsen. A költségvetés vitája a bizottságokban címenként történik, még pedig tárcánként legfeljebb két ülésnapig farhat. A plénum azután minden egyes tárcát egy-egy 8 órás ülésben tárgyal le. Az appropráció és az indem nitás tárgyalásának ez az új rendje azonban csak akkor állhat helyt, ha a költségvetés egyedül pénzügyi vonatkozású felhatalmazásokat foglal magában. Ha ettől eltérőleg intézkedik, akkor a törvényjavaslatokra általánosan megállapított rendelkezések irányadók. Ugyanúgy csak akkor érvényes és csak akkor hatályos ez az új intézkedés, ha az indemnitás esetében a költségvetés már a Ház elé van terjesztve. T. Ház! Általánosan elfogadott közjogi tétel az, hogy az interpellációs jog gyakorlása és maga az interpellációs jog nem az egyes képviselő személyi privilégiuma, hanem a Házat a maga szuverén összességében megillető közjogi jogosítvány. Az interpellációs jog ilyen fogalmazásában és értelmében nyilvánvaló, és a kontinentális parlamenti jogfejlődés is ezt igazolja, hogy interpellációt egyedül csak közérdekből lehet előterjeszteni, mint védelmi eszközét egyrészt a kisebbségnek, másrészt pedig a parlamentnek az összminisztérium feletti ellenőrzési jog gyakorlása tekintetében. Ezekből a nagy elvekből kiindulva a javaslat ezentúl csak közérdekű interpellációt ismer. Ezentúl tehát csak közérdekből lehet interpellációt bejegyezni és megtartani, mégpedig egyegy interpellációs napra minden képviselő legfeljebb két szóbeli interpellációt jegyezhet be és tarthat meg. Ebben a tekintetben a beszédidő szempontjából is az idővel való takarékoskodás és az éíszszerűség indokaiból -ils- korlátozásokat kíván a javaslat bevezetni. A beszédidő ugyanis 15 perc, amely meg nem hosszabbítható, kivéve á sürgős interpelláció esetét, amikor egyízben ugyancsak az alapidővel az interpellációs" beszédidő meghosszabbítható. Amikor a bizottság ennek a rendszernek bevezetését elfogadta és szükségesnek látta, az angol gyakorlatra is gondolt. Az interpelláció lényege voltaképpen a Ház és a Ház tagjainak ellenőrző jogát sűríti magába az adminisztratív kormányzattal szemben. Az angol renüszer szerint tehát a tényállásnak és a kérdésnek kell az interpellációban foglaltatni, minden egyéb mellékkörülmény kikapcsolandó. A beszédidőt, mint már előzőleg előadtam, ezeknek a szempontoknak megfelelően rendezi a javaslat és bevezeti azt is, hogy a miniszteri válaszra vonatkozó képviselői viszonválasz elmarad és a miniszter a hozzá szóval vagy írásban intézett interpellációra 30 nap alatt válaszol, illetőleg nyilatkozik. Ki akarok meg térni arra, hogy a javaslat a miniszternek megadja azt a jogot, hogy a bejegyzett interpelláció felolvasásáig indítványt terjeszthet elő a bejegyzett interpelláció 15 nappal való elhalasztására. Ezt is az a szempont teszi indokolttá, hogy az interpellációra adandó và81*
