Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-23

53Ô Àz országgyűlés képviselőházának 23. lasz megfelelő előkészítés után szakszerű és tárgyilagos lehessen. Vannak még bizonyos olyan, ha nem is alapvető, de racionalizálási, ezenkívül pedig a parlament munkaütemének meggyorsítását célzó módosítások, amelyeket érdemben kívánok ismertetni. Az egyik az, hogy a tervezet a miniszternek és az előadónak megadja azt a jogot, hogy a folyó ülés meghosszabbítása, éspedig két órával való meg'hosszabbítása iránt indítványt terjeszthetnek elő, szükséges azonban, hogy a napirend tárgyalására meghatározott idő utolsó órájának elérkezte előtt terjesszék elő ezt az indítványt. Nem kell külön kiemelnem, hogy ez csakis és egyedül az idővel való takarékoskodás szempontjait szolgálja. A másik módosítás, amely ugyanezekből az indokokból és alapelvekből indul ki, az, hogy taz, a képviselő, aki ia szólásra való felhíváskor nincsen jelen, elveszti arra a vitára, bizottsági tárgyalásom pedig arra a szakaszra vagy pedig arra a címre való felszólalási jogát. Ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a képviselő, ha felszólalása előtt magát törölteti, ugyanannál a vitánál, vagy ugyanannál a szakasznál vagy ugyanannál a címnél később újra feliratkozhassak. Ez tehát a képviselőre nézve semmi tekintetben sem jelent korlátozást, csupán parlamenti tanácskozás-technikai szempontokat szolgál. Nem kell külön kifejezésre juttatnom azt, hogy parlamenti gyakorlatunk utolsó szakában a zárszámadások feletti vita fokozatosan visszafejlődött, elsorvadt, aminek oka talán a szakszerűség hiányában, vagy talán a rohanó^ idő követelte gyorsabb tempóban és az általános, nagyfokú politikai feszültségben keresendő. Megállapítja a bizottság azt, hogy a zárszámadás feletti fokozott ellenőrzés alapvető alkotmányjog és ibiztosíték, ezért a javaslat új rendszere szerint a zárszámadások feletti vita berekesztése, bezárása addig nem indítványozható, amíg a zárszámadás ellen nyolc képviselő fel nem szólalt. T. Ház! Ezekben ismertettem azokat a nagy alapvető rendszereket és módosításokat, amelyek az előző és ma érvényben lévő házszabályok lényegéibe, rendszerébe vágnak. A javaslatban van még néhány kisebb-nagyobb, az előző házszabályok rendszerét és szellemét távolról sem érdeklő és érintő módosítás, ezek azonban ezenkívül többé-kevésbbé megfelelnek az 1928. óta kialakult parlamenti gyakorlatnak is. Itt akarok kitérni arra is, hogy a bizottság általános és részletes vitája során beható megvitatás tárgya volt a mentelmi jog újabb szabályozásának kérdése is. Rassay Károly igen t. képviselőtársam felvetett ebben a tekintetben bizonyos indítványokat és módosításokat, amelyekhez Antal István képviselőtársunk szólt hozzá. f A bizottság Rassay képviselőtársunk módosítását és indítványát Antal István^ képviselőtársunk mélyreható, alapos és egész mentelmi jogunk rendszerébe tárgy ilag beillő kiegészítésével fogadta el. Erre majd a 192. §. tárgyalásánál fogok részletekben és érdemben is kitérni — most csak érintem, — amikor ezt az egész kérdéskomplexust mint előadói előterjesztést fogom ismertetni és a t. Ház elé 'bocsátani. T. Ház! Ezek előrebocsátása után mély tisztelettel kérem, hogy a házszabályok átülése 1939 augusztus 11-én, pénteken. vizsgálására kiküldött bizottság jelentését, javaslatát úgy általásosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztassék. A bizottság pártkülönbség nélkül, emelkedett szellemben és csakis a házszabályok praktibilitása szempontjából tárgyalta ezt a kérdést, ami lehetővé tette azt, hogy ez a nagyértékű javaslat ilyen közös konszenzuson keresztül a legrövidebb időn belül a Ház plénuma elé kerülhessen. Amikor emelkedett lélekkel f kérem a t. Házat a bizottság javaslatának általánosságban és részleteiben való elfogadására, teszem ezt azzal a rendíthetetlen hittel és meggyőződéssel, hogy az a magyar nemzet, amely válságos időkben is ezeréves és kipróbált alkotmányának kenetében és szellemében keresi az új és a nagy boldog Magyarországhoz vezető alkotmányos utakat és eszközöket, az a magyarság minden körülmények között a maga erejéből meg fogja találni, meg fogja- teremtetni az állami életének helyes működését báfztosító alkotmányos feltételeket (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) és ez a magyarság, ez a nép meg fogja tenni mindezt, mert — a költő szavai szerint — a jövőjét illetőleg van benne élni hit, jog és erő! (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Mokcsay Dezső! Elnök: Mokcsay Dezső képviselő urat illeti a szó. Mokcsay Dezső: T. Ház! (Taps a szélsőbaloldalon.) A tárgyalás alatt lévő ügyben röviden, tárgyilagosan és amennyire a tárgykör engedi, politikamentesen kívánok szólni. Teszem ezt azért, hogy elősegítsem egy olyan légkör kialakulását, mint amilyen a jelentést előkészítő bizottságban keletkezett és amely lehetővé tette a kérdéseknek szakszerű, szenvedélymentes és sokszor pártokonfelüli megítélését. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Ezek előrebocsátása után áttérek magára a javaslatra. Az indítvány előterjesztésének az ón _ benyomásom szerint kettős oka volt. Az egyik a törvényalkotás ütemének gyorsítása, a másik az ellenzék befolyásának korlátozása. (Egy hang a balközépen: A demagógiának!) Az első kiviláglik az új javaslat indokolásából, a második pedig az eredeti javaslatból. A tárgyilagosság kedyéért már most előrebocsátom, hogy az új javaslat, amelyet a bizottság elfogadott, lényegesen enyhít sok minden rendelkezésen és közelebb hozott bennünket egymáshoz. Felmerülhet itt a kérdés, hogy szükség van-e a törvényalkotás ütemének gyorsítására. Erre a válasz lehet igenlő és tagadó. Ha a kormányzatnak sok átfogó javaslata lenne, akkor ez indokolt volna, de ha nincs, — aminthogy a közelmúlt mutatta, amikor a Házat éppen azért kellett időnkint szüneteltetni, mert nem volt kész törvényjavaslat, — akkor azt kell, hogy mondjuk, hogy nincs szükség gyorsításra. (Ügy van! a szélsőbalolalon.) Az ellenzék jogainak korlátozására meggyőződésem szerint jelenleg nincs szükség. Nincs szükség főleg azért, mert nálunk még egyetlen kormányzat sem volt olyan kedvező helyzetben, hogy túlnyomórészt jobboldali ellenzéke legyen, amely a törvényalkotásban a kormányzatot nem gátolni, korlátozni, hanem éppen sarkalni kívánja. (Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) A törvényalkotás ütemének gyorsítását a