Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-21

Az országgyűlés képviselőházának 21. nak múlni a vasúti munkák; szeptemberben, októberben nem lehet dolgozniuk. Azt kérem tehát, hogy ezeket mielőbb méltóztassék meg is valósítani, hogy már a folyó évben élvezhessék ezek az emberek a kormány ilyen irányú gondoskodását. Ezzel nagy megnyugvást teremtene a kormány ennél a több mint 25.000 lelket számláló munkásrétegnél és a hozzátartozó családtagoknál. Ezekre nézve kérek a miniszter úrtól választ. Einök: A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr kíván válaszolni. Kunder Antal kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: T. Képviselőház! Ugyanebben a tárgyban még egy interpelláció van bejegyezve Malasits képviselő úr részéről, tisztelettel kérem tehát, méltóztassék megengedni, hogy mindkettőre együtt adhassam meg a választ. (Helyeslés.) Elnök: A Ház a miniszter úr bejelentését tudomásul veszi. Következik Klein Antal képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. (Felkiáltások: Nincs itt!) A képviselő úr nincs jelen, interpellációja töröltetik. Következik Szöllősi Jenő képviselő úr interpellációja a földművelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelesügyi miniszter úrhoz az állatszérumok tárgyában: 1. Van-e tudomása a m. kir. földmívelesügyi miniszter úrnak arról, hogy az állatszérumok vény- (recept) kényszere feleslegesen anyagi terheket ró a kiisgazdatársadalomraí 2. Hajlandó-e a miniszter úr ezen anomália megszüntetéséről azonnal intézkedni? Szöllősi Jenő, s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szöllősi Jenő: T. Ház! Jelentéktelennek látszó tárgy az, amelyet mai interpellációm tárgyává választottam, de a múlt interpelláció« napon is láttuk, hogy hasonló, jelentéktelennek látszó tárgyak, például a gyümölcsértékesítés, apró kis szeszfőzési kérdések komoly jelentőségűvé nőttek az interpelláló képviselő urak felszólalása révén, de főként a miniszter úrnak igazán tárgyilagos és segíteni kész válasza révén. Remélem, hogy ez a jelentéktelennek látszó tárgy is jelentőséget fog nyerni a következőkben: Érdektelennek látszó interpellációs anyag ez is, hiszen szaktárgy, politikum talán kevéssé van benne, mégis állítom, hogy van benne politikum, hiszen minden rendelet, ígv ez is, magán viseli a rendszer bélyegét, magában hordja a rendszer teljes arculatát. Igaz, hogy a benne rejlő politikum nem valami veszélyes, nem olyan veszélyes, mint például Matolcsy Mátyás igen t. képviselőtársamnak a legutóbbi interpellációs napon elmondott interpellációjában volt, amikor is ő a miniszter úrtól — hogy úgy mondjam — talán egy igen veszélyes ígéretet csikart ki, olyan ígéretet, amelyet, ha a miniszter úr tényleg komolyan be akar váltani, talán még a tárcájába is kerülhet. Célzok itt arra a válaszra, amelyet Matolcsy képviselőtársamnak a munkabérek ügyében beterjesztett interpellációjára méltóztatott adni, mert meg vagyok róla győződve, hogy ha azt a törvényjavaslatot, amelyet a miniszter úr itt ülése. 1939 augusztus 9-en

> szerdán* 467 beígért, olsan szellemben óhajtja majd keresztülvinni, mint ahogyan azt mondotta, akkor igen nehéz helyzetbe fog kerülni, ha csak időközben nem sikerül legalábbis olyan felsőházat biztosítani, amely ezt a törvényjavaslatot niás szellemiben meg is fogja szavazni. Az én interpellációm kapcsán a miniszter úr legfeljebb a saját minisztériumának egy-két állatorvos szakértőjével kerülhetne szembe, ez azonban azt hiszem, politikailag nem jelent olyan veszedelmet, hogy tényleg veszedelemnek volna nevezhető. Interpellációm elmondását tulajdonképpen a választóközönségem köréből minduntalan fellépő panaszok tették jelentőségteljessé, illetve időszerűvé. Ahova kerületemben mentem, főfőképpen a tanyavilágban, ezer a panasz a pusz" tító sertésvésszel és az azzal járó magas költségekkel kapcsolatosan. Előreveti árnyékát a rossz kukoricatermés is, úgy, hogy az állattarló gazdák gondjai igen nagyot. Ismétlem, tele vannak a gazdák panasszal. Interpellációmat nem akarom ott kezdeni, hogy talán a gyökerében lehetne az ügyet megfogni a szérumárak igen magas voltában, mert a szérumkartel olyan árat állapított meg, amely szerintem túlmagas, a kormány pedig a kartelekkel szemben — megítélésem szerint — anynyira kesztyűs kézzel jár el, hogy ezt a kérdést fel sem merem itt vetni. Interpellációmmal kapcsolatosan csak olyan tényekre térek ki, amelyek a miniszteri rendeletből folynak és amelyek megváltoztatása csakis a miniszté rium hatáskörétől függ, tehát keresztülvihető is volna. Csak azt akarom még előrebocsátani, a kérdés jelentőségének megvilágítása végett, hogy az országban talán milliókra megy azoknak a száma, akiknek nyugodt áttelelése és akiknél a téli inség elkerülése attól függ, hogy sikerül-e egy-két kis hízócskát felnevelni és a kamrába bejuttatni, mert ha ez nem sikerül, az emberek millióinak küszöbén ott ül a sötét nyomor. Ezért ez a kérdés igen fontos és érdemes arra, hogy komolyan foglalkozzunk vele. Nagyon kérem a miniszter úr jóindulatát s éppen úgy a többségi párt szíves segítési készségét. Az 1932. évi 100.000. számú miniszteri rendelet — ha jól emlékszem -— 185. §-ában ; szabályozza a szérumforgalmat. Akként intézkedik ez a szakasz, hogy a gazdaközönség szérumszükségletét a gyógyszertárakban csakis állatorvosi vény mellett szerezheti be, ellenben biztosítja a gazdaközönségnek azt a jogot, hogy a szérumtermelőktől állatorvos közbenjötte nélkül is beszerezhesse a szérumot, mondván, hogy a szérumtermelő intézetnek megadatik az a jog, hogy a gazdaközönségnek közvetlenül hozzá intézett rendeléseit kielégíthesse. Ezt a jogot biztosítja a rendelet a gazdaközönség számára, vizsgáljuk meg azonban, hogy valójában mit jelent ez a jog a ^azdaközönség, főképpen a kisgazda szempontjából. A rendelet hivatkozott paragrafusa nem engedi meg, hogy a kisgazda a gyógyszertárból, tehát a hozzá közel eső helyről beszerezze a szérumot, csakis állatorvosi előírás mellett, tehát bizonyos költséggel. Viszont megadja neki a jogot, hogy a szerumtermelőtől, Budapestről meghozathassa a szérumot. Mit ér ez a jog a kisgazda kezében? Valójában semmit, mert a kisgazdának nincs arra pénze, hogy a szérumot előre megrendelje, s azt készletben tartsa arra az esetre, ha

i annak szüksége felmerül, viszont ha akkor él ezzel a jogával, amikor a betegség már felütötte fejét, tekintettel arra,