Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-21
468 Àz országgyűlés képviselőházának 2: hogy legalább három, nap beletelik, amíg a szérum Budapestről megérkezik, el is késett vele. Valójában tehát ez a 185. § amikor megengedi a szérumnak a termelőtől való beszerzését, csupán a nagybirtoknak kedvez, mert a nagybirtoknak módjában van ezt a szérumot akár hónapokkal előre beszerezni, azt kifizetni, megfelelően tárolni jégveremben vagy hűvös pincében. A kisember tehát ebből a szempontból teljesen elesik a rendelet kedvezményétől. (Csoór Lajos: Annak hivatalból ingyen kellene adni mindent, akkor meg volna oldva a kérdés!) De még ez a joga is elkonfiskálódott időközben a gazdának, mert a rendelet megengedte ugyan neki, hogy beszerezheti a szérumot, valójában azonban az történt, hogy bár a törvényhozás, illetve a minisztérium a rendelkezésében biztosítani akarta a gazdának azt a jogot, hogy készletben tarthassa a szérumot, mégis az a gyakorlat ütötte fel a fejét, hogy az utóbbi időben a szérumtermelő intézetek a gazdák rendeléseit egyáltalán nem elégítik ki. Visszautasítják a rendeléseket, mondván, hogy nem kötelesek szérumot kiszolgálni. A rendeletben biztosított jogot tehát a szérumgyárak gyakorlata egyszerűen megsemmisítette. A gazdaközönség nem tud hozzájutni a szérumhoz, olyan módon, ahogyan a rendelet • tulajdonképpen megengedi. Azt vagyok bátor tehát a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlani, hogy ha a minisztérium biztosítani akarta a gazda számára azt a jogot, hogy a szérumot készletben tarthassa és minden közvetítő nélkül beszerezhesse a szérumtermelőtől, akkor ennek a jognak a megvédésére is szükség van és arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék a gazdának ezt a jogát a gyakorlatban keresztülvinni és megőrizni. Itt a szérumtermelők részéről bizonyos önkény mutatkozik. Ök azt mondják erre, hogy a rendelet szövegezése nem írja elő parancsolóan, hogy a gazdákat közvetlenül kiszolgálják. Kétségtelen azonban, hogy a rendelet, amikor ezt a kérdést egyáltalán felvette, ezt a jogot a gazdaközönségnek biztosítani akarta. En tehát azt kívánom, hogy ez a jog biztosittassék a gazdaközönség számára és ismételten kérem a földművelésügyi miniszter urat, hogy ezt a jövőben tényleg biztosítsa is. Hangsúlyozom, a szérum készletbentartásának jogát, mert tisztában vagyok azokkal az ellenérvekke], amelyeket a földművelésügyi minisztérium állatorvos szakértői egy ilyen rendelkezéssel szemben felhoznak. Először is azt fogják mondani, hogy veszedelmes a gazdának odaadni a szérumot azért, mert diagnózis nélkül fog oltani, tehát tulajdonképpen feleslegesen, roszszul fogja a szérumot használni, 's ezért nemzeti érdek, hogy ne adjunk a kezébe szérumotEz az egyik érv, amelyet hangoztatni szoktak. A másik érv pedig az, hogy 'ha a gazda megkapja a szérumot és azt készletben tartja, akkor nem fog eleget tenni bejelentési kötelezettségének, nem fogja bejelenteni a hatóságoknak, hogy nála vészeset lépett fel. Állítom, hogy egyik ellenérv sem helytálló, s nem felel meg a gyakorlati életnek. Interpellációm tárgyán kívül esik és nagyon messzire vezetne, ha most ezt adatokkal próbálnám bizonyítani, de ha a miniszter úr ismert loyalítása meg fogja engedni, hogy ez a kérdés komoly diszkusszió tárgyává tétessék a minisztériumban, akkor Örömest rendelkezésére állok adataimmal, . ülése 1939 augusztus 9-én, szerdán. tmert — ismétleni — ezek az' ellenérvek nem felelnek meg a gyakorlati életnek. Egészen más kérdés viszont az, hogy a készletben tartott szérumot a gazda hogyan használja fel. En azt hangoztatom, hogy igenis a gazdának jogában legyen a rendelet szerint készletben tartani a szérumot. Abba ne szóljunk bele, hogy a gazda hogyan használja fel azt a szérumot. Az én véleményem az, hogy a legokosabb, ha az állatorvos közbenjöttével használja fel. Szükségtelennek tartom azonban elütni a gazdát attól a lehetőségtől, hogy maga használ ia fel a szérumot. Mert -ne féltsük a gazdát attól, hogy ész nélkül fogja azt a szérumot használni. Van a gaadaközjönségnél magyar királyi ész, élettapasztalat és emberismeret, (Derültség.) tudni fogja az a gazda, hogy mikor oltson maga, ha meg tudja csinálni és mikor van szüksége az állatorvos értékes felvilágosításaira. Ehhez azonban szükséges, hogy lássa azt, hogy az az állatorvos, aki odajön hozzá, tényleg komoly segítséget is tud neki nyújtani. Az a gazda rendelkezik olyan emberismerettel, hogy ezt megállapítsa. Ha odajön az az állatorvos, a gazda csak azt nézi meg, hogyan nyúl oda a jószághoz és már tudja, hogy hozzáértő ember-e, vagy pedig kevésbbé hozzáértő. Csak kinyitja a száját rlZ cl szakember és a gazda tudja, hogy értékes tanácsot kapott-e, vagy pedig semmitmondó felvilá 1 gosítást. En nem abban látom a helyzet megoldását, hogy a gazdának nehezítsük meg azt, hogy a szérumot raktáron tarthassa és beszerezhesse. Ne állítsunk fel akadályokat ebben ia tekintetben. Ha a szérum jó és az állategészségügy annak használatát megköveteli, tegyük szabaddá az útját a gazdához, hogy minden nehézség nélkül használhassa és készletben tarthassa. (Br. Vay Miklós: Elveszti idővel viru,lenciáját!) Ezzel szemben abban látom a helyzet megoldását és az állatorvos feladatát, hogy világosítsa fel a gazdát propaganda útján, hogy ne lásson az állatorvosi rendelkezésekben a gazda életét megnehezítő állatorvosi szakvédelmet, hanem győződjék meg, hogy az ő érdeke az, hogy tanácsot kérjen. Erre fordítsa az állatorvosi társadalom a maga idejét és ne azzal töltse azt a drága időt, hogy például a rendelet szerint kimegy a gazdákhoz és a szérum eredete felől érdeklődik, hogy honnan vette a szérumot, jegyzőkönyvet vesz fel és a gyógyszertárakat negyedévenként ugyancsak a hivatkozott rendelet szerint sorba járja, hogy megállapítsa, rendben adják-e ki a szérumot. Még egy másik zöngéje van a dolognak, amelyre rá szeretnék mutatni. Kevés az állatorvos. Ha a gazda jószága megbetegszik, háromszor, négyszer is kell hívnia az állatorvost, amíg megkapja. (Csoór Lajos: Hat-hét községe van!/ Hiába dolgozik az állatorvos reggeltől estig, nem tud eleget tenni a hívásoknak. Makó határa 40.000 katasztrális holdra megy fel és nincs egyetlen tanyai állatorvos sem. A túlterhelt állatorvos hajlamos rá, hogy nem megy ki, vagy ha kimegy, — magánállatorvos lévén, akinek nincs megszabva a díjazása — többet számít. Tudok esetet és fel akarom hívni rá a miniszter úr figyelmét, amikor a magánállatorvos kimenvén, felvette... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt! Szöllősi Jenő: Tisztelettel kérem, három perc meghosszabbítását. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem lehet!)
