Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-18

Az országgyűlés képviselőházának 18. nem tudtam azt, hogy a választás is közeleg-, ameiy kozott es az ottani .kongresszus KUZ^ LL most mar kezuek nemmemu osszemggest ke­resni. T. Képviselőház! A kubikosság kérdésével az iparügyi minisztérium mar eiozöen is fog­lalkozott. ±itö8 inajus üo-en Keit ieirataoan i el­szólította a szövetségünket is, a jyiagyaror­szagi x öídmunüásojs: urszagos íázovetseget, ne­vezze meg azoüat a tagjait* akiket aiitaimas­iiak tart a üemiegáüapiio Dizottoagba, mert az iparügyi mimszier úr a toi'venyuen gyoüeiezö jogánál fogva elrendelte ezeknek a Dizoitsa­goünak a megalakítását, ameiyek azután Hi­vatva lesznek a munkabéredet megállapítani. Az iparügyi miniszter úrnak ez az iniezj£euese — ismétlem — líteŐ május 25-en történt. Vár­tuk, hogy majd valahogy gyorsabb ütemben, amint a viszonyok megitóvetelik, megalakul a bérmegállapító bizottság, és a bérmegallapító bizottság határozata alapján rövidesen befo­lyással tudunk lenni ennek a társadalmi réteg­nek — amely színmagyar, amely nem zsidó — életviszonyai alakulására. Csakhogy más az elmélet és más a gyakorlat. Nagyon éreztük és tudtuk, hogy szükség van a munka bérmeg­állapításra, mert, amint a mezőgazdasági mun­kások életviszonyai leromlottak, amint lemen­tek az, egy pengős vagy 80 filléres napszámig, és azt a nyomorúságot, amely a muuKássá&ot gyötörte, ínséglevessel és inségmunkabérekkel akarták enyhíteni, épp úgy a kubikus munkás­ság életviszonyai is leromlottak. Tragikus volt látni például az én szülővárosomban a kubiko­sokat, akik valamikor életerős munkások vol­tak, akiket valamikor Európa bármely orszá­gában értékeltek és megbecsültek, — mert én még abból a generációból való vagyok, akik külföldön jártak és járhattak, akik minden te­kintetben érezték azt a megbecsülést, amely­ben a kubikosság külföldön részesült — mon­dom, tragikus volt látni, amint az ehhez a réteghez tartozó generáció egyedei odajárultak a hatósági levesért. Inségmunkán foglalkoztat­ták őket és lasankint az ínségbér irányadó bér lett, mint ahogy a mezőgazdaságban is az ínségbér hosszú időn keresztül irányadó bér volt. Ilyen körülmények között hogyne éreztük volna a kérdés rendezésének a szükségét akkor, amikor az ipari munkásság munkaviszonyai­hoz is lassankint hozzányúl az iparügyi mi­niszter. Megjegyzem mindjárt, hogy ha a mun­kások szervezetlenek, akkor sajnos, ez a hozzá­nyúlás megérezteti hatását, mert ezer mód és ezer alkalom van arra, hogy kijátsszák a leg­jobb irányú intézkedéseket is. Amikor azon­ban a kormányzat hozzányúl az ipari munkás­ság kérdéséhez, akkor joggal várhattuk el, hogy a földmunkásság eme legintelligensebb rétegének munkabér- és munkaviszonyai alaku­lásába is belenyúl. Hosszas húza-vona után megalakult a mun­kabérmegállapító bizottság. Mint ahogyan lenni szokott, a munkáltatókból és munkások­ból álló munkabérmegállapító bizottság nem tud dűlőre jutni a bérmegállapításoknál, mert a kubikos munkások többet akarnak kapni, amiből önként következik, hogy a munkáltatók pedig kevesebbet akarnak fizetni, mert a pro­fitráta annál kisebb, minél jobban megfizetik a munkásokat. Előállott az a furcsa helyzet, hogy az iparügyi miniszter úr az egész kér­dést átutalván az érdektelen bizottság hatás­köre alá, olyan bérmegállapítást hozott létre ez az érdektelen bizottság, amely nemhogy a ülése 1939 augusztus 2-án, szerdán. 423 mai életviszonyoknak megfelelne, vagy azt je­lentené, hogy a kubikos munkásság kissé jobb es kedvezőbb életviszonyok közé kerül, hanem még azt is lehetetlenné teszi, hogy mostani életszmtjén valamit emeljen és javíthasson. Előállott például az a furcsa eset, hogy az illetékes bizottságok a magasépítkezésnél a kubikos munkások órabérét Budapesten 51 fillérben állapították meg és az érdektelen munkabérmegállapító bizottság a kubikosok munkabérét a csatorna, vagy más munkáknál annál alacsonyabb órabérben állapította meg. De nem ez a legnagyobb hiba, hanem az a körülmény, hogy az érdektelen bizottság a kubikosoknál a legszigorúbban ragaszkodott az akkordbérrendszer fenntartásához. Én isme­rem az akkordbérrendszert a kubikosságnál, hiszen magam is dolgoztam ebben a munka­. nemben elég hosszú ideig és tudom, mit jelent az a fizikai munka, amelyet a kubikosnak vé­geznie kell, még rendes munkabér mellett is, ha fenn akarja magát és családját tartani. Aki nem látta, vagy nem végezte azt a mun­kát, amelyet igazán látástól vakulásig és a legmegf eszítettebb izomerő alkalmazásával kell végeznie a kubikosságnak, annak fogalma sincs arról, hogy milyen állati munkát kell a kubikosoknak teljesíteniük. Az érdektelen bi­zottság mégis következetesen ragaszkodik a kubikos munkák mindama neménél, amelyekre nézve a munkabérmegállapítást ki akarják terjeszteni, az akkordbérrendszer fenntartása: hoz és kimondja, hogy csak olyan munka­nemekre nézve tartja kívánatosnak, vagy ál­lapítja meg az órabérrendszert, amely munka­nemeket nem lehet elvégezni az akkordbér­rendszer alapján. De hozzátartozik a kérdéshez az a körül­mény is, hogy annakidején, amikor az iparügyi miniszter úr leiratot intézett hozzánk a már előbb említett időpontban, ebben a leiratban felsorolta azokat a munkanemeket is, ame­lyekre nézve a munkabérrendezést el akarja rendelni. Most, amikor az érdektelen bizottság megállapítása napvilágot látott, meg kellett győ­ződnünk arról, hogy azoknak a munkanemek­nek egész tömege maradt ki a rendezésből, amelyeknek a rendezését — ismétlem — a le­irat alapján a miniszter úr is kívánatosnak tartotta. Szóvá kell tennem azt a körülményt is, hogy az órabéreket is olyan silány módon álla­pították meg, hogy azok mellett a kubikos­ságnak még a mai életszintje sincs biztosítva, ha tudjuk, hogy a minimális bér legtöbbször maximális bér szokott lenni, (Gruber Lajos: Ügy van!) amelynél többet a munkáltatók nem fizetnek. Először is az akkord-bérrend­szernél az a háromféle rendszer, amelyet meg­állapítottak: a könnyű, a nehezebb és a csáká­nyos munka mennyi vitára ad alkalmat! Az akkord-munkánál ki állapítja meg, hogy me­lyik munkanemhez tartozik az a munka, ame­lyet éppen végeznek ï A gyakorlatból ismerem ezt a munkát. Nagyon jól tudom, hogy amikor még nem is volt ez az osztályozási rendszer, mennyi vitára &s veszekedésre adott alkalmat a munkába állás előtti alkudozás. Mi lesz maid akkor, amikor osztályoznak és nincs olyan to­rum. amelyhez panasszal lehetne fordulni az osztályozás tárgyában? De ott van a másik kérdés, az órabérrend­szer kérdése. Ez az érdektelen bizottság 48 fil­léres órabért állapított meg Budapesten es környékén, 30 kilométeres körzetben, ha a ku­65*

Next

/
Oldalképek
Tartalom