Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-18
422 Âz országgyűlés képviselőházának 18. ülése 1939 augusztus 2-án. szerdán. repülőgépen síbolják ki ebből az országiból a magyar könny és veritek eredményét, akkor igenis munkásiakások építésére is kell fedezetnek lennie. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) A természetrajzban azt tanultuk az emberről, hogy homo sapiens. Ha azt akarjuk, hogy a homo sapiens tényleg homo sapiens legyen ebben az országban, akkor adjuk meg neki az emberi méltóság lehetőségét. Felolvasok a budapesti lakásnyomorral kapcsolatban egynéhány adatot, 1939-es adatokat. 1767 konyhában összesen. 5578 ember lakik. 143.176 egyszobás lakásban^ 468.532 ember lakik, tehát Budapest lakosságának majdnem a fele. Ezek közül az egyszobás lakások közül 128.518 lakásban nincsen fürdőszoba. 365 lakásban 617 albérlővel, ágybérlővel közös háztartásban élő nő is lakik. Olyan nagy a lakásnyomor, hogy 2—3 házaspár is lakik egy szobában. Hogy nőnek fel itt a gyermekek, ahol idegenek is vannak mint ágybérlők'? Ez az erkölcstelenséget és a magyar faj tönkretételét segíti elő. Hogyan akarjuk azt, hogy itt az egyke és az egyse ellen harcoljunk, amikor éppen most. interpellációm előtt, kaptáim egy bejelentést, hogy egy szerencsétlen ember elment lakást keresni és egy Pálfi nevű zsidó háziúr, akinek a házában a házmester is zsidó, megtagadta a kétszobás lakás kiadását azért, mert az illető magyar testvérnek gyermekei vannak!! (Zaj és felkiáltások a széisőbalold&lon: Borzasztó!) Ezek olyan anomáliák és olyan súlyos bűnök amagyarság egyetemessége, a magyar jövő, a magyar hadsereg és a magyar feltámadás ellen, hogy ezek ellen okvetlenül, sürgősen védekeznünk kell, — de nem ma, hanem már tegnap kellett volna ezt megtenni. T. Ház! Ezzel kapcsolatban javaslom, hogy a legsürgősebben üljön össze egy pártközi bizottság, egy állandó bizottság, vizsgálja meg ezt a kérdést és tegyen törvényes intézkedésekre vonatkozó konkrét javaslatot, amelyet még most. a nyári szünet megszakításával, vagy szeptemberben törvényerőre emelhetünk és amelynél fogva a kislakások énítését meggyorsíthatjuk. (Mozgás.) Csak megemlítek egy ilyen javaslatot. Budapesten körülbelül 30UU vagy ennél több iparvállalat és olyan vállalat működik, amelynek sok-sokezer alkalmazottja van. Mi történnék akkor» ha a vezérigazgatói és más fizetésekből csak egy kicsit, elcsípnénk és azt mondanók, hogy általában minden üzemet kötelezünk arra, hogy évente egy vagy két egy-kétszobás lakást építsen és adja oda annak a régóta ott dolgozó becsületes munkásnak, akinek a legtöbb gyermeke van. (Keck Antal: Az összes iparvállalatok szabotálják még a légvédelmi intézkedéseket is! — Elnök csenget.) Vegyük például az egyik fővárosi nagy üzemet. 32 millió pengője van az üzem nyugdíjalapjának. Ezt a 32 millió pengőt az üzem maga forgatja, amint tudom, igen alacsony kamat mellett. Mi történnek akkor, ha ez a nagyüzem ennek a tőkéjenek legalább csak egynegyedét arra a célra szentelné hogy egészséges egy-két szobás kis munkaslakasok épülienek? Semmi veszély nem fenyegetné ezt a nyugdíjalapot, mert annak a városi üzemnek amúgyis lakáspénzt kell adnia a munkásainak. Annak a városi üzemnek munkása lakáspénzével 20—30 év alatt becsületes munkavalle tudna törleszteni annak a lakásnak az arat Ha pedig az a munkás valami miatt megbízhatatlanná válnék, ha el kellene bocsátani, akkor sem erne a nyugdíjalapot kár; mert ott maradt egy kislakás, amelybe azonnal be lehet helyezni egy másik dolgozót. Ezenkívül száz és más jobbnáljobb javaslattal tudnánk jönni. Tisztelettel kérem a honvédelmi miniszter úr és a belügyminiszter úr őnagyméltóságát, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol vannak?), szíveskedjenek ezt a kérdést nemzetvédelmi szempontból megfogni {Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és odahatni, hogy ez a bizottság minél előbb megalakuljon és még most az, őszi ülésszakra törvényjavaslatot hozzon, hogy ezt a súlyos és a magyarságot, a 'magyarság életét és jövőjét fenyegető veszélyt az országról elhárítsa. {Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja az illetékes miniszter uraknak. Következik Szeder Ferenc képviselő úr interpellációja az iparügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző {olvassa): »Interpelláció az iparügyi miniszter úrhoz. Tudja-e a miniszter úr, hogy a kubikus munkások munkabére több, mint egyéves előkészítés után jogerősen még ma sem állapíttatott meg? Hajlandó-e a miniszter úr sürgősen intézkedni, hogy a bérmegállapítás mielőbb megtörténjék és pedik akként, hogy a kubikusok munkájuk után tisztességesem meg is tudjanak élni 1 ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szeder Ferenc: T. Képviselőház! Valóban azt a kérdést intézem az iparügyi miniszter úrhoz, amelyet interpellációm foglal magában. Sok körülmény jogossá és indokolttá teszi, hogy végrevalahárá itt az ország színe előtt az iparügyi miniszter úrhoz adresszáljam ezt a kérdést és .megfelelő választ is kérjek rá. Az utóbbi években a kubikusságról is sokat beszéltek, írtak a kormánylapok is és kormánypárti oldalról is elmondották, hogy ez a társadalmi osztály az utóbbi években milyen súlyos helyzetbe került, milyen hazafias, milyen keresztényi türelemmel viseli sorsát és ígéretet tettek arra is, hogy ennek a reformkorszaknak hajnalhasadásán most már valóban hozzányúlnak a kubikusság kérdéséhez is és ennek a társadalmi osztálynak megfelelő módon javítják az életviszonyait., Hogy ennek a csodás forradalomnak és reformgondolatnak nyomatékot is adjanak, a tél folyamán egy kongresszust hívtak össze az Alföldön, ahol a kubikuskérdést jobbról-balról, tövirőlhegyiről megtárgyalták. Mellesleg megjegyzem, hogy mi hosszú idő óta foglalkozunk a kubikusság kérdésiével, hiszen az egyesületünkbe tömörült kubikusok érdeke parancsolólag írta azt elő, de nekünk nem adatott mód és alkalom arra, hogy valami konkrétummal kapcsolatban foglalkozhassunk ezzel a kérdéssel, mert a kormány exponenseinek más volt az álláspontja. Azon a kongresszuson ugyanis, amelyen februárban ezt a kérdést tárgyalták, főispánok polgármesterek, kegyelmes urak és képviselők is jelentek meg, akik egészen nagyszerűen, a mai kor szellemének megfelelően, szinte forradalmi hangon tárgyalták akkor a kubikosság kérdését. Én magam is kissé furcsán éreztem magam, amikor olvastam, hogy a határozati javaslat szerint 72 filléres órabért követeltek azon a kongresszuson, de sajnos, én még akkor
