Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-18

Az országgyűlés képviselőházának 18. Nem akarok személyeskedni, éppen a köz érdekében akarom ennek a kérdésnek tisztázását. A miniszter úr azt mondotta, hogy nem volt ilyen pénz. Kendben van, tuoomásul vesszük. (Felkiáltások jobbfelől: Nem azt mondotta! — Zaj.) Ne méltóztassanak közbeszólni, mert nem szeretném az időt elhúzni. Elnök: Méltóztassanak nyugodtan meghallgatni a szónokát. Vajna Gábor: Az igen t. miniszter úr azt mondotta, hogy ő nem beszélt guruló márkákról, (Egy hang a baloldalon: Nyilvánosan!) ezekről az idegen pénzekről, amelyek jöttek és amelyekről a miniszterelnök úr beszélt, ő azt mondotta, bizonyítékai vannak, hogy azokat Zürichben vásárolták; megvannak erre a bizonyítékai, menjek fel a minisztériumba másnap és meg fogja mutatni Én nem akartam felmenni, nehogy csak egyedül én lássam ezeket, hanem úgy gondolom, a köz érdekében és az egész Ház érdekében cselekszünk, amikor azt kérjük, ha van ilyen bizonyíték, azokat a miniszter úr legyen szíves letenni a Ház asztalára, hogy az ilyen hazaárulók ellen eljárhassunk, mert hazaárulás az, ha bárki idegen államtól pénzt fogad el. Célom az, hogy az ilyenek ellen a legerélyesebben lehessen bíróilag eljárni. Én leszek a legboldogabb, ha barmi bizonyítéka van a miniszterelnök úrnak, azt megmutatja, hogy megtudhassuk, a mi körünkből valók-e az illetők és ez esetben kizárhassuk őket pártunkból. (Keck Antal: Tisztázni kell a kérdést!) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Vajna Gábor képviselő úr második interpellációja a honvédelmi és belügyminiszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció Bartha Károly honvédelmi miniszter és Keresztes-Físeher Ferenc belügyminiszter urakhoz a lakásnyomor radikális megoldása tárgyában: Van-e tudomása a miniszter uraknak a dolgozó tömegek lakásnyomorúságáról és ezzel kapcsolatos bajokról, amelyek a nemzetvédelem sírásói? Hajlandók-e a kérdés sürgős megoldása végett egy pártközi bizottságot összehívni? Vajna Gábor s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vajna Gábor: T. Ház! Egy nemzet csak akkor lehet nagy és erős, ha lelkiekben és testiekben egyformán erős. »Ep testben ép lélek!« — ezt mondja a régi latin közmondás is. Az ép lelket azonban csak akkor tudjuk_ az emberiségnek, a magyarságnak megadni, ha az ép testet biztosítjuk és az ép testnek a lehetőségeit is megadjuk., T. Ház! A legutóbbi nyomorenyhítő akcióval kapcsolatos lakásépítés során is felszólaltam j ebben a kérdésben, sajnos, azóta konkrét intézkedéseket nem láttunk, ilyenekről nem olvastunk. Az 1848—49-es szabadságharcban megtörtént a jobbágyság felszabadítása. 1867 után megalakultak a szabadkőműves páholyok. Megalakultak egymásután új és új iparvállalatok. Adókedvezményekről, az ő támogatásukról volt szó, azonban azzal, hogy vájjon a dolgozó földmunkások és gépi munkások hogyan élnek, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ I. ülése 1939 augusztus 2-án, szerdán. 421 miből élnek és hogyan laknak, egyetlen egy kormány sem törődött. A szabadüőmüve&ségnek célja volt a magyarságot, a dolgozók tömegeit szembeállítani a munkaadókkal, célja volt tönkretenni a dolgozók millióit, hogy így forradalmat és végső bomlást készítsen elő az előzetes szellemi és más szabotázsokkal. Ez a szabadkőműves munka volt az, amely az 1918-as összeomláshoz, hazánk nagy tragédiájához vezetett. Mi nemzeti szocialisták azon az állásponton vagyunk, hogy a munka nem jog, hanem kötelesség (vitéz Várady László: Mi is ezen az állásponton állunk!) és ha ez így van, akkor feltétlenül, szükséges, hogy azoknak az embereknek, akik dolgoznak, verejtékeznek a munkaadóért^ és a hazáért, a megfelelő megélhetési és lakásviszonyokat megadjuk. Az előttem szólott Gruber és Szabó Gyula igen t. képviselő urak éppen Tatabányával kapcsolatban nem is olyan régen rámutattak azokra a lehetetlen lakásviszonyokra, amelyek ott Tatabányán a munkások között uralkodnak. Nem akarok konkrété kipellengérezni senkit, nem akarok gyanúsítani és megnevezni senkit, mert nem futja ki az időmből, csak annyit mondok, menjünk ki az Alföldre, meg a Dunántúlra a nagybirtok közé, ahol össze vannak zsúfolva a, szerencsétlen dolgozó földmunkások ezrei és menjünk a nagy gyárak tövébe. Nézzük meg azokat a szerencsétlen magyar dolgozó testvéreket, akik ott élnek, nyolcan, kilencen, tizen egy szobában a gyermekekkel együtt, sokszor még többen is. Ha mi az embertől azt kívánjuk, nogy dolgozzék, akkor meg kell adnunk annak az embernek a lehetőséget arra, hogy erre a munkára ereje legyen, hogy fel legyen erre készülve. Hogyan tudjon például egy szerencsétlen bányász aludni, amikor 5—6 gyermeke sír otthon betegen a szobában és amikor mindössze 3 pengőt keres? Nem tud aludni, mert nyolcan, kilencen egymás hegyén-hátán alusznak és nem tud pihent testtel nekimenni annak a nyolc-tízórás munkának, amelyet a föld alatt kell teljesítenie. Ezek azok a súlyos és égető problémák, amelyek igazságot és sürgős elintézést követelnek. Itt például legutóbb megnéztem az egyik nyomortanyát Budapest környékén. Az egyik épületben egy mosókonyhába 8 klozet ajtaja előtt egy szűk folyosón lehet bejutni, ahol, három személy lakik. Anya és apa egy ágyban alusznak és egy 16 éves gyermek egy ruháskosáron, a kályha közé beszorítva. UgyancsaK ezen a telepen láttam egy asszonyt három gyermekével, akit kilakoltattak lakásából és a lépcsőház alatt laknak már hónapok óta. Ott láttam egy másik lakót, aki egy szobában lakik kilencedmagával, két leányát férjhez adta, azok két ágyban alusznak, ő maga a harmadik ágyban és összesen hat gyermekük van. Nem akarom tovább untatni ilyen problémákkal a t. Házat, csak rá akarok mutatni arra, hogy itt súlyos problémák Vannak a lakáshiány terén. A helyzet az, hogy ezt a lakás-mizériát nem lehet sokáig így meghagyni, mert akkor a magyarság a tuberkulózis, a vérbaj és más fertőző betegségek folytán tönkre fog menni. Ha az lenne a helyzet ebben az országban, hogy nem volna pénz arra, hogy a dolgozóknak egészséges lakásokat adjunk és egyformán kell szenvednünk ebben az országban, akkor levenném a kalapomat és azt mondanám: tűrjünk, mert tűrnünk kell a nyomorúság miatt. Amikor azonban azt látjuk, hogy igen nagy kapacitású emberek autógumiban és 65