Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-18
406 Az országgyűlés képviselőházának 18. ülése 19S9 augusztus 2-án, szerdán. a fát alacsonyabb fuvarral Magyarország többi részebe lehozni. Látszik tehát, nogy igenis foglalkozunk a kérdéssel és azt röviüesen meg is oldjuk. ±tá kívánok azonban mutatni a t. képviselő úrnak egy tévedésére. A fa árát tavaly 3ti0 pengőben állapítottuk meg Budapesten s a Kárpátaljának az országba való bekebelezése alkalmával, illetőleg, amikor annak tulajdonába jutottunk, a fa árát mindjárt 331) pengőre szállítottuk le. Természetesen igyekezni fogunk további leszállítást is eszközölni. A csehek alatt» amint a t- képviselő úr is említette, Szolyván a fa valóban olcsóbb volt, mint ma. A csehek alatt azonban az ottlevő állami erdőgazdaság deficittel dolgozott, ők deficittel adták eL a fát s némely évben egészen 10. millió cseh koronára terjedt ez a deficit« A magyar kincstár természetesen nem adhatja deficittel a fát, mert deficites üzemet fenntartania a munkaalkalmak nyújtása szempontjából nagyon nehéz. Ami a másik kérdést illeti, iam.it a t. képviselő úr felvetett, hogy volt egy ankét a kereskedelemügyi minisztériumban, erről az ankétról tudomásom van. Éppen én mondottam azt, hogy a tűzifa szállítási díjtételét le kell szállítani, mégpedig elsősorban arra ia fára vonatkozóan, amelyeknek termelési helye meszsze fekszik a fővárostól és ezt a differenciát, amit esetleg a Máv- elveszít azáltal» hogy a messziről szállított fa díjtételét leszállítja, a közeli erdőkből származó fa díjtételeinek emelésével kell behozni. Ez tehát pontosan az ellenkezője annak, mint amit a képviselő úr mondott. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és a középen. — Egy hang jobbfelöl: Egy kis tévedés! _ Zaj a szélsőbaloldalon. — Matolcsy Mátyás: A földmívelésügyi miniszter urat nem mindig hallgatják meg!) A referenstől megkaptam a jelentést. (Folytonos zaj u szélsőbaloldalon. — Gruber Lajos: Dezavuálták a miniszter urat! — Felkiáltások a jobboldalon: így nem ér semmit az egész támadás! — Elnök csenget.) Itt feltétlenül tévedésnek kell lennie. Nem hiszem, hogy az én referensem tévedett, de mindenesetre ki fogom vizsgálni, mert ez az én intencióm. Megmondtam 1 » hogyan akarom és ahogyan akarom, úgy is fogom megcsinálni. (Nagy taps a jobboldalon és a közé pen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ennek következtében az árkormánybiztosis vizsgálja a kérdést és remélem, hogy egy héten belül ezt a kérdést nyugvópontra tudom hozni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) r Még egy másik kérdéssel, illetőleg félreértéssel is foglalkoznom kell. Éppen az igen t. Matolcsy képviselő úr mondott ki« idővel ezelőtt egy beszédet, amikor nem voltam jelen, mert a miniszterelnök úrhoz volt az interpelláció bejegyezve, úgy értesültem azonban, hogy a beszédben csekély személyemmel foglalkozott és egy kapuvári beszédemet citálta. Meg kell állapítanom, hogy — amint Matolcsy t. képviselő úrnak meg is mondtam szóbeli tárgyalás közben — a citátum hibás, illetve, hogy az újságban megjelent szöveg nem fedi a valóságot, amint azt Taby Árpád képviselő úr mindjárt meg is mondta. (Keck Antal: Pedig zsidók írták!! Azok pedig tudnak írni a belügyminiszter szerint!) Azt mondtam kapuvári beszédemben, hogy a törpebirtokokat kell kiegészíteni kisbirtokokká azért, mert a törpebirtokosok megélhetése félig-meddig biztosítva lévén, a munkapiacon olcsóbban vállalnak munkát, mint a löldnéiküli mezőgazdasági munkások. (Ügy van! Ugy van! joöbfelöl.) Ha a töripebirtokosok birtukának többségét kiegészítjük kisbirtokká, ezzel természetesen a mezőgazdasági munkások helyzetén is segítünk, mert azok nem fognak olyan konkurrensekkel szemben állni, akik olcsóbban vállainak munkát, mmt a mezőgazdasági munkások. Ez teljesen az ellentéte annak, amit a t. képviselő úr felolvasott. Ebben a tekintetben természetesen nem a képviselő úr a hibás, hanem az illető újságcikk, amelyben beszédeim megjelent (Keck Antal: Az Esti Kurírból vettük át! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Hol van Rassay?) Ezt szükségesnek tartottam elmondani. Még valamit szeretnék ezzel a kérdéssel kapcsolatban leszegezni, és pedig azt, (Halljuk! Halljuk! — Zaj. — Elnök csenget.) hogy a földbirtokpolitikai javaslatot igenis az őszi ülésszak alatt be fogom terjeszteni. (Elénk helyeslés és nagy taps a jobboldalon és a középen. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Melyik ősszel? Ebben az évben? Ez idén? — Matolcsy Mátyás: 1939-ben?) Kérném válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés jobbfelőL — Zaj a jobbés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Matolcsy Mátyás: T. Ház! (Egy hang jobbfelöl: Kérjen bocsánatot!) Egészen nyugodt lehet a t. képviselő úr, hogy mi ebben a kérdésben nem tréfálunk, mi a föld kérdésben halálosan komolyan beszélünk. (Zaj a jobboldalon. — Keck Antal: Tőle tanulták az egész földkérdést. — Ellenmondások jobbfelőL — Keck Antal: Egyetlen irodalmár ezen a téren! — Kölcsey István: Irodalmár! Az igaz! — Zaj. — Elnök csenget.) Irodalmár? Tessék megnézni a szőlőnket. Nem irodalom a szőlő. Nagyon nohéz munka. (Folytonos zaj.) A személyeskedések nem tartoznak a Házra, ezek nem az országgyűlés elé valók. (Állandó zaj.) Elnök: Csendet kérek. Matolcsy Mátyás: Mi komoly kérdésekről tárgyalunk és én a miniszter úrnak a faárkérdésben adott válaszát tudomásul veszem, abban a reményben, hogy a jövő héten megjelenik az árleszállítás, mégpedig komoly mértékben, nem 5%-kai, mert az semmi. Tessék legalább 60—80 pengős mértékű leszállítást elérni vagononként, ez már komoly ármérséklés, annak meglesz a hatása. A választ tehát abban a reményben, hogy a jövő héten ez a rendelkezés napvilágot lát, tudomásul veszem, de egyben bejelentem, hogy ha nem kapjuk meg egy hét leforgása alatt a konkrét intézkedést, (Zajos felkiáltások jobbfelől: Ne fenyegessen!) ugyanilyen támadást fogunk indítani, mindaddig, amíg ez meg nem valósul. (Taps a szélsőbaloldalotn. — Zaj a jobboldalon. — Keck Antal: Kár felháborodni, a cukorügy sincs még elintézve.) A felháborodás nem indokolt akkor, a mikor a munkabérkérdésben, amint említettem, három év óta húzódik a döntés, a földkérdésben pedig éppen fél évszázad óta, tehát okkal lehetünk bizalmatlanok. T. Ház! A 'miniszter úrnak arra a megjegyzésére van módom itt válaszolni, hogy a földmívelésügyi miniszter úr nyilatkozott a miniszterelnök úr helyett a földkérdés javaslatának beterjesztését illetőleg. Sajnálattal
